Wágner Kata :
Szürrealista filmforgatókönyv
I.
Először csak egy nagy, sárgás rózsaszínes felületet lehet látni. Ahogy a kamera távolodik, észrevehetővé válik a felület furcsa görbülete, ez a lány orra. A kamera még jobban eltávolodik, és így egy fiatal lány arca válik láthatóvá. Kifejezése unott, a kamera mellett néz el. A kép zötykölődik, és még jobban távolodik. Láthatóvá válik a helyszín egy zsúfolt villamoskocsi. Az eddigi furcsa, ?éteri? zene fokozatosan átvált a nagyváros zajába.
A kamera újra közelít, a nagyváros zaj mellett valami éles, kellemetlen hangzású zene (inkább hang) szólal meg s egyre erősödik. A lány szemét látjuk, nagy, fehér, nedvesen csillog. Már oldalra néz, ezért a szembogarából alig látszik valami. A kép tovább közelít, végül belemegy a lány szemébe. Egy fényfolt derengése megmarad, a többi rész elsötétedik. A zene elhalkul.
A kamera ismét távolodik. A helyszín egy nagy mező, a színek sokkal halványabbak, élettelenebbek, a fű majdnem szürke. Az égen láthatósápadt derengés megmarad. Tücsökciripelés hallatszik.
A kamera tanácstalanul forgolódik, majd a távolban víz csillogását kapjuk el. A kamera arra indul.
II.
A tónál vagyunk. A hárfás akkordok szólalnak meg Bartók: A kékszakállú herceg vára c. operájának a Könnyek tava c. részéből. A víztükör teljesen nyugodt, de a riadt akkordok valamit sejtetnek.
Fodrozódni kezd a víz. A kamera ráközelít nagyon lassan. A víztükörhöz érve (ekkor már merőleges a tó felszínére) megáll.
Lent fény gyúl, előbb alig látható, apró, majd egyre növekszik, végül gyertyaláng méretű lesz. A víztükör valójában ablak, de nagyon párás. A gyertya bent ég egy helyiségben. A kamera átmegy az ablakon, a gyertya felé. A fény valamivel nagyobb lesz, egy kicsit jobban bevilágítja maga körül a teret.
Egy ravatalt látunk, rajta fiatal lány, fejénél világít a gyertya. Keze összekulcsolva a mellén, fehérsége kiviláglik a ruha kivehetetlen sötétjéből. Haja mézszőke, az arca igen szép. Emlékeztet egy kicsit a lányra a villamoson, de sokkal szebb. Opheliát, Juliát, Didot fedezhetjük fel benne. A halk zene álmosító hatású.
A kamera hirtelen meglódul, kivehetetlen gyorsasággal suhannak el a képek előttünk.
III.
A villamosbeli lány nekiesik egy férfinak, egy bőrönd leesik a fejük fölül. Szitkozódás mindenfelől.
- Bocsánat, bocsánat!
A vonat ablakán át homályosan kilátni a tájra: elkedvetlenítő, szürke, sivár. Az eső zuhog, a cseppek végigfolynak az üvegen. A kamera ráközelít.
IV.
Újra a ravatal, a lány helyett azonban most egy férfi fekszik ott. Gyászzenét hallunk, s a közelből egy pap mormolását, a képe beúszik a kamerába, csönd lesz.
Mindenki úszik a levegőben (gyászoló rokonokat látunk), s lassítottan mozognak. Ott van a mézszőke hajú lány is, az arca nagyon sápadt. A pap a Bibliával a kezében tovább beszél, úgy tűnik, mintha magyarázna, de a hangját nem halljuk. A kamera ráközelít, észrevehetővé válik a szemüvege, amely megcsillan a fényben. Feltűnik kéjsóvár arckifejezése s vigyora, majd egy füstfelhő eltakarja. A kamera bemegy a füstbe.
V.
A kamera távolodik, ritkul a füst, halk nevetést és gitárszót hallunk. A füst cigarettából jön, egy fiatal fiú tartja a kezében. A kamera tovább távolodik, láthatóvá válik a tábortűz és a kör, amiben ülnek körülötte (fiatal fiúk). A füst nagyon sűrű, tejszerű. Feltűnővé válik a fiúk üveges tekintete, s a mohóság, amivel a cigit szívják, mielőtt továbbadnák. A kamera közelít egy szájra amiből füst gomolyog elő. Furcsa, nyüszítés szerű hang hallatszik, meg sivítás, amely egyre hangosodik, a kamera megremeg, majd gyorsan hátrafelé kezd el mozogni. Eltávolodik a szájtól, kijön a fehér füstből, a paptól távolodik, majd a vonatablaktól, a lány ravatala fölötti gyertyától, kihátrál az ablakon, ki a tóból (a mozgása egyre gyorsul), a mezőtől és a gyér fényű naptól távolodik, kijön a lány szemén, behátrál egy sötét odúba, sötét alagúton keresztül hátrál, végül hirtelen világos lesz, zuhan, majd rázkódva földet ér és nem mozdul.
