Az elõzõ éjszaka utáni nap , mely az elõzõ éjszakai non-stop fennlét okozta kómában telt
Olyan reggel 8 körül járhatott az idõ, mikor egy forradalmian új felfedezést tettem: "Világos van."Ez a tény ösztönzõ hatással volt rám, legalábbis annyira,hogy kikászálódjak az ágyból , pontosabban lekászálódjak az ágyként használt klubszínpadról.Valahogy, de tényleg nem tudom, hogy hogyan,elbotorkáltam a 4. emeleti lányvécéig.Itt már sikerült -bár nagy erõlködések közepette- a másik szememet is kinyitni, és az így megnövekedett látótér segítségével felfogni ,hogy az elõbb, aminek nekiütköztem az nem más volt mint egy csap."Hohó egy csap!"És nagy naívan tekergetni kezdtem a gombokat...Rövid szünet, víz sehol ,majd valami krákogásszerû hang.Itt kezdett el gyanússsá válni a dolog,de sajnos nem eléggé.Újabb hangok,majd abban a pillanatban, amikor odahajoltam a csaphoz, hogy megnézzem, vajon miért szórakozik velem ilyen kora hajnalban, ...szóval szó mi szó, fogta magát és leköpött...Mindenesetre jól megfürödtem.Legközelebb fürdõruhába megyek fogat mosni, ha éppen nincs rajtam az esõkabát.
Ekkor már csak a reggeli tartotta bennem a reményt , amit nyugodt körülmények között fogok elkölteni...A reggeli: Mire sikerült a gaz Ivánt fellocsolnom a klubszínpadról,és sikerült rávennem,hogy menjünk le,vagyis "ereszkedjünk le" közétek a 0.-ra, Zsohár Gyöngyi közölte velünk,hogy reggeli, az már bizony nincs,és egyébként is jobb lesz, ha elkezdünk szedelõzködni ,mert itt hagy a busz...Ennyit a reggelirõl! Dehát egy igazi press-es mindent kibír, mint mondani szokás, s ezzel a tudattal agyunkban , elmentünk illetve szélsebességgel elfutottunk a diszkontként hírdetett mega-drága helyre.Itt vettünk fénysebesen néhány elengedhetetlenül szükséges élelmiszercikket (pl. csoki,rágó,cola),majd ugyanilyen gyorsan felszálltunk a buszra,természetesen a rosszabbikra.Egyrészt, mert mi minden rosszban osztozunk,másrészt pedig, mert oda ültettek.
Az utazás példátanul eseménytelenül telt.Senki sem sírt, hogy itt kell hagynia a jó öreg Budapestet, még Síktól sem vettünk könnyes búcsút, õ csak késõbb jött utánunk.Szóval csak döcögtünk, döcögtünk Kóspallag-Nagyirtáspuszta felé, tanultuk egymás nevét(ekkor már Szabó Imre tanár úrnak is volt névtáblája, vagyis még õ is beállt a sorba) , ismerkedtünk ,beszélgettünk, ahogyan azt kell.Ja igen! A hetedikes nyitótábor nagy eredményeiként könyvelem el,hogy Peti (sajnos nem tudom ,mi a vezetékneve )kölcsönadta a Game Boy-át, és hogy Horn Ágit megkínálhattam az egészségtelen Coca Colámból.
Ezután gyors szobabeosztás következett ,ahol a kõszívû szervezõk még a könyörgõ pillantásoknak is ellen tudtak állni.(Már ekkor övék volt minden tiszteletem) Nem kaptunk túl sok idõt a kipakolásra,hisz máris kezdõdött az elsõ brancsolás.Én személyszerint egy kissé meglepõdtem a teknõsbékák láttán, mivel az eredeti programban még csigák szerepeltek.Azt,hogy hol változtak át a csigák békákká,a mai napig sem sikerült kiderítenem,bár -õszintén szólva - nagyon is érdekelne.A szervezõk szerencsére nem annyira sok helyen éltek a változtatás jogával,ha pedig igen ,akkor szóltak.Például arra a kérdésemre ,hogy mikor megyünk rõzsét
gyûjteni, is tudtak válaszolni:Tilos a tûzgyújtás, ezért nem lesz tábortûz, s mivel akkor nem lesz tábortûz,nem kell rõzse sem.Hát erre megnyugodtam, és már nem is foglalkoztatott a dolog, amikor is a 4 .nap éjszakáján jött a hír, hogy néhány környékbeli lakos az étterem mellett tüzet gyújtva várja az UFO-kat.Szóval azért ha valaki végre megtudakolná,hogy Kóspallagon mi tilos és mi nem ,elnyerné örök hálámat,és ezt most holt komolyan mondom.
Csiga vagy béka ide vagy oda ,a brancsok jól elszórakoztatták magukat ,na meg a teknõsöket.Névadás, indulóköltés nagy lendülettel.Ezután dajkamese jött,vagyis az évfolyam 6 újabb csoportot hozott létre,állítólag sorsológép által.Félek azonban attól, hogy a sorsolásról hiányzott véletlenül a közjegyzõ.A dajkamese abból állt, hogy minden leendõ patrónus megkapta egy mesének az elejét, s ezt a mesét kellett folytatniuk különbözõ dajkamesecsoportok segítségével.Ennek a programnak valószínûsíthetõ, hogy nem a meseírás volt a lényege, hiszen a csoportok általában inkább a hozzájuk beosztott tanár megismerését tekintették céljuknak,nagyon is helyesen.
A mesélés után megtudhattuk, hogy milyen csigalassú a kiszolgálás Kóspallagon ebédtájban.Hogyha például kértél az elenyészõ mennyiségû ún. ebédhez kenyeret, akkor az fix, hogy csak akkor hoztak, amikor már egymás mellé helyezted a villád és a késed.
Ebéd után voltak olyan lelkes "sportszellemek", akik focipályára léptek ,de voltak olyanok is ,akik a kis fürdõruhácskájukban bemerészkedtek a vízbe.Sem a focimeccs eredményérõl, sem a vizicsata kimenetelérõl nem kapott a sajtó értesítést, ezért információk hiányában, errõl nem tudunk közvetíteni.
A "csendespihenõ" után interurbán következett, melybõl megtudhattuk, hogy a szülõk nem tudnak még hazajönni, mivel az ádáz Kovács Elemér újabb elõadókat küldött a konferenciára.A hír hallatára jól kisírtuk magunkat, és elkezdtünk dalolászni.Az Altató eléneklése után mindenki olyan fáradtnak érezte magát, hogy elmentünk aludni,kipihenni mai fáradalmainkat és az elõzõ éjszaka okozta kómát.
BK

Vissza a Nulltábor lapjára

Vissza a Press nyitólapjára