Az "Új Iskola" Domonkos Lászlóné ("Emmi néni") iskolája volt, kis, egy emeletes, okkersárga kertes épület a Bíró utca 16-ban; a kicsik iskolája a Csemegi-utca 16-ban volt. Az Új Iskola a 19. század végi nemzetközi új iskola mozgalom hazai képviselője.

Az Új Iskola " a reformpedagógia és az élménypedagógia "hibridje" ? 1915 és 1949 között működött. Alapítója és munkájának irányítója dr. Domonkos Lászlóné.

Búzás László és Nagy Sándor idevágó művein kívül (?Az Új iskola pedagógiája ?Bp. 1961; illetve ?Mába nyúló történelem: a harmincas évek pedagógiai irányai? 1988) a hűséges tanítványok ? Musztafáné Horváth Györgyi és dr. Nagyné Horváth Zsuzsanna tollából is megjelent egy könyv (?Emlékezés az Új Iskolára?, Orosháza 1992). Ez utóbbi azért is megérdemli különös figyelmünket, mert a tanúk szubjektív hitelességével készült (és ez csak látszólag ellentmondás): egy régi iskola üzenete a jövő számára?? alcímmel. E munkában (amelyre talán szokatlan mértékben támaszkodunk) a 72 oldalon leírást volt tanítványok visszaemlékezései követik (75.-157.oldal). Köztük van dr. Waczulik Margit és dr. Bibó István is. Az iskolát meglátogatta Németh László, dr. Szekfű Gyula, dr. Hajnal István, Ortutay Gyula, Tamási Áron, sőt Hórman Bálint is. (Kapcsolatba került az iskolával Szondy Lipót, Dienes Valéria, Faragó László és Gyapay Gábor is ? aki később újra ?fasori tanár? lett.) Az iskola kisugárzása, híre nemzetközi ?jóllehet itthon sok konzervatív bírálója, nem csekély ellenzéke is volt. Kivételt képezett a megértő Imre Sándor, aki az iskolát (Hóman Bálint megbízásából) egy ideig felügyelte.

Az Új Iskola vázlatos tantervét Nagy László ? européer nagyságrendű pszichológusunk (geológusnak indult) ? készítette el 1914-ben.

Domonkos Lászlóné, aki Nagy László elveit ? Adolf Ferriére szerint ?ritka hűséggel, okossággal és tisztánlátással valósította meg? a következőképen indokolta az Új Iskola létesítését: ?Az elméleti pedagógia régebben kezébe vett egy kvantum magyar nyelvet vagy számtant, vagy történelmet és szétosztotta azt a 6-18 éves életkorra, kellő részekre szabdalva az anyagot. A gyermek tudományadatokat kapott, nem életet. Akkor és azt kapta, amit a tudománykvantum egységes menetének végcélja követelt?. Ezzel szemben az Új Iskolában az oktatás legfőbb meghatározója ?a gyermek életkorának belső törvényszerűségei?. Íme a pedagógia ?kopernikuszi? fordulata: a tananyagcentrikusság felől a gyermekcentrikusság felé. Nagy Lászlónál is azt látjuk (1914;1921), hogy a tananyagot nem szakok, hanem életkori szakaszok szerint csoportosítja.

Domokosnéék több olyan elvet igyekeztek megvalósítani, amelyek nem érvényesültek a ?hivatalos? iskolában: demokratikus gondolkodás és magatartás, nemzetközi megértésre törekvés, a humanizmus szelleme; növendékeikkel való bizalmas, közvetlen kapcsolat, aktivitás, önállóság, a munka szeretete és megbecsülése.

Domokosné mély ismerője volt mind a külföldi, mind a hazai reformpedagógiának. Egy 1914-ben megtartott szülői értekezleten így fogalmazta meg a következő évben megnyitandó iskola célját:

1. Olyan pedagógia helyébe, mely önkéntes erőszakkal kívülről akar a gyermek benső énére szavak útján hatni, olyan nevelés lépjen, amely a gyermek veleszületett képességeit önálló munkában és természetes hatásokkal éleszti és lehetővé teszi, hogy a gyermek magát belülről kifelé a legkisebb erőfeszítéssel fejlessze.

2. A tanítás szokott sémája, élettelen logikai rendszere, pontos adatokra szétdaraboltsága káros a gyermek sajátos, szabad gondolattevékenységei szempontjából, elöli a megfigyelés gazdag és tág mezejét, az önálló szintézist, az érdeklődést holtponton tartja.

3. Eleven tanítási mód az érdeklődésre épít és mindenki annyit vehet fel, amennyit felszív magába.

4. A tanterv gerince az élet. A szerves élet és a szervetlen, a föld, víz, levegő, az emberi nyelv és társadalom élete, élet időben és térben. A fejlődés tényezőiből vonhatók le az élet törvényei.

5. Elméleti tanulás, sőt tanítás ősi értelemben száműzött. A tanító mutat, megfigyeltet, analizáltat, a gyermekek mesterkedjenek, gyűjtsenek, alkossanak.

6. A cselekvési és mozgási szabadság megbecsülése. Az izomemlékezet fontos támasza az ismeretek tartósságának.

7. Osztályok, padok nincsenek. Nem fényesen megkonstruált padok kellenek? hordozható padok kellenek a szabadban.

8. A tanulás helye minden hely: az erdő, a rét, a konyha, a bolt, a mesteremberek műhelyei, a készülő ház, a gyárak, a bányák. A munkatermek csak feldolgozásra valók.

9. A nyelvi kiejtés gyakorlásának elve: olyan szótárt adni a gyereknek, amelyben a szavak mögött ne csak konkrét valóság álljon, hanem, hogy azokat önálló gondolatasszociációk hidalják át.

10. Nem lesznek 45 percenként váltakozó tantárgyak, mert nem a tantárgyakat kell váltogatni, hanem a tevékenység nemeit (Domonkos Lászlóné: Új Iskola (A Gyermek 1914)).

Amint ezekből kitűnik, az Új Iskola reformpedagógiai képződmény volt a javából. Különösen is elgondolkodtató a legutóbbi (10.) tézis.

- -

Az Új Iskola két magántulajdonú villa, melyet az igazgatónő adott az iskola céljaira. Egész vagyonát erre fordította. A kert nagy és barátságos, a tantervek szobajellegűek, parkettásak.

Mint a személyes visszaemlékezésekből is kitűnik (Musztafáné és Nagyné könyvének második részéből idézünk) a munka szerves része az oktatásnak és nevelésnek. Jakab Mária (NSZK): ?A kubikus csapat kis kosarakban elhordta a földet, utána jött a kőtörés kalapáccsal és többrendbeli vasdarabbal. Nagy kövekkel telerakták az út medrét, a tört kő- és kavicsmennyiséget beleöntöttük és simára döngöltük? megtanultuk szeretni a világot, a rendet, a virágokat, állatokat. A kert egyik sarkában paradicsomot, búzát neveltünk, ápoltuk a virágokat. Gondoztuk az aranyhalakat, a másikban a piócát, a siklót?.

?Természetrajzi, kémiai, fizikai kísérletet csoportokba osztva végeztünk, a megfigyeléseket följegyeztük és a végén közreadtuk; a <pedellus> jó barátunk volt, konyhája gyakran volt közös munkánk színhelye, pl. a kertben nevelt paradicsom befőzése, búzánk kenyérsütése, kenderünk áztatása, tilolása, gerebenezése, stb. az ifjúsági vöröskereszt tagjai vándorkosarakat készítettek, szabták-varrták a gyermekholmit és elvitték a szegényeknek? a felelősségtudat együtt nőtt velünk? Karácsonyra kis csomagok készültek a rákos betegeknek?.

A Waldorf-iskolát is említi: Egyik tantárgyunk a <Werkunterricht>, a kézügyességet és a művészi készséget fejleszti. Kézimunkán kívül dolgoztak agyaggal, fával, textillel. Festenek, rajzolnak, mintáznak, kerámiázna, fiuk, lányok egyaránt?.

Dr. Ballenegger Zsuzsanna ?1941-ben vettünk részt először falusegítő szociális munkában a balatonszárszói központi táborban. Az aratásnál marokszedéssel, kévekötéssel segédkeztünk.? Dr. Rajnai Istvánné, Sághi Gabriella:? főzni is megtanultunk. Paprikás krumplit és rakott krumplit.?

?A munkakiállításokról? alcím alatt A cselekvő oktatás eredménye: majd minden esztendő végén az iskola minden tanárának és tanulójának közreműködésével munkakiállítást szerveznek, valamely kiemelkedő személyiség, eszmeiség köré csoportosítva a kiállítás anyagát. Igényes kutatómunkát igénylő, külsejében is nagyszabású és mégis a gyermeki munkát tükröző kiállítások voltak ezek az alkalmak.

A ?munkabemutatók? is önmagukért beszélnek. Ír róluk a ?Társadalomtudomány?, Parragi György és József Jolán is.

- -

A munkaelv olyan Új Iskolában érvényesült, amely 1915-ben elsőként alkalmazta a gyermek fejlődésének megismerése, rendszeres nyomon követése érdekében a pszichogrammot.

A pszichogrammokat az osztály tipizálása követi. Az osztály erőviszonyai, értelmesség, munkateljesítmény minősége, szociális magatartása tekintetében.

Az Új Iskola az alábbi típusokat állította fel: vezetők típusa; alkotó munkás; a vezetők segítői, utánzók; a segítők és közömbösek között állók; közömbösek, kényszermunkások. (Értelmességi vizsgálatokat, munkateljesítményi vizsgálatokat is végeztek.)

Domokos Lászlóné és az Új Iskolában működő lélektani kutatóállomás vezetője, dr. Baranyai Erzsébet a különböző típusokhoz különböző speciális pedagógiát alkalmaztak.

1. Az alkotó típus állandóan tevékenykedő képzeletének táplálékot kell adni a megfigyelésre, kutatásra, gyűjtésre, búvárkodásra.

2. Az utánzó típusnak a személyes érdeklődése nem nagy. Belénevelt kötelességteljesítés vezeti. Tanulásra és nem feldolgozásra adunk neki anyagot. Megtanítjuk őket tanulni, jól csoportosítani, belső összefüggéseket világosan átlátni. Eligazítjuk a tankönyvek útvesztőiben. Gazdaságos munkamóddal megbízható reprodukáláshoz segítjük.

3. A kényszermunkásnak nehezebb a helyzete. Ezt nem vezérli sem magaválasztotta cél, sem a másoké. Akarata gyenge, értelme lassú? minimális anyagot kell neki adni. Minden kis eredmény lelkes dicsérete lendítő erő? Ezt a csoportot ?haladásába vetett hitünk emeli és fejleszti?.

- -

A csoportmunka (nem az osztály megszüntetése, hanem felbontása) a század első harmadában még forradalmian újnak számított és Magyarországon Domokosné alkalmazta először. A csoportmunkában, amelynek kérdésével nálunk újabban leginkább Búzás László foglalkozott általában 4-5 gyermek működik. Fő erénye az, hogy aktivizál, önállóságra nevel. Amellett szociális erényeket is fejleszt: megértés, beleélés, együttműködés készsége, másokért való felelősségérzet, közösségi beállítódás. Fejleszti az önkritikát és a kritikai érzéket. Csoportban lelkesebben dolgoznak az osztálymunkában passzívabbak, vagy félénkek is. Érvényesül a ?mindenki fontos? elve.

Már eddig is kitűnhetett az alapvető lélektani beállítottság. Az Új Iskola nemzetközi hátterét John Dewegnek a cselekvésre és a tapasztalatra épített pszichopedagógiája, Ovide Decroly ?érdeklődési központja?, az életre az élet útján nevelő iskola eszméje, Eduard Claarésté tanítványának, Jean Piagetnek az egyéni gondolkodás struktúrája vonatkozó kutatásai adják.
(???) említendő egy filozófus, aki különösen is hatott Domokosnéra: Henri Bergson (az intuitív megismerés elvével.)

Imre Sándor javaslatára Neveléslélektani Állomás működött az iskolában. Kinevezett vezetője dr. Baranyai Erzsébet egyetemi magántanár (1942 szept. 1-től) fontos forrásunk dr. Domokos Lászlóné és dr. Blaskovich Edit: Az alkotó munka az Új Iskolában ? 1934.

A neveléslélektani kutatás egész területén végighúzódik a fejlődés szempontja. Ez az a szempont a nevelésben, amit a neveléslélektan hozott előtérbe és óriási jelentőségűvé emelt. A neveléslélektan felmutatta a nevelés tényeit? milyen életkorban milyen irányú a gyermek érdeklődése, tehát milyen művelődési anyag illeszkedett szervesen a gyermek lelki együttesébe.

Magyar viszonylatokban Nagy Lászlót illeti az atyaság. ?A nevelő legyen a gyermeki test, lélek és szellem fejlődésének minél jobb ismerője ? írja ? a tanítást magasrendű szakmának és művészetnek lássa? Nagy László szívósan harcolt a Magyar Gyermektudományi Társaság megalakulásáért. A Gyermek című folyóiratot 22 éven át szerkesztette. Két nagy munkája ?A gyermek érdeklődésének lélektana? (Bp. 1908) és a ?Didaktika gyermekfejlődéstani alapon? (1921).

Nála különösen az a forradalmian új, hogy tantervi tervezetét nem tantárgyakra, hanem gyermekfejlődéstani ciklusokra bontotta, vagyis nem az dominál, hogy történelemről, vagy vegytanról van-e szó, hanem az, hogy a gyermeknek adott életkorban milyen jellegű az érdeklődése, a befogadó- és cselekvőképessége. Ezek a fejlődéslélektani ciklusok lélektani célt kapnak és e céloknak rendelik alá a tananyag adagolását. (Nagy Lászlóval ? több munkájában ? tüzetesen foglalkozott Nagy Sándor, Mérei Ferenc és újabban főként Ballér Endre).

Nagy Lászlóhoz a legkiválóbbak csatlakoztak: Ramschberg Pál, Teleki Sándor, Bárczy István, Náray Szabó Sándor, Weszey Ödön, Harsányi István, Nógrádi Sándor és sok kiváló kísérletező gyakorló pedagógus.

- -

Domokosné is Nagy László tanítványa volt. A mester és a tanítvány között kölcsönös kapcsolat állott fenn. Domokosné gyakorlati kísérleti munkáját Nagy László elméleti munkássága határozta meg és viszont Nagy Lászlóra nem maradt határtalan mindaz, ami az Új Iskolában történt.

Az Új Iskola vallásos és hazafias-nemzeti szelleme letagadhatatlan. Nincs is miért tagadni. De a vallásosság nem vezetett bigottságra.

A nemzeti beállítottság távol maradt a sovinizmustól, a nacionalista elfogultságtól.

Volt hittanoktatás, templomlátogatás, de az egyéni döntést, a hit harcát nem vették el a gyermektől, a serdülőtől.

A vallási alap Domokosnééknál humanizmussal, a szociális lelkiismeret felébresztésével, a másság tiszteletével párosult. Vitályosné Kovács Mili írja: ?mindenki tiszteletben tartotta a másik egyéniségét, még ha megkritizálta is? semmi ideológiai kényszer, semmi merev irányvonal?

Rajnáné Sághy Gabriella: ?nem voltunk agyonregulázva, inkább valami önként vállalt belső fegyelem dolgozott bennünk? elfogadtuk a másságot, akár népről volt szó, akár egyénről??

Sághy Anikó (Brüsszel): ?Dialógus volt a tanár és a diák között.?

- -

Az Új Iskola, szellemi vezetője, meghatározó személyisége maga az igazgatónő, dr. Domokos Lászlóné. Kitűnő érzéke van munkatársai megválasztásához. Mindenütt jelen van, anélkül, hogy beleszólna a tanári, vagy a gyermeki munkába. Dr. Waczulik Margit: ?Az Új Iskola más volt, mint a többi. Tetszett a területen belüli közvetlen hang? az, hogy az iskolában a legfontosabb maga a gyermek? W.M. helyettesített. ?Azt sem tudtam, mit veszek át? Egyik órámat meglátogatta az igazgatónő. Utána csak annyit mondott, hogy Isten áldotta képességem van a tanításhoz, teljesen szabad kezet ad, végezzem a legjobb belátásom szerint a munkát, csak időnként számoljak be neki tapasztalataimról, problémáimról. Azt hiszem, kevés iskolában indítottak el így fiatal tanárt.?

- -

Az Új Iskola didaktikájára erősen hatott Henri Bergson filozófiája. ?Megérzés: behatolás a jelenségek egyedülvalóságába. Megérteni annyi, mint átvenni a jelenségeket új és szokatlan módjukban ? egyetlen egyediségükben ? addig való ismereteinktől elütő formájukban? (Domokosné-Balskovich) ?Intuíció a neve annak az intellektuális megérzésnek, amellyel valamely tárgy belsejébe helyezzük magunkat, hogy megtaláljuk azt, ami abban egyetlen és kifejezhetetlen? (Bergson: metafizikai értekezések; Ford: Fogarasi Béla).

Az Új Iskola igazgatónője? szemmel láthatóan Bergson intunícionizmusának a hatása alá kerül. Az egyéni rendező erő, mely minden ismeretet lélekformáló erővé gyárt át. Domokosné a beleérzést, a beleélést, az érzéki láttatást a racionális fogalmi ? kategorizáló megismerés elé helyezi. Szerinte nem az emlékezetre hagyatkozva megtanult szöveggel ismerni fel az adott anyag lényegét, hanem átélve, közvetlen kutatva ? lejátszva, hozzáolvasva, rajzolva, mintázva, dramatizálva ? személyiséget formálunk.

Lényegében anti-nacionalizmussal állunk szemben. A beleélés, a megérzés előtérbe állítása magába véve nem volna kritizálható, legfeljebb a fogalmi megismeréssel való szembeállítása, ami eltér Nagy László hagyatékától és tudománytalan szubjektívizmushoz vezethet. Domokosné a vallásos hittel átszőtt intuicionalizmussal megalapozza az u.n. ?élménypedagógiát?, amit azután Horthy-korszak-szerte kihasználnak. Az ?élménypedagógia? esz6köztára (játék, rajz, mintázás, dramatizálás) pedagógiailag egy nem anti-nacionalista pedagógia számára is jól felhasználható. Nem kell, hogy beárnyékolja Domokosné Új iskoláját, amely lelkes, áldozatkész, szociálisan érzékeny, humanista, jóllehet ?hívő? híveket nevelt.

Az Új Iskolát, mint ?b(???) képződményt? 1949 augusztusában hivatalosan bezárták. Ezzel véget ért egy hazai ?pedagógiai hősköltemény?, de nem ért véget termékenyítő hatása, emlékezete, tanítványainak hűsége.