29. szám 2001. május

Pokoli napok

Kovács György színműve

Lassan kivilágosodik a szín. Isten a trónusán alszik.

Rövid idő múltán Gábriel jön.

Gábriel: Mennyei uram…

Isten felriad

Isten (gúnyosan): Aha, Lucifer, az örök kételkedő! Jössz könyörögni, bukott angyal, ugye? De most kijelentem, hogy soha, de soha…
Gábriel (alázatosan): Mennyei uram, Gábriel arkangyal, ama méltatlan szolgája dicsőségednek, ki jelentéktelen problémákkal merészelte megzavarni dicső álmát.
Isten (enyhén zavartan): Hm, igen. Nos, mondd, mit akarsz.
Gábriel: Bocsánatát kérem mennyei uram, de gyarló szellemem nem bizonyult méltónak dicső szózatának értelmébe bepillantást nyerni.
Isten: Azaz: szólj hát Gábriel, mily probléma az, mellyel égi színem elé járulsz. Szólj és én dicső füleimmel kegyesen meghallgatlak.
Gábriel: Dicső uram, fényessége is láthatja, a Föld népe egyre gyarapodó, s ebből következőleg, egyre növekvő a munka, melyet alázatos szolgáinak el kell végeznie. Ezen gyarapodó dolgot még mind végezni tudja az angyalok kara, de néhány év múltán már bizonnyal nem lesz elegendő igyekezetük, akármilyen serényen végezzék is munkájukat, mellyel a te dicsőséged szolgálják. Ezért alázatosan kérünk, bár ezredévek óta nem történd ily eset, teremts új angyalt, ki hűen szolgál majd, s idővel elvégzi a munkát, melyre a többinek már nem marad idő.
Isten: Alázatos kérésed meghallgattatott, vedd belegyezésem. Ím az angyal, s most távozhatsz dicső színem elől. (Gábriel távozik, Isten hangosan töprengve járkál a színen.)

Új angyalt teremtettem, de vajon hogy nevezzem el? Józsua, Ézsaiás, Mihály, bírák. Bibliai nevek! Ősrégiek, ráadásul annyi van belőlük, hogy számokat kellett adnom, hogy meg tudjam különböztetni őket. Valami modern nevet kéne adnom neki… mint mondjuk Dezső vagy Géza. Nem, nem, túl közönséges nevek. Valami különleges név kéne… Megvan: Cecílián… nem, szerencsétlen, nem tehetem ilyen nevetségessé… (Hirtelen ordítva megszólal egy hang, zenei aláfestéssel: Megjelent DJ Sterbinsky legújabb albuma… majd elhal a hang.)

Nyomorult műholdas adások!… Bár ez most adott egy ötletet. (Próbálgatni kezdi a nevet) Sterbinsky, Sterbinsky. (Megköszörüli a torkát, hangja most zengőn, visszhangzón szól): Sterbinsky, Sterbinsky… Megvan, így fogják nevezni.

Időváltás jelenet

Isten trónján ül, Gábriel és Rafael jönnek feldúltan, térdre borulnak az úr trónjától viszonylag messze.

Gábriel: Oh, dicső uram, a hír amelyet alázatos szolgád hozni kénytelen, oly rettentő, oly szörnyűséges, melyre már ezredévek óta nem volt…
Isten: Inkább te mondd, Rafael.
Rafael: Uram, az emberek már nem hisznek benned, és életük erkölcsi fertő.
Isten: És mit javasolsz?
Rafael: Hát, folyamodhatnánk a régi jó eszközökhöz: egy kis vízözön vagy tűzvész biztos helyretenné őket.
Isten: Talán ez egy kicsit korai lenne. Viszont ez lehetne Sterbinsky angyal első feladata, lássuk, tényleg olyan komoly-e a helyzet.
Rafael: Lehet, bár szerintem a legjobb megoldás mégis egy vízözön lenne.
Isten: Csábító ötlet… de talán kicsit később. Most menjetek. - Megköszörüli a torkát, újra zengő hangon szól: - Sterbinsky! - Egy angyal sétál be, fejhallgatóval, fennhangon énekel.
- Sterbinsky!
Az angyal leveszi a fülhallgatót, Isten felé fordul.
Sterbinsky: Igen, uram.
Isten: Rafael aggasztó híreket hozott a Földről. Rád bízom, hogy körülnézz odalenn, s ha tényleg nem hisznek már bennem, és erkölcseik is úgy leromlottak, emlékeztesd őket rám, s hatalmamra. Most menj.

Isten és trónja eltűnik a színről, Sterbinsky áll csak a színpadon

Sterbinsky: Persze, persze, csak ott ül, és parancsokat osztogat. Mert összedőlne a világ, ha egyszer maga végezne el valamit, és nem szolgákat küldene. Úgy hírlik, Lucifer sem ekkora zsarnok. Hatalmas égzengés Jól van, jól van. Megyek már.

Helyszín: a Föld.

Sterbinsky az utcán áll. Polgár jön sietve, megbotlik.

