A tanári munka tanulói értékelésének tapasztalatai

Az AKG kuratóriumának készített beszámoló alapján

Tanárértékelés 2002. adatok

Az AKG nevelőtestülete az elmúlt évtizedben több alkalommal is próbálkozott a tanári munka tanulói visszajelzésének kialakításával, rendszeressé tételével. Ezek a próbálkozások rendre kudarcot vallottak. Az elmúlt év nyarán az AKG nevelőtestülete úgy döntött, hogy átveszi a Közgazdasági Politechnikumban már kipróbált rendszert, kiegészítve egy hasonló rendszerű patrónusi kérdőívvel. Szándékaink szerint az első ilyen próbálkozást a továbbiakban minden évben a tavaszi szünetet követően megismételjük.

A tanulói értékelés megkezdése előtt az alábbi célokat, feladatokat fogalmaztuk meg.

1. Szükség van arra, hogy a tanárok számszerűen is összegezhető formában találkozzanak tanítványaik véleményével munkájukról.
2. Az értékelés elsősorban az egyes szaktanárnak szól, melyből tapasztalatokat szerezhet, s javíthatja munkájának gyengébb pontjait.
3. Olyan értékelési rendszer megvalósítására kell törekedni, mely kellőképpen differenciált szempontokat alakít ki, s módot ad az érdemi tanulói véleményalkotásra.
4. A tanulói értékelés fontos, de nem kizárólagos szempont a tanári munka megítélésére.
5. A szaktanári és a patrónusi munka értékelését különválasztottuk.
6. A szaktanári munka megítélésén túl a tantárgyak műveltségi területek helyzetének, eredményességének jelzésére is alkalmas a tanulói értékelés.
7. A tanulói értékelés megírásakor az adott évfolyamon nem tanító tanár vesz részt, a kérdőívek kitöltése anonim.
8. Az összegzést követően minden szaktanár megkapja az összes, magára vonatkozó adatot.
9. Minden munkaközösség megkapja a teljes, rá vonatkozó adatbázist.
10. Minden kisiskola megkapja a teljes, rá vonatkozó adatbázist.
11. Az iskola közzéteszi mindenki számára hozzáférhetően (Internet, iskolaújság) az össziskolai átlagokat, szórásokat, a munkaközösségi átlagokat, szórásokat, a kisiskolai átlagokat, szórásokat, valamint az öt szempont alapján legjobb hat szaktanár és patrónus átlagát.
12. A tanulói értékeléseket minden szaktanár önmaga elemzi, a szakmai tapasztalatokról minden munkaközösség és minden kisiskola részletes elemző megbeszélést tart. Az egyes szaktanár és patrónus önkorrekcióján túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a munkaközösségi belső értékelésnek és a kisiskolai megbeszélésnek.
13. Az összesített értékelés átlagait, szórásait nem tekintjük abszolútnak, s elsősorban az idősorok lesznek jelentősek a továbbiakban (a sorban következő felmérések összevetése).

Az összegzést követően a nevelőtestület külön csoportot szervezett az eredmények értékelésére. Munkájuk összesítése, a tapasztalatok közzététele a nevelőtestület záró konferenciáján történik. Az alapos értékelést megelőzően néhány megállapítást fűzünk csupán a közzétett adatokhoz, segítségül a számsorokban való eligazodáshoz.

1. A tanulók véleménye általában jó a tanáraikról, de igen nagy a szórás. Az adott osztályzatok legnagyobb számban a magasabb 5-7 tartományban vannak, de elég nagy a szórás, legtöbbször 1,2 - 1,5 körül van.
2. Az értékelés előkészítésével még sok a teendőnk, jól jelzi ezt, hogy főleg a 8-9. évfolyam kamaszainál voltak nagyon arányban erősen érzelemvezérelt, pillanatnyi hangulatnak alárