Interjú a szervezõkkel

Iván: Ki volt a tábor kitalálója, ha volt egyáltalán egy ilyen konkrét személy?
Péter: A történelmi hûség kedvéért el kell mondanom, hogy a Kököjszi és Bobojsza az apukám ötlete volt. Hazamentem, megkérdeztem: "Figyelj szerinted mi legyen a keret? - Hát legyen Kököjszi és Bobojsza. - Jó." Másnap elmondtam benn és az lett.
Iván: Hogy találtátok ezt a helyszínt?
Barna: Elõször is elkövettünk egy hibát, mert a székeknek a súlyát elfelejtettük lemérni. Ha legközelebb helyszínt választunk, akkor úgy kéne, hogy pille székek legyenek, görgõkkel. Egyébként a Pepe választotta ezt a helyszínt, õ bukkant rá.
Pepe: Baromi nehéz helyszínt választani nyolcvan embernek úgy, hogy ott erdõben legyünk, legyen közös helység, lehessen enni, satöbbi. Nem a legjobb helyszín volt, mint így utólag kiderült, de...
Péter: Nagyon jó helyszín volt, csak nem arra voltak berendezkedve, hogy nyolcvan embernek tábort csináljanak.
Barna: Ezzel együtt nagyon rugalmasak voltak.
Péter: Tényleg nagyon rugalmasak voltak, bármit kértem tõlük adtak, és jó fejek a pincérek is.
Iván: Miért pont Sík Esztert és Zsohát Gyöngyit vontátok be a szervezésbe?
Pepe: A Sík Eszter egyértelmû volt, azt hiszem, amikor leültünk dolgozni, akkor...
Péter: Olyan sokat dolgoztunk vele már együtt, hogy...
Pepe:Nagyon jól tudunk a Sík Eszterrel dolgozni, és ezért. A Gyöngyit pedig együtt találtuk ki.
Péter: Azért, mert úgy gondoltuk, hogy a Sík Eszter gyakorlatiasnak lesz nagyon jó, a Gyöngyi meg pótmamának. A Sík Eszter is lehet pótmama, meg a Gyöngyi is szervezõ, de hát így...
Iván: Mennyiben sikerült megvalósítani mindent, amit akartatok?
Barna: Az elsõ napokban szinte mindent sikerült megvalósítani, kivéve egy dolgot, ami nagy szívbántalma volt a Sík Eszternek is, meg nekünk is, a fenoftelain csatát.
Iván: A micsodát?
Barna: Fenoftalein csata. Ez egy olyan csata, hogy mindenkire rákötünk fenoftaleines papírt, meg fog egy fecskendõt, fölszívja szappanos vízzel, vagy nem tudom, hogy a fenoftaleinre mi hat, azt hiszem a szappanos víz. A másikat le kell lõni és van a szíve felett egy kis papír, amire ha rálõnek fecskendõvel, akkor elszinezõdik. Persze akkor õ meghalt. Namost ránkrohadt hetven fecskendõ.
Összefoglalva: ami az elsõ napokban nem sikerült, az az idõjárásnak volt köszönhetõ, az utolsó napokból pedig pár program kimaradt.
Péter: Szegény Barnának az olimpiája is.
Barna: Kimaradt az olimpia, kimaradt a pantomimes játék és a hangjáték.
Iván: Számítottatok ilyen idõre?
Péter: Sajnos igen.
Barna: Mi úgy kalkuláltunk, hogy végig esni fog.
Iván: Mit gondoltok, tetszett a tábor a hetedikeseknek?
Pepe: Azt nem tudom megmondani, hogy tetszett-e nekik, de ha az utolsó napi elõadás jelent valamit, az a búcsú elõadás, amikor a két törpe elbúcsúzott Andristól és Pannitól, akkor az a meghatottság, meg a sírások, meg a könnyek, akkor már csak azért ismegérte megcsinálni.
Barna: A programokról meg azt a visszajelzést kaptuk, hogy legjobban a számháború, és a tõzsdejáték tetszett nekik.
Iván: Mi okozta a legtöbb nehézséget a táborban?
Barna: A Pepe, a...
Pepe: A fáradtság és az idõjárás.
Péter: Az, hogy az elsõ éjszakán nem aludtunk semmit, kivéve a Tamást, aki hat órát aludt... Amennyire késõbb aludtunk keveset, az már be volt kalkulálva, de a nulladik éjszaka... Utolsó nap már kómában mászkáltunk.
Barna: Én az elsõ éjszaka után azt mondtam, hogy kész, én hazamegyek.
Péter: Ezt elõtte kellett volna mondani, akkor aludhattál volna.
Barna: Meleg volt és egy óra kattogott.
Pepe: Meg hát ott volt a Roni is, meg a Nóra...
Iván: Mit gondoltok a médiáról?
Péter: Én úgy éreztem, hogy a videósok például sokkal kevésbé folytak bele a programokba, mint a tavalyi nulladikos táborban. De ez nem volt baj. Pont annyira voltak benne, amennyire kellett.
Iván: Õk tudták, mi a program?
Barna: Természetesen nem.
Péter: Valamikor régen még tudták az elsõ pályázati variációt, de azóta sokminden változott.
Barna: Az ezerwattos lámpájukat sajnálom.
Iván: Ha kéne csinálnotok egy másik tábort, akkor mit csinálnátok másképpen?
Barna: Hantos tanár úrnak volt egy jó ötlete a moszkvai olimpián is használt esõrobbantó repülõgépekrõl, felhõszaggató ágyúkról. Ezt mondta, hogy meg kellett volna szerezni.
Péter: Megoldjuk, megoldjuk., tényleg nem egy nagy szám. Egyszerûen azt kell csinálni, hogy egy figyelõszolgálatot kell felállítani, és amikor tíz kilóméterre van az esõ, akkor szét kell ûzni felhõket.
Barna: Lehet, hogy mégegyszer át kéne gondolni ezt a nulladik éjszakát.
Pepe: Elég lincshangulat volt, mert én mondtam, milyen jó buli lenne, ha bent aludnánk. Ezt reggel sokan a szememre vetették, hogy biztos hogy jó buli volt-e.
Péter: Nekem tetszett a nulladik nap, csak rácsos ágyat kellett volna csinálni.
Pepe: Hangszigetelõ választófallal.
Iván: Nektek itt lesz a nyitótáborotok, hogy fogjátok várni az évfolyamtársaitokat? Barna: A steril fecskendõket felhasználva, kávét nyomunk magunkba intravénásan.
Péter: Én kettétörök egy fogpiszkálót, és azzal támasztom ki a szemhéjamat.
Pepe: Ha így süt tovább a nap, akkor még az is lehet, hogy a medencében fogunk ülni és koktélokat szopogatunk.
Péter: De most még nagyon hideg van. Süt a nap, de hideg van.
Barna: Huszonkét fokot mondott az idõjárásjelentés, az szerintem korrekt. A medencét meg majd felnyomatjuk forró teával.

Vissza a Nulltábor lapjára

Vissza a Press nyitólapjára