 Éppen az
AKG-ba?
Háromgyermekes családként sok fejtörést okozott nekünk, hogy a
gyerekeink hová járjanak iskolába. Három gyerekünk három teljesen más
egyéniség.
Az általános iskolákat úgy választottuk ki, hogy felállítottunk egy
szempontrendszert, ami alapján döntöttünk. Fontos volt a tanító néni
személye, az iskola szellemisége, lakóhelyünkhöz való közelsége, esetleg
ismerősök ajánlásai.
A szempontrendszerünk az általános iskola alsó tagozatáig bevált.
Többé-kevésbé jól döntöttünk, és jól választottunk iskolát. De jött a
felső tagozat. Az aranyos, jól felkészült, lelkiismeretes tanító néni
„kezei” közül a gyerek kikerült a szaktanárok „karmai” közé, és a
szempontrendszerünket kidobhattuk a kukába.( Esetleg maradt a
lakóhelyhez való közelség)
Legidősebb Peti fiunk, eljutott az általános iskola 6. osztályáig, és
megérlelődött bennünk, hogy bizony ebből az iskolából el kéne jönnie.
Két lehetőség közül választhattunk: Vagy átmegy egy másik általános
iskolába, és 8. után megy gimnáziumba, vagy megpróbáljuk „betuszkolni”
egy 6 évfolyamos gimnáziumba.
Sokat gondolkodtunk, mi legyen? Sok gimnáziumot végigjártunk, de végül
mindig arra jutottunk, hogy az ún. hagyományos hat osztályos gimnáziumok
– szerintünk - tanulmányi verseny-orientált szellemisége nem illik a
fiúnkhoz. Nem volt szorgalmas, nem volt különösen jó tanuló – átlagos
gyerek volt. Se mi, se ő nem tudtuk, mit tervezzünk vele majd az
érettségi után, mihez van igazán tehetsége, képessége, mi felé
orientáljuk? Úgy éreztük, több személyes figyelemre van szüksége a 12
éves gyereknek, segítségre, hogy megtalálja a jövő céljait.
Szinte véletlenül találtunk az AKG-ra.
A 12 éves Petivel bejártuk az AKG-t, beültünk tanórákra, megnéztük az
éttermet, és Peti fiunk közölte velünk: Nagyon-nagyon szeretnék ide
járni.
Felvették, imádott oda járni, leérettségizett, egy angol felső fokú, és
egy német középfokú nyelvvizsgával egyetemben. Majdnem maximális
pontszámmal vették fel a Budapesti Corvinus Egyetemre ( Közgáz), ahol
Mesterképzésen vesz részt, és emellett az ELTE Állam- és Jogtudományi
karán szeptember óta joghallgató is.
Számos lehetőséget kapott az AKG-ban arra, hogy különböző dolgokat
megismerjen, kipróbáljon, lehetőségeket, amelyek segítettek neki
megtalálni azt, amiben sikeres lehet majd felnőttként. Ambiciózus
felnőttként hagyta el az iskola falait.
Kinga lányunk már 5 éves korában kijelentette, hogy ügyvéd lesz.
Nehéz eset….
Egy tudatos, szorgalmas, okos lány, akiben erős volt a versenyszellem, a
„legjobbnak lenni”, és küzdeni ezért. Mindig kiemelkedően jól tanult,
megbízható volt. Úgy gondoltuk, Kinga tanulmányaival egyik gimnáziumban
sem volna gond.
Az AKG-t ekkor már jobban ismertük, tudtuk és tapasztaltuk, hogy nagy
erénye a tolerancia, a kamaszkori problémák megértő, de következetes
kezelése, a szülőkkel való szoros, ha szükséges, mindennapos
kapcsolattartása, az esetleges gondok nem elkendőzése, hanem
megbeszélése.
Kialakult bennünk az a kép az AKG-ról, hogy a legtöbb „hagyományos”
iskolához képest sokkal nagyobb figyelmet fordít a gyerekek nevelésére,
személyiségük fejlődésére, személyes, emberi kapcsolatokra. Az oktatáson
kívül a nevelés központi kérdés itt, nem a szigor útján, hanem a
meggyőzés eszközével.
Az AKG nevelési programját – amit érdemes elolvasni – Peti fiúnk
esetében megvalósulni láttuk, és úgy ítéltük meg, ezzel Kinga is olyan
többlethez juthat, ami valószínűleg kevés más iskolában érhető el.
Kinga az AKG-ban eltöltött 6 év alatt számos sikerélményét köszönheti az
iskolának. Angol és német felsőfokú nyelvvizsgát szerzett, jelenleg az
ELTE Állam-és Jogtudományi karán IV. éves joghallgató.
AKG-s évfolyamtársai közül nagyon sok diákkal ma is napi, szoros
kapcsolatban van, összejárnak, összetartanak, segítik egymást, „örök
barátok”.
Bálint fiunk, a kicsi. Nem volt kérdés a két nagyobb gyerek után,
melyik gimnáziumba felvételizzen. Ő már a leghatározottabban AKG-s akart
lenni. Persze neki könnyű, a tesók megsúgták az „okosságot”.
Róla se tudjuk még, „mi lesz, ha nagy lesz?”, „mikor érik meg a kamasz?”
– de biztosan tudjuk, hogy az AKG-ban megérik. Tapasztaljuk, hogy képes
felelősség vállalására, saját magáért és társaiért is.
Az ő évfolyamán „nyelvi tanév” is van már, amely az idegen nyelv
tanulását első helyre teszi a 11.évfolyamon. Kifejezetten nagy hangsúlyt
fektet az iskola a nyelvi képzésekre már régóta.
Különleges az AKG-ban, hogy a tanulmányok során összefüggéseiben
gyakorlatok keretében is tanulják a gyerekek a szaktárgyakat, például az
ún.témaheteken, amikor egy-egy tantervi témát az iskolán kívül tanulnak,
dolgoznak fel. Ez nem egyszerű tanulmányi kirándulás. Kézzelfoghatóbbá
teszi a gyerekeknek azt, amit elméletben is tanulnak, vagy tudnak, és
olyan témákat is feldolgoznak pl., mint szegénység, hátrányos helyzetűek
élete, támogatása.
Bálint 2013-ban fog érettségizni – addig az AKG-ban él, mint ebihal a
vízben.
Több, mint 12 éve „járunk” az AKG-ba.
Nem állítjuk, hogy minden tökéletes, hiszen ilyen nincs. Tény, hogy
alapítványi iskola lévén anyagi terhet jelent számunkra az AKG, amelyet
megtakaríthattunk volna, ha nem ebbe az iskolába járnak a gyerekeink.
Úgy gondoljuk azonban, hogy számunkra ez mégis megérte. Gyerekeink
mindig jól érezték magukat, szerettek ide járni, kamaszkori küzdelmekben
ők is, mi is segítséget kaptunk az AKG-tól.
Tantárgyi ismereteikkel a két nagyobbik már megállta az egyetemi
felvételik versenyében a helyét, személyiségükben pedig magabiztos,
értéket választani képes felnőttekké váltak, megtalálták azt a célt,
amit képességeik szerint tényleg sikerrel elérhetnek, amiben
sikerélményt találhatnak. Mindehhez jelentősen hozzájárult az AKG.
Köszönjük!
Dr. Abayné Dr. Török Mónika és Dr. Abay Péter,
elsődlegesen mint
háromgyermekes szülők, másodlagosan pedig, mint ügyvédek |
