Tamás Dorka: AKG-s történet

Egyszer létezett egy Juli nevű lány, de most, amikor a történetünk játszódik, ő már egy kísértet. Még fiatal korában egy autó elütötte.

A mennyországban nem találkozott ismerőssel, mert a barátai még éltek. Nem mintha nem könnyen barátkozott volna, de azt gondolta, hogy a sulijában jobb volt, sokkal jobb. Csak hogy az ember halála után sok mindent elfelejt, Juli sem emlékezett az iskolája nevére és címére. Úgy döntött, megkeresi. Álmaiban sem gondolta, hogy nehéz lesz megtalálni, de sokáig kellett keringenie, míg végre hallott egy olyan helyről, ami talán hasonlított rá.

Ennek az intézménynek a neve AKG volt, teljes nevén Alternatív Közgazdasági Gimnázium. Azt tudta már, hogy itt más módon tanulnak, de más okot nem talált az alternatív elnevezésre. Amikor belépett talált a tanuláson kívül is. Amikor jött, éppen szünet volt, és ezért a diákok színkavalkádja fogadta. Teljesen elámult. Mindenki olyan furán nézett ki, nem rosszul, inkább olyan furán jópofán. Miután fölébredt a sokkból, megkereste a titkárságot. Maca és Zsóka néni bemutatkozott neki, és ő megkérte, hogy hadd maradjon egy kicsit az iskolában és nézhessen be pár órára. Macáék megengedték, és tapintatosan megjegyezték, hogy olyan fehér, mint a fal, és vegyen be valamit nyugodtan, mert történetesen náluk van a gyógyszeres ládika, de valószínűleg nincs benne aszpirin, pedig nem rég vettek és ez érthetetlen. Juli egy ideig csak állt és nézett, de végül elmagyarázta, hogy ő neki nem fáj a feje, se semmije, csak egyszerűen ő, hát ő már nem él. Macáék először azt hitték, hogy valami hülye gyerek viccelődik, de hosszas ámuldozás után végül fölkísérték a termtudra, megmutatni ezt a csodát.

A termtud-rezidencia található fura képet mutatott. Depressziós egereket, túlhajszolt degukat és más hasonló állapotban lévő fajokat látott terráriumokban, a falakat pedig igazán szemléletes képek díszítették. Az első tanár, akivel találkozott, Janó volt. A számítógépe előtt ült és a szánalmas.hu-t böngészte. Maca elmondta gyorsan Juli helyzetét, erre Janó felröhögött, pár percig káprázó szemmel nézte a lányt, majd nyerített még egyet és azt mondta, hogy azonnal szólni kell a Marsinak. Juli nem tudta, hogy az idegeinek jót tenne-e még egy termtud- tanárral való találkozás, de hát nem kérdezték meg. Macáék időközben bokros teendőikre hagyatkozva elváltak tőlük. Miközben a tanár úr órájára gyalogoltak, Janó ráugrott egy folyosón zajló „kicsi a rakás”-ra. A tanteremből, ahova igyekeztek, egy „kislányom ha nem fogod be, beszorítom a fejed a radiátorba” mondat és egy nevetés hallatszódott ki. Juli arra gondolt, hogy ez a röhögés ugyanolyan, mint a Janóé. Mikor benyitottak, a fickó törökülésben ült a gyerekek padján és érdekes mosoly terült el az arcán. Ami a diákokat illeti, páran a röhögésüket próbálták visszafogni, mások pedig a láthatatlanság állapotát szerették volna elérni. Marsi is érdekesnek tartotta, hogy Juli közöttük volt, de azt mondta, hogy ő már annyi mindent látott, hogy nem lepődik meg, és ha ő is élményekkel akar gazdagodni, válassza a termbúvárt!

A tanulók kedvesen viselkedtek vele, és bár érdekes dolgokat műveltek, nem furcsállta, sőt. Hamar beilleszkedett: Monti, a rajztanár lefestett egy vázát rajta keresztül, mert szerinte úgy sokkal szebbek a tónusok. Horn Ágival egy kis szóváltásba keveredett, amiért nyitás után ért be, bár ő próbálta magát védeni azzal az aprócska indokkal, hogy ő nem is ebbe az iskolába jár, de végül másnap fél nyolcra kellett mennie. A tesióra se volt zökkenőmentes, ugyanis Emő néni ragaszkodott hozzá, hogy próbálja ki a teniszezést, bár Juli mondta, hogy még élőként se volt valami sportember. Szóval Juli testén átment a labda, persze csak ha nem sikerült beleütnie, csak hogy ez valami furcsa dolgot művelt velük. Teljesen elszürkültek és nem tudtak pattogni, egyszóval használhatatlanná váltak. A labda állomány fele ilyen állapotba került már, amikor úgy döntöttek, Juli eléggé megismerte a teniszt.

Juli egy kis idő múlva már biztos volt benne, hogy ő nem járt ide, de valamiért nem akart elmenni. Szóval, ha láttok egy nagyon sápadt lányt elsuhanni mellettetek, akkor már tudjátok, hogy ki ő.