2012 februárjában iskolánk 10PK-11G évfolyama Strasbourgba látogatott az Európai Parlament vendégeként. Az alábbi beszámoló erről az útról szól.
Minden azzal kezdődött, hogy elmentünk egy Európai Uniós vetélkedőre. Először meghallgattunk egy előadást, majd hármas-négyes csoportokban teszteket töltöttünk ki, kérdésekre válaszoltunk. Az első három helyezett csapatot már ott díjazták, de az igazi vonzerőt az jelentette, hogy némi szerencsével Strasbourgba is kijuthatunk. Már régen el is felejtettük a programot, amikor a patrónusaink január végén közölték a fantasztikus hírt, mi mehetünk Strasbourgba. Mindenki nagy izgalommal gondolt az útra. Nemcsak az utazás ténye miatt, hanem az ahhoz kapcsolódó feladatok miatt is. Hat témakört kaptunk, amikhez jelentkezni kellett, és a megadott témákban megfelelő jártasságra, ismeretre kellett szert tenni, hogy majd kint, a tucatnál is több országból érkező diáktársainkkal ezeket a kérdéseket megvitathassuk.
Az előzmények szépséghibája annyi volt, hogy nekünk valamiért meglehetősen későn szóltak (december eleje helyett január végén), ezért bizony kapkodni kellett a felkészüléssel. Alig egy hét maradt a szállás foglalására, a repülő, a vonat intézésére (majdnem mi is a MALÉV „áldozati” lettünk, de a csőd előtt három nappal visszamondtuk a jegyeket, és más társasággal mentünk). Patrónusaink (Sulyok Pap Zsuzsa, Hantos István) éjt nappallá téve próbálták az utat megszervezni. Szerencsére sikerült!
Utunk a Liszt Ferenc repülőtéren kezdődött, ahol szombaton kora délután találkoztunk. Úti célunk Basel volt. Rövid repülőút után szerencsésen megérkeztünk. Érdekes volt, hogy a különböző kijáratok választásával Svájcba, Németországba, illetve Franciaországba lehetett bejutni. Gyorsan a szállásra mentünk (nagyon szép és tiszta volt), majd kipakoltunk és besétáltunk a városba. Bár szinte minden ruhát magunkra öltöttünk, de mégis azt éreztük, hogy nagyon hideg van. A város a szombat esti fényekben szép látványt nyújtott, de emellett kicsit halottnak tűnt. Rövid séta után a nagy hideg elől kávéházakba illetve éttermekbe menekültünk. A napot a szálláson beszélgetéssel zártuk.
Másnap délelőtt vonattal indultunk Strasbourgba. Nem volt hosszú út, hamar megérkeztünk. A pályaudvarról kilépve rögtön megtámadott minket a hideg. Ezt azonban gyorsan feledtette velünk a látvány. Strasbourg nagyon szép város. Megérkeztünk a szállásra, 3, 4 és 8 fős szobákba osztottak be minket. Ez a szállás már nem ütötte meg azt a mércét, amit az előző szállás állított fel, de korrekt volt. A szobák elfoglalása után bementünk sétálni a városba. Az izgalom győzött a hideg ellen. Elsétáltunk a strasbourgi dómhoz. Mintha visszaröppentünk volna az időben. Pazar látvány tárult elénk. A közös séta után két óra szabadidőt kaptunk, ami elegendő volt ahhoz, hogy körbejárjuk a környéket. Nagyon gyorsan repült az idő, igyekeznünk kellett vissza a vacsora miatt. Ha csak ebből ítélnénk meg a francia konyhát, bizony nem lennénk túl jó véleménnyel róla.
Vacsora után nagy élet kezdődött a szálláson. Kiderült, hogy több küldöttség is itt szállt meg, úgyhogy megkezdődtek az ismerkedések. Különösen a skótok voltak nagyon barátkozóak. Nagyon jó társaság voltak, mindenki kíváncsi volt a másikra.
Reggel korán kellett kelnünk, mert messze volt a parlament. Végül villamos helyett a séta mellett döntöttünk. Bő félórás gyaloglás után értünk az Európai Parlament épületéhez. Mindenki feszült érdeklődéssel pásztázta végig a modern épületet. Nem volt egyszerű a belépés. Mint a repülőtéren: kipakoltattak, átvilágítottak. Majd elvezettek minket egy terembe, ahol pár percben felvázolták a programot. Mindenki kapott egy matricát, amit magára ragasztott, ez mutatta, hogy melyik témát feldolgozó csoportba tartozik.
Az egyik csoportnál probléma merült fel, mivel kiderült, hogy amit itthon kaptunk témát, az nem volt, viszont volt helyette olyan, amire nem készültünk fel. Sebaj, gyorsan összedugtuk a fejünket, és a patrónusok segítségével felkészültünk. Ezután minden csoport elvonult és megvitatta a maga témáját. Közben volt egy kis péksüti, kávé illetve narancslé, mert üres gyomorral nem lehet koncentrálni.