VI.
Egy WC csészéből néz fölfelé a kamera, valaki undorral lenéz rá föntről (teleobjektíves felvétel), majd a lehúzólánc nyikorgását halljuk, a képernyőt elönti a víz, egy WC kefe nyúl feléje, megdörzsöli (ekkor sötét lesz), majd elhúzódik, Víz már nem folyik. Folytott hangokat hallunk, egy kezet látunk a csésze szélénél, majd a WC-fedő lecsapódik egy hangos csattanás kiséretében.
REUSZ DÓRA , TAKÁCS BORBÁLA :
BÉKAFASIRT
SZÜRREALISTA FILMFORGATÓKÖNYV
I. jelenet Helyszín : egy motelszoba Gizella és Iván romantikus légyottja. Gizella rátér a lényegre: gombolgatni kezdi
Iván ingét. Gyengéden végighúzza ujjait a férfi mellkasán. |
|
G.: - Bárcsak beleláthatnék a szívedbe! I.: - Kész vagyok feltárni előtted legbensőbb titkaimat?. |
|
Gizella belevési körmeit a férfi felsőtestébe. A karmolás mentén előbukkan egy tekergődző cső-rendszer, amely a szív tájékán kigyófejben végződik. Gizella vad, őrült nevetésben tör ki. Iván begombolja az ingét. |
|
I.: Te még mindig nagyon sok mindent nem tudsz rólam. G.: Jó, akkor hívjál holnap. I.: Jaj, tudod, milyen feledékeny vagyok! G.: Van nálad zsebkendő? Köthetnénk rá egy csomót. I.: Várj egy pillanatot. |
|
Iván kihúzza üres zsebeit. Ekkor támad Gizellának egy pompás ötlete: lehúzza a férfi nadrágját és csomót köt a falloszára.
II. jelenet Helyszín: Egy iroda, a padlót fehér márvány borítja. Két üzletember tárgyal. Talál kozásukkor erősen kezetráznak. |
|
|
|
| A heves kézfogás következményként az egyik férfi karja vállból kiszakad, a márványra kék vér csöpög. A sérült belenéz a tócsába, és abban meglátja tükröződni saját leszakadt, fityiszt mutató kezét. | |
| III. jelenet Két helyszín váltakozik:
l. : egy nő lakása, rózsaszín, virágmintás tapéta a nő szájában hosszú, diófából készült szipka, benne hosszú, mentolos More cigaretta, ölében fehér perzsamacska, nyakában rózsaszín szalaggal.
2. : férfi lakása, kopott bútorok, piszoktól megszürkült falak. A megcsalt nő végezni akar szerelmével, de előtte még egyszer utoljára tárcsázza a férfi számát. A férfinél megcsörren a telefon |
|
| Nő: Kivételesen egyedül vagy te szemét disznó, vagy veled van az a kopott kokott?
Férfi: Erre semmi szükség, már tisztáztuk a helyzetet nem? N ő : Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy ilyen egyszerűen megszabadulhatsz tőlem.
|
|
Egyre idegesebben simogatja a macskáját.
|
|
| Férfi: Most mondd, mire jó mindez? Az élet rendje
ez: Szerelmek alakulnak és véget érnek.
|
|
A nő elnyomja cigarettáját, mely eddig lefogl alta jobb kezét, és a sarokba hajítja macskáját. Két kézzel rázza a kagylót, üvöltve: |
|
| Nő: Te utolsó szemét strici, Férfi: Fejezd be! Nő: Eszemben sincs, majd akkor hagyom abba, ha befejeztem a mondanivalómat, de ez még nem az a pillanat! Várd csak ki a végét, megdöglesz a szőke cicussal együtt. Nem vagyok én holmi rongy amit csak úgy félredobhatsz..
|
|
A férfi kezében hirtelen megmozdul a telefon, egyre fokozódó erősséggel veri a férfi fejét, már megszólalni sem tud.
|
|
| Nő: Halló,
te rohadék, ne merészeld letenni.
|
|
A férfi eközben már a padlón fekszik, feje már palacsintává lapult, de a mérges telefon nem kegyelmez, tovább ütlegeli.
|
|
| Nő: Mi
ez a zaj? Tudtam én, hogy mégis ott van a
nő. Na várj csak, előbb találkozunk, mint gondolnád!
|
|
Lecsapja a telefont. Fog egy taxit és odahajt. Megdöbbenve látja a halott férfit és mellette vérben úszó, kacagó telefont. |
VÉGE
|
