Szubjektív

Tartalom

38. szám 2003. június

Bëlga

A június 3-án megrendezett Szenvedélyek Napján készítettük az alábbi interjút a manapság nagy népszerűségnek örvendő Bëlga zenekar két tagjával, Bauxittal és Tokyóval. Sajnos a Falus Dani és Nyárai Gerzson által felvetett érdekes kérdéseket nem mertük feltenni, de azért tessék neki örülni.

Szubjektív: Sokat vitatkoztunk arról, hogy ti alternatív zenekar vagytok-e. Ti mit gondoltok?

Tokyo: Mi az ellenpólusa? Ha nem vagyunk alternatív zenekar?

Sz.: A nagy népszerűségre és anyagi sikerre törekvő, populáris, nagyobb tömegeket megmozgató zenekar. Jó így?

T.: Akkor mi ebben az esetben, ilyen szempontból alternatívok vagyunk.

Bauxit: Nekem az a véleményem egyébként, hogy a lemez megjelenése előtt 1-2 évvel ugyanezeket a számokat játszottuk, csak kevesen ismertek minket, ezért alternatív zenekar voltunk. Most ugyanezekkel a számokkal többen ismernek bennünket, ezért popzenekar lettünk. Igazából a mennyiség döntött, ez minősített minket popzenekarrá. De azért valahol rejtve alternatív zenekar vagyunk, titkon.

Sz.: Ez azért bizonyos fokig mentalitás kérdése is, nem?

B.: Szerintem mi ugyanazt csináljuk most is, mint 3 vagy 4 éve, csak többen vannak a koncertjeinken és ezért már popzenekarként kezelnek minket, és azt mondják ránk, hogy sztárok!

Sz.: A rajongótábor növekedése az újabb szerzeményeket nem módosította némiképp?

B.: Nem, nem.

Sz.: Tehát az a koncepció, hogy ők jöjjenek veletek?

T.: Így van, tehát erről szól, nem ők visznek minket, nem azt csináljuk, amit ő akarnak, hanem amit mi akarunk, és ez tetszik nekik.

Sz.: Az albumon lévő, eddig ismert számok közül melyik a legújabb?

B.: A lemezen lévők közül a Gépkocsi című szám készült el utoljára, ha jól emlékszem.

T.: De ez sem teljesen igaz, mert az egy régi szám volt, csak ez készült el utoljára. Talán a Lyuk Lyuk és az Erős kép voltak az utolsók.

Sz.: A számok között egységes a stílus?

B.: Igen, igen, mondhatni... ugye?

T.: Nem tudom...

Sz.: Törekedtetek ilyesmire, vagy ami éppen jön?

T.: Írom-vers, ahogy jön.

Sz.: Honnan jön a nevetek és a beceneveitek?

B.: Hasra ütésre jön minden, komolyan. Azért szeretjük a belga szót, mert egyszerű, rövid, könnyen megjegyezhető, jó leírni, jól lehet belőle logót csinálni (grafikai szempontból), jól használható szó. Az én nevem, a Bauxit úgy jött, hogy az első rádiós riportunknál megkérdezték, hogy hogyan szólítsanak, és ez jutott eszembe. Aztán rajtam ragadt. Nem vettük ezt olyan komolyan, nincs igazi racionális magyarázata, nincs miértje.

Sz.: És a másik két név?

T.: Ugyanígy jött az is az enyém is, a Tokyo. A harmadik név, a Még Öt lövés, az Élő Legenda, hát, ő lehet, hogy gondolkozott rajta.

B.: Igen, az lehet, hogy több hasra ütés volt.

Sz.: Mikor lesz második lemezetek?

B.: Ősszel szeretnénk, de ha nem, akkor majd később. Nem akarjuk elkapkodni, bár Magyarországon az a szokás, hogy az első album után másfél éven belül meg kell jelenni valamivel, mert különben elfelejtenek az emberek.

T.: Ha lesz addig annyi jó szám, akkor ősszel. Dolgozunk!

Sz.: Tehát nincs semmiféle kiadói kötelezettségetek?

T.: Pillanatnyilag nincs is kiadónk, lejárt a szerződésünk.

B.: Szabadúszók vagyunk. Szabadok, mint a madár.

Sz.: Meg lehet élni ebből? Milyen szinten kell más munkát is végeznetek?

B.: Mindannyian dolgozunk, mert nem lehet megélni belőle. Vagyis meg lehet, csak olyan áldozatok árán, amit nem akarunk vállalni. Tehát nem akarunk haknizni, nem akarunk leugrani Kecskemétre, közben megállni Szolnokon egy fél órára, egyfolytában koncertezni, csak hogy legyen pénzünk, mert akkor megunnánk az egészet, belefásulnánk, elvesztenénk a lelkesedésünket.

