AKG
HandaBanda évfolyam
2004.
baranyai[kukac]akg.hu
2004. március 29. - április 1.
A németkéri romaügy
(A Népszabadság és a Magyar Nemzet cikkeiből)
A tények
A Paks határában lévő Bedőtanyán járunk. Itt lakott annak a négy cigánycsaládnak a negyven tagja, akiket ideiglenesen sátorban helyeztek el, miután életveszélyessé minősített házuk teteje szeptember 5-én berogyott, és az épületet a paksi jegyző lebontatta. A Duna-parti város önkormányzata ötmilliót, majd később tízmilliót ajánlott fel arra a célra, hogy a közeli településekre (Dunaszentgyörgy, Fadd, Pusztahencse) költözzenek a családok (egy személyes megjegyzést, ha megenged a kedves olvasó: nem értem, hogy miért nem lehetett a romákat ott helyben elhelyezni? Miért kellett őket a közeli falvakba küldeni?). Kolompár Károly és felesége Németkéren találtak maguknak portát, ám a falubeliek egyre ingerültebben jelezték, hogy nem akarják befogadni őket.
És innentől következik a történet durvábbik része, amit a két lap különböző szemszögből ír le.
A Népszabadság
A németkériek felháborodtak, amikor megtudták, hogy bedőtanyai romák akarnak
a falujukba költözni. A Népszabadság cikke szerint Mihályi Józsefné, Németkér
polgármestere tárgyalt az eladó porták tulajdonosaival (egy kivételével, aki épp
akkor vette át a házért járó pénzt), tájékoztatta őket a közhangulatról a
faluban, és azt javasolta, hogy inkább ne adják el a házukat. Később azt a
bizonyos tulajdonost is megpróbálta meggyőzni: lépjen vissza az üzlettől, ám ő
akkor már nem akarta felbontani a szerződést. Miután a tulaj a képviselőtestület
ajánlatát (2,5 millió forintos vételár) is visszautasította, több száz ember
vonult az említett ház elé tiltakozni. A portát akkor már a rendőrség is
kommandósokkal megerősítve állta körbe, valamint megjelent a paksi jegyző és a
megyei közigazgatási hivatal vezetője. Ők is úgy ítélték meg a helyzetet, hogy
Kolompáréknak nem szabad odaköltözniük. Értesítették az időközben útra kelt
családot, hogy forduljanak vissza. Ezek után a rendőrség is – nem tartva az
esetleges veszélytől – elhagyta Németkért. „Csütörtök este nyolc óra után
azonban több száz helybéli benyomult az eladott portára, és bontani kezdték a
házat. A riadoztatott rendőrség újra a helyszínre sietett…” – így a
Népszabadság.
Másnap a rendőrség megkezdte a nyomozást az elkövetők ellen, ám a falubeliek nem
bizonyultak túl segítőkésznek. A rendőrök kérdéseire csak ilyen válaszokat
adtak:
– Sokan voltak itt, nem tudom, ki kezdte a bontást!
– Én tudom, hogy ki szórta le a cserepeket a tetőről, de nem mondom meg.
Mások (akik végignézték a bontást) csak szabadkoztak:
– Nem a romákkal van bajunk, csak nem kellenek idegenek. A hétvégén is búcsú
volt, és akkor is kipakoltak néhány házat!
Szóval ilyen és ehhez hasonló értelmes válaszokat kaptak a rendőrök.
Közben Pakson új megoldást kerestek a bedőtanyaiak sorsára: „Első lépésként a sátrak helyett komfortos ideiglenes szállást biztosítanak a fedél nélkül maradt családoknak” (Nem szeretnék kötekedni, de nem lehetett volna rögtön ezt a szállást felajánlani a romáknak? Meggyőződésem, hogy egy nem cigány emberrel jobban bántak volna.)