Géza: Az Istenit!
Sterbinsky (félhangosan gondolkodva): Tehát megint csak túlzott a jó öreg Rafael. (A polgárhoz): Szóval, ember, ti még hűek vagytok Istenhez.
Géza: Tessék?!…Nem, nem, ezt csak dühömben mondtam, amolyan káromkodás. Egyébként Gézának hívnak. És maga kicsoda?
Sterbinsky (félhangosan gondolkodva): Ez tényleg nem hisz, akkor talán emlékeztetnem kell. (Gézához): Angyal vagyok, Isten hírnöke, és azért jöttem, hogy…
Géza: Ne is folytassa, tudom, ki maga, és miért jött.
Sterbinsky: Tényleg?
Géza: Maga egy UFO, és azért jött, hogy elfoglalja a Földet, vagy csak egyszerűen vizsgálgatni akarnak a hajóján…
Sterbinsky: De higygye el, én angyal vagyok, és azért jöttem, hogy…
Géza: Ugyan, hiába komédiázik. Nyilvánvaló, hogy kiolvasta az agyamból a képet, amely ezekről a képzeletbeli lényekről, az angyalokról él bennem, és most ilyen alakban jelent meg előttem, remélve, hogy megnyerheti a bizalmamat, de nagyot tévedett.
Sterbinsky: De el kell hinnie, én angyal vagyok, és csak viszsza akarom vezetni az embereket Isten útjára.
Géza: Nem érti, hogy nem tud átverni?
Sterbinsky: De most őszintén, így képzelt el egy angyalt? (végigmutat magán)
Géza: Hogy őszinte legyek, nem, de mit is mond, hogyan hívják?
Sterbinsky: Sterbinskynek.
Géza (mintha egy türelmetlen gyerekhez beszélne): Mindent értek, bocsásson meg, hogy eddig nem hittem magának, de most már biztosíthatom, hogy sohasem fogok letérni Isten útjáról, és most, ha megbocsát, sürgős dolgom van. (Géza elmegy.)
Sterbinsky: Különös, de úgy tűnik, hallgatott rám. Még megnézek néhány embert, utána mindenről beszámolok Istennek. (Elmegy.)

Helyszín a menny.

Isten a trónján ül.

Isten: Elég soká nem tér vissza ez az angyal. Addig is letekintek egy pillanatra a Földre. Hm, úgy tűnik nincs nagy baj. Komoly vallásosság jele, hogy tele vannak a falak keresztekkel. Dicséretes munka ez még akkor is, ha nagy buzgalmukban nem vették észre, hogy fordítva rajzolták őket. (Sterbinsky jön) De látom, már jön is az angyal. (Sterbinskyhez): Mi hírt hozol?
Sterbinsky: Uram, a helyzet tényleg pocsék. Ráadásul, bár nem mindig értettem, mit mondanak, úgy tűnik, valami új bálványt imádnak. Ők UFO-nak nevezik.
Isten: A helyzet, úgy tűnik, komolyabb, mint gondoltam. Hívd ide a fiam és a főangyalokat, és mondj el nekik mindent. (Sterbinsky indulni készül.) Várj, Gábrielt inkább mégse hívd. (Sterbinsky elmegy.)

Nem értem, miért kellett embert teremtenem. Minden gond velük van. Főleg manapság. Mennyivel könnyebb volt régen. Ha valami nem tetszett, elég volt egy jó minőségű, szépen zengő hang, és már a gyermekeiket is feláldozták volna. Lehet, hogy Rafaelnek van igaza, egy kis vízözön, és mindent örökre megoldhatunk? Persze kár lenne értük, hibái ellenére elég szórakoztató népség. (Rafael, Mihály, Jézus jönnek.) Nos, mi a véleményetek?
Rafael: Sterbinsky mindent elmondott, dicső urunk, és én még most is azt mondom: vízözön kell ezeknek, másból nem értenek.
Mihály: Szerintem megint le kéne küldeni Jézust, ahogy kétezer éve tettük, hátha megint beválik a…
Jézus: Egy pillanat, egy pillanat! Emlékszel, mi történt kétezer évvel ezelőtt?! Nem hiszem, hogy érdemes lenne EZT megkockáztatni. Inkább próbáljuk meg, amit Rafael javasolt.
Isten: Tényleg egyszerű megoldás lenne, de teszünk még egy próbát.
Jézus: Nem érted? Nincs az az Isten, hogy lemenjek, és újra…
Isten: Majd én megmutatom, hogy van, és most menj!
Jézus: Nem értem, miért csinálod ezt az egészet! Elég lenne egy kis vízözön, és még néhány ezer évig nyugalom lenne.
Isten: Nem is kell értened, mert ne feledd, ez az én mennyem, és én vagyok itt az Úr! Úgyhogy, ha nem akarsz ezután Lucifer mellett perzselődni a pokolban, azonnal letakarodsz a földre, és megtéríted őket.
Jézus: És izé, biztos, hogy nem fog AZ újra előfordulni?
Mihály: Ugyan már, AZ rég kiment a divatból.
Jézus: Hát akkor izé, majd jövök. (Jézus elmegy).
Mihály: (Istennek) Remélem, jól tettem, hogy nem mondtam el neki, hogy manapság inkább a villamosszék, meg a méreg dívik a Földön.