T.: Tehát nem haknizunk. Ez lesz az első ilyen jellegű koncert, ez részünkről nem hakni, csak ez egy olyan típusú rendezvény, ami vállalható. Egyébként nem is tervezzük, hogy ebből megéljünk, hanem próbálunk mellette dolgozgatni. Nem ebből vesszük meg a BMW-t, de ez jó így.

Sz.: Úgy volt, hogy a Sport Szigeten is felléptek, legalábbis így lett meghirdetve. Hogyhogy mégsem?

T.: Magyarországon ez úgy működik, hogy kiírnak téged egy plakátra, és akkor már el kell menned, mert a közönség számít rá. Mi nem megyünk el ilyen esetekben, mert nem vállaltuk el, nem beszéltünk meg semmit. Egyébként aznapra már van egy koncertünk. A Volt fesztivállal ugyanez a helyzet, akkor nem is leszünk Magyarországon. Szerintem ez a szervezők sara, nem a miénk.

B.: Néha fenyegetnek emiatt, de komolyabb sérülés még nem volt.

T.: Igen, szeretnénk megváltoztatni a magyarországi szervezést, igazából erre megy ki a játék.J

Sz.: Egyes számaitok, most elsősorban a Kalauz-ra és a Kalauz2-re gondolok, nagyon sok embert megbotránkoztatnak. Félreértik?

T.: Igazából a Kalauz volt az első számunk, és azóta sem bántuk meg, sőt, szerintem lesz még hasonló.

B.: Az elsőt azért egy idézőjelbe tettük. Mert igazából nem a BKV-sokról szól, akik „hű, de milyenek”, hanem azokról, akik ezt mondják nekik. És hát ilyen embertársaink vannak, ez is kijöhet az emberből, ebből a csodálatos lényből, ilyen mocskok...J Szerettünk volna erre rávilágítani. Igazából viccesnek találtuk. A Kalauz2 pedig a visszafelé-verzió, mert azért a másik oldalon is ott vannak ezek a hibák, amik persze bennünk is megvannak ugyanúgy. Szerintünk ez így korrekt. De azt szeretném hozzátenni, hogy a Bëlga zenekar elutasítja a nyelvi kifejezésekbe vetett feltétlen bizalmat!

Sz.: De ezek a dalok több rétegnek is egyfajta himnuszai lettek.

B.: Igen, sajnos ezt többen félreértik.

T.: Egyébként több számunk is himnusza lett a különböző rétegeknek. Most hallottuk például, hogy egy újság, az Utolsó figyelmeztetés egy revizionista cikkének a „Székely deszkások, szevasztok” címet adta.

B.: De ez már nem a mi problémánk. Szerintem ez inkább őket minősíti, nem minket.

Sz.: Van valami célzott réteg, korosztály? Kik igazolnak vissza titeket leginkább?

B.. A koncerteken, úgy látjuk, hogy a 15 évestől a 45 évesig mindenféle korosztály megtalálható. Én jó dolognak tartom, hogy a koncertünkön ott van az első sorban a kopasz tetovált, a tinédzser lány és...

T.: És a tizenhárom éves szemüveges kisfiú, aki beugrik a színpadra. Nyilván, akik a koncertekre járnak, azok a fiatalabbak elsősorban, de nem célzunk senkit. Én szeretném, ha az idősebb korosztály is megmaradna, mert ez jó érzés. De a zenénk alapvetően a fiataloknak szól.

Sz.: Meghatározott a programotok?

T.: Általában koncert előtt leírjuk egy papírra a sorrendet, hogy Titusz tudja, hogy mikor melyik szám jön. De van, amikor változtatunk. Általában a ráadás az, amiről a közönség dönt.

Sz.: Hogyan írjátok a számokat? Először megírjátok a szöveget, és Titusz később csinálja a zenét?

B.: Hárman vagyunk szövegírók. Általában úgy történik, hogy ha valakinek van egy olyan ötlete, amire mindenki rábólint, akkor leülünk egy szobába ceruzával meg papírral, és megírjuk.

T.: Van olyan is, hogy a Titusz hoz egy alapot és elmondja, hogy ahhoz mit gondolt, mi pedig továbbgondoljuk, és írunk rá valamit. Gyakorlatilag úgy, mint az iskolapadban a házi feladatot.

Sz.: Mindenki azt a szöveget mondja a számokban, amit ő írt?

T.: Általában így van. Az erős képen kívül, azt gyakorlatilag négyen írtuk.

Sz.: Van egy hasonló korú barátunk, szintén szereti a zenekart, akinek a négyéves öccse imádja a Maci-t. Viszont a szülők egy kicsit kiborultak, amikor ők is meghallgatták. Mit gondoltok erről?

B.: Hát, szerintem egy jó apuka vagy anyuka el tudja dönteni, hogy a gyereknek mi a hasznos a fejlődése szempontjából. Mi rájuk bízzuk. Ilyennel egyébként már én is találkoztam. Biztosan a dallama miatt szeretik. Meg hogy maci van benne...

Balla Júlia, Jakab Juli

köszönjük a segítséget Balla Ferencnek