Németkéren a következő délután csaknem kétszáz lakos vonult a megrongált ház elé, mert attól tartottak, hogy Kolompárék még ezek után is megpróbálnak beköltözni az épületbe. Többen hangoztatták: a költözést akár erővel is megakadályozzák…
Érdekesség:
Németkér polgármesterének az ajtaján a következő idézet olvasható:
„Nem az új gondolatok megértése a nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás,
mert ezek behálózzák agyunk minden zugát, annak a neveltetésnek a következtében,
amelyben legtöbbünk részesült.” (J. N. Keynes)
Íme. Nagyjából ez a lényege a Népszabadságban megjelent cikknek.
A Magyar Nemzet
A Magyar Nemzet című lapban is hasonló történetet olvashattunk, némi változtatással, kiegészítéssel és néhány hivatalnok szájából elhangzott indokkal.
„Kaltenbach Jenő, kisebbségi ombudsman feljelentést tett a falu akkori polgármestere ellen, ugyanis fennállt a gyanú, hogy a polgármester hivatali visszaélést követett el, mert a falut járva arra kérte a lakosokat, ne adják el házaikat a Bedőtanyáról elköltöző roma családoknak.”– olvashatjuk az újságban. Ám a szekszárdi városi ügyészség alapos gyanú hiányában megtagadta a nyomozást.
„A polgármester a házrongálás miatt tett feljelentést a rendőrségen, amikor pedig arra kérte az ingatlantulajdonosokat, hogy ne adják el házaikat a romáknak, a helyzet normalizálására, valamint egy esetleges újabb rongálás megakadályozására törekedett”
Freppán Miklós (a Tolna Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője) sajtótájékoztatóján védelmére kelt a kistelepülések lakóinak, mondván hogy a lakók között elterjedt a hír, hogy a bedőtanyaiak „törvénysértő bűnözők”, ezért tiltakoztak a paksi önkormányzat eljárása ellen (előítélet és pletyka!).
„A hivatalvezető véleménye szerint a paksi romák egy része is felelős a kialakult helyzetért. Tíztagú csoportjuk ugyanis rendszeresen összeütközésbe kerül a törvénnyel, ezért mindenhol nemkívánatosnak minősülnek. A tiltakozás nem a tisztességes romák ellen irányult, de az embereket nem tájékoztatták megfelelően. A bedőtanyaiak kálváriája nem etnikai kérdés – hangsúlyozta a képviselő – ezt az is bizonyítja, hogy a négy leghevesebben tiltakozó faluban élő, mintegy ezres roma kisebbség is kifejezte ellenszenvét.” – írja a Magyar Nemzet. A képviselő a németkéri lakosságot is hibásnak tartja, de megtudtuk tőle azt is, hogy (ez a legjobb) „a közelgő választások miatt minden polgármesternek kedvezőbb volt állást foglalni a bedőtanyaiak költözése ellen.”
A Magyar Nemzet cikkéből még valami kiderült: A roma családok házát valami okból olyan sürgősen kellett lebontani, hogy a lakóknak nem maradt idejük az ingóságaik biztonságba helyezésére, így azok megsemmisültek. Vajon ez miért történt így? A választ valószínűleg soha nem tudjuk meg erre a kérdésre.
Mint azt a kedves olvasó biztos észrevette, a két lap cikke között van némi
eltérés. Csakhogy párat megemlítsek:
A Népszabadság a történetet inkább a cigányok szemszögéből írta le, emellett sok
olyan részlet kimaradt, amit a másik lap megemlít. A Magyar Nemzet inkább a
polgármester ügyére „feküdt rá”, őt próbálta meg támogatni, ezenfelül az
eseményeket indokló nyilatkozatoknak is szorított helyet az oldalon.
Számomra már csak egy kérdés maradt: miért írja az egyik lap hogy négy, a másik azt hogy hat roma családról beszélünk… na meg az, hogy az ügynek mikor lesz vége, ugyanis biztos forrásokból értesültem róla, hogy a vita még nem zárult le, a feszültség még mindig érezhető.
Lapzártakor
Az MTI tudósítása szerint a romák egy hónapig maradnak a szükséglakásokban,
mert az illetékesektől ígéretet kaptak arra, hogy a tanya helyén két
könnyűszerkezetes házat építenek számukra.
(Remélem a sok megaláztatás és huzavona után ez ellen az ötlet ellen senki nem
fog tüntetni.)
Tóth Mimi