ZÁRÁS
AMIT A TÁBORNAK KÖSZÖNHETEK:
1.Otthon - bármilyen körülmények között
és bármikor - "begerjesztem" a poharamat. Anyukám
már gondolkozik, hogy mégiscsak kellene venni söröskorsókat,
akármennyire is nem iszunk sört. Mint már Kóspallag-Nagyirtáspusztán
is tapasztaltuk, a korsó unszimpatikus egy jelenség.Szinte
lehetetlenség belõle egyetlenegy hangot is kicsalni. Mondják,
hogy a türelem rózsát terem. Ebben az esetben, biztosíthatlak
afelõl, hogy nem. EGY NYIKORGÁS ,AZTÁN KÉSZ...mármint
nem a rózsa,hanem a söröskupa énekhangja.
2.Étterembe menni kész élvezet.Csak az evõeszköz
és a fogpiszkáló ne hiányozzon az asztalról,és
én máris
jól elszórakoztatom magam. Az öcsém szerint
égõ vagyok. "Lehet, de majd kinövöm!"
3.Amennyiben benyitok a kisiskolába ,és ott "folyik"
a Leveles a május, beállok a sorba.Ez egy olyan szenvedély
,melyet nem lehet kinõni.
4.Ha késve érek haza ,akkor természetesen az
ádáz Kovács Elemér állta utamat.
AKIKNEK A TÁBORT KÖSZÖNHETEM:
-köszönöm a szervezõknek,szép és
jó volt ez az egy hét;
-köszönöm a tanároknak,akiknek volt türelmük
végig-
nézni a sajtó bénázását,s
fõleg azoknak,akiknek nem;
-köszönöm a videósoknak:tényleg csak
ott égettek,ahol
lehetett;
-köszönöm a press-eseknek,hogy senki nem vállalta
ezt
a munkát,
-köszönöm a hetedikeseknek, - vagyis Nektek,- JÓ
VOLT EGYÜTT!
Vissza a Nulltábor lapjára
Vissza a Press nyitólapjára