Nemsokára hívtak minket a plenáris ülés termébe. Izgalommal sétáltunk el a helyünkre. Nagy dolog volt, hogy a televízióból ismert széksorokban foglalhattunk helyet. Először a szervezők adtak egy átfogó képet a parlamentről, majd rajtunk volt a sor, hogy bemutatkozzunk. Összesen 17 ország vett részt ezen a rendezvényen, és mindegyik országnak volt egy jelöltje, aki kiállt a többiek elé, és egy-két percben bemutatta az iskoláját és az osztályát. A mi jelöltünk Gina (Verhás Georgina) nagyon jól oldotta meg ezt a feladatot. Nem lehetett könnyű úgy beszélni, hogy 500 ember figyelmében állsz. A tanácskozás hivatalos nyelve az angol és a francia volt, de a tolmácsok német és spanyol nyelvre is fordítottak.
Miután a bemutatkozások lezajlottak, a diákok szabadon tehettek fel kérdéseket, amire azonnali válaszokat kaptak a Parlament alkalmazottaitól.
Elég kötöttek voltak a szabályok, nem lehet bármelyik pillanatban szabadon felszólalni, hanem a jelentkezők közül a levezető elnök választotta ki a kérdezőt. Aki felszólalt, annak fel kellett állnia és az előtte álló mikrofon bekapcsolása után tudott csak szólni a többiekhez.
Déltől ebéd és egy vetélkedő következett, ami abból állt, hogy négy különböző nemzetiségű diák (és külön a tanárok is) csoportot alkotott és egy 15 kérdésből álló kérdéssorra kellett válaszolni. Az igazi érdekesség az volt, hogy minden kérdés más nyelven volt. Szórakoztató volt, hogy először mennyire keveset értettünk abból, ami elénk került, de végül nagy nehezen megoldottuk. Igaz, a legtöbb válasz csak tipp volt. Az ismeretszerzésen kívül az ismerkedésre is jó lehetőség volt ez a vetélkedő.
A feladatlap kitöltése után témák szerint szólítottak minket és az így kialakult csoportok elfoglalták a nekik kijelölt termet. A feladatunk az volt, hogy álláspontjaikat kifejtve megvitassuk a témáinkat, amikre itthon felkészültünk. Ki kellett választunk egy „Presidente”-t és egy szóvivőt. Mindkettő diák volt. A kezükben volt a beszélgetés, ők irányítottak. A későbbi szerepük az volt, hogy a kialakított álláspontot a nyilvánosság előtt bemutassák. Miután meghallgattuk őket a plenáris ülésen, a diákok kérdéseket tehettek fel, majd egy szavazással zártuk a témát, amiben arról lehetett dönteni, hogy egyetértesz, nem értesz egyet vagy tartózkodsz-e. (Pont úgy nyomkodtuk a gombokat, mint az igazi képviselők). Hat ilyen téma volt, mindegyiket végighallgattuk, voltak érvelések mellettük és ellenük is egyaránt. A csoportok akkor voltak igazán sikeresek, ha minél többen voksoltak az egyetértés mellett.
Végezetül az ebédszünetes vetélkedő legjobbjai egy döntőben mérhették össze erejüket. Az egyik csapatban Tika (Marosi Márta) is ott küzdött (végül negyedik lett a csapatuk). Büszkén említem, hogy a tanárcsapatok versenyét az a csapat nyerte, melyben dr. Hantos István is szerepelt, de ez nem mindenkinek okozott meglepetést. A program befejezéseként kiosztották a díjakat, majd válogathattunk a kiadványok és plakátok közt. Este hat után hagytuk el a parlamentet, nagyon pozitív tapasztalatokkal.
Az este szabad volt. Sokan tettek egy búcsú sétát a városban. Különösen szép volt a „kis Franciaország” névre keresztelt városrész, ami leginkább egy ékszerdobozkára emlékeztetett. A régi favázas házak között mintha megállt volna az idő. Kétszáz éve is ugyanígy néztek ki. Nem szabad kihagyni, ha arra jártok!
A szállásra visszaérve a skótok által szervezett fergeteges hangulatú estbe csöppentünk. Tánctanítás, éneklés, közös tánc, ismerkedés. Jó volt lazítani a feszes nap után.
Kedd reggel irány vissza Baselbe, ahol egy-másfél órás várakozás után felszállt a repülőgépünk és délután 4 órakor már Budapesten voltunk.
Nagyon tanulságos volt az út. Szívesen mennénk bármikor hasonlóra, és másoknak is ajánljuk ezt a programot!
Kiss Márton, Váradi Márk