Helyszín a Föld, egy forgalmas tér, sok ember, Jézus jön

Jézus: Békét és szeretetet hirdetek. Találjátok meg a helyes utat atyámban, az egyetlen és igaz Istenben.
Valaki: Takarodj innen, rohadt narkós.
Jézus: Nem értitek, Isten fia vagyok, azért jöttem, hogy visszatereljelek benneteket a helyes útra. Én vagyok a ti pásztorotok.
Valaki: Nem érdekelsz minket, beszívott idióta!

Jézus (félhangosan gondolkodva): Valamit ki kéne találnom… megvan, ez régen is bejött (a tömeghez): Én mondom, aki nem az ajtón megy a juhok aklába, az rabló, aki pedig az ajtón, az a pásztor. És ezért a pásztort az őrök beengedik, és a juhok hallgatnak rá, akiket nevükön szólít, és izé követik őt, mert megismerik a hangjáról. És idegent nem követnek, mert izé nem ismerik őt. Én vagyok a jó pásztor, aki…

(moraj fut végig a tömegen, többen a mentőket akarják hívni, valaki megteszi.)

Jézus (félhangosan gondolkodva): Már emlékszem, ezt korábban sem értették, valami mást kéne próbálni, de olyan régen volt. Nehéz emlékezni, de talán… (a tömeghez): Higgyetek Istenben, mert, ha azt mondja valaki a hegynek: Menj, és ugorj a kútba, és hiszi, hogy megteszi, akkor a hegy beugrik a kútba. Ezt azért mondom, mert amit…

(Két ápoló rohan be, közrefogják Jézust, megragadják, és elkezdik kifelé vonszolni.)

Jézus: Atyám, mutasd meg a hitetleneknek hatalmadat!

(Rettentő mennydörgés, villámlás)

Ápoló 1: Jobb lesz sietni, úgy tűnik, esni fog.
Jézus: Ez a hülye Mihály is könnyen játszik más bőrével, nem őt fogják megfeszíteni.

(Jézus vergődik, ficánkol az ápolók kezében, közben segítségért kiált. Miután kiértek a színről, a helyszín újra a menny. A távolból Jézus kiált: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engem?)

Isten: Az Istenit! Most betelt a pohár! Mostantól a Föld az úszómedencém lesz! Rafael, neked volt igazad, ezekkel csak így lehet beszélni!

(Hirtelen Lucifer jelenik meg)

Aha, Lucifer, az örök kételkedő!…

Mihály, Rafael: Jössz könyörögni, bukott angyal, ugye? De most kijelentem, hogy soha, de soha nem kerülsz vissza trónusom mellé, a legutolsó angyalként fogsz szolgálni az idők végezetéig.
Isten: Nos, hát igen, ezt akartam mondani.
Lucifer: Nem ezért jöttem, inkább szövetséget kínálok, hogy a földieket újra megtérítsük.
Isten: És miért tennéd? Azt hittem, neked csak jó, ha minél több a hitetlen.
Lucifer: Nos, az az igazság, hogy eleinte én is ezt hittem, de ezek már bennem se hisznek. Látom ugyan, hogy ott vannak a pokolban, de mintha egy teljesen más helyen lennének. Egyszerűen nem érzik a kínzást, és rettenetesen boldogok. Nekik úgy tűnik, mintha egy a mennyhez hasonló helyen lennének, és ez nagyon nem jó.
Isten: Azt hiszem, megegyezhetünk. (Kezet ráznak). És esetleg van már valami konkrét terved?
Lucifer (sejtelmesen): Ami azt illeti, már vannak elképzeléseim… (közel hajol Isten füléhez, és súg valamit. Isten láthatóan felderül.)

Helyszín a Föld, munkájukat végző emberek tömege, hirtelen zengő hang szólal meg:

Isten: Emberek, bűnös viselkedésetek és hitetlenségetek feldühített engem. Ezért úgy döntöttem, ha nem engeditek szabadon a fiamat, és nem tértek meg haladéktalanul Istenetekhez, rettentő büntetés sújt titeket: Minden nap, amíg nem teljesítitek követeléseimet, rátok zúdítok egy csapást, majd újra, és újra, amíg eleget nem tesztek követeléseimnek.

Napokkal később a mennyben.

Isten: Különös, hogy 24 kellett nekik. Bezzeg régen hét után is zokogva könyörögtek bocsánatért, szerencse, hogy ilyen téren a leleményességed kimeríthetetlen.
Lucifer: Végül elértük, amit akartunk. Az emberek nagy része újra hisz, a pokol pedig újra megtelt szenvedéssel. Azt hiszem, jó munkát végeztünk.
Isten: Azt hiszem, igazad van! Most végre minden visszatér a szokott, kényelmes kerékvágásba.

szöveg: Kovács György
grafika: korsy