Miért az AKG?


Szinetár Dóra
színésznő, énekesnő


Damásdi Judit
nyelvész


Gáborffy Andrea
vállalkozó


Varró Dániel költő, műfordító


Simon Magdolna


Fekete Zita
kerámiatanár
Dr. Garai Gábor
gyermeksebész


Szabó Iván
forgatókönyvíró, rendező


Korom Melinda
építészmérnök


Turczi Dávid
mérnök-informatikus


Török Mónika, Dr. Abay Péter
ügyvédek


Pogonyi Csaba
közg. hallgató


Kiss Bori, Falus György


Sonnevend Júlia
médiakutató, esztéta


Csáki Judit
újságíró


Földes Péter
újságíró,
Szűcs Édua
grafikus


Jakab Juli
forgatókönyvíró


Vekerdy
Tamás
pszichológus


Nyárai Gerzson
szerkesztő-
műsorvezető


dr. Varga Zoltán

gyerek-
pszichológus


Kászonyi Dorka
divatmarketing
szakember


Elek
Zsuzsa
ügyvéd


Arató
András
Klubrádió


Pistyur
Veronika
TV2


Janda Zsuzsanna
pszichopedagógus,
Karvalics László

egyetemi docens


Steven Spielberg az AKG-ban látott történelemóráról

Szülők, volt tanítványok az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumról

Video összeállítás


 

Varró Dani az AKG-ról

Kicsinyke testamentum (részletek)

I.
Most, kilencszázkilencvenhatban,
Én, Varró Dániel diák,
Lógást, lapítást abbahagytam,
Bevégezvén az iskolát,
Számomra megszűnt egy világ,
- Fordulhat-e sorsom naposra? -,
Hűlt helyemen legyen virág
E csöppnyi testamentumocska.

II.
Egy tanteremben üldögélek,
Befúj a szél az ablakon,
Belül már szárnyat bont a lélek,
Kakukk egy őszi hajnalon,
Hittem, hogy lesz oly alkalom,
Mikor szivemre gyűlne minden:
Azt gondoltam, hogy itt lakom,
S lám, mégis el kell mennem innen.

III.
Pedig szerettem idejárni.
Mikor még szinte csillagos
Az égbolt, elindulni, várni,
Hogy jönne már a villamos;
Az ember persze hajlamos
Mérgelődni, míg van, a kincsen.
Jaj, minden olyan kajla most!
Silány rímként nyekeg a nincsen.

….

Az elköszöngetés balladája

Belőletek hogy mit se látok
Többé, okosok, ostobák,
Portásbácsik, magyartanárok
S ti sok sínylődő kisdiák
(Nektek se légyen mostohább
A sorsotok, mint volt nekem),
Szivembe kardok kínja vág,
S hiány ül majd a lelkemen

Rosszakaróim, jóbarátok,
Temérdek angyal és svihák,
Szép, szőke, barna, csúnya lányok,
Sakkpartnerek, konyhásmamák,
Tavaszi leves, tészta, mák,
Rongy testem innen elmegyen,
Közös sorunknak vége hát!
Hiány ül majd a lelkemen.

Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok,
Kerámiák, köcsögdudák,
Könyvtárosok és csillagászok,
Vegyétek szívem búcsúját!
Nem vágok hozzá bús pofát,
Ha könnyem csorran, elkenem,
De mit tagadjam, sok pupák,
Hiány ül majd a lelkemen
.


Varró Dani az AKG-ban, 1999-ben
Fotó: Szabó Imre
Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban végeztem - avat be Dani arra a kérdésre, hol nevelik a költőpalántákat. - Az eleve olyan hely, ahol már az elején az a fontos, hogy kreatív, nyitott gyerekeket vegyenek fel. A tanárok is jó fejek voltak. Főleg a magyartanárom, aki, ha rossz volt a vers, keményen kritizált.

Kevesen tudják, hogy a családban nem is Dani volt az első költő, hanem a testvére.

Először a nővérem írt verseket, még általános iskolában. Én meg irigykedtem, hogy milyen sikeres, úgyhogy féltékenységből kezdtem el írni. A nővérem aztán felhagyott az egésszel, mert nagyon hamar beleesett abba a csapdába, hogy hirtelen az iskola házi költője lett. Feladatverseket kellett írnia az osztálytársakról, költenie kellett az iskolanapra, úgyhogy jól megutálta, és abba is hagyta, bár most újra ír, és a mesekönyvemet is ő illusztrálta.

A szülők nem rettentek meg, amikor kiderült rólad, hogy nem leszel topmenedzser?

Anyukám szomorú volt, mert a bankári pályát képzelte el a számomra, mivel általánosban jó voltam matekból. Bízott benne, hogy valami jól kereső polgári foglalkozást választok, de már beletörődött, hogy nem lesz belőlem rendes ember.

Nők Lapja Magazin
2004. július 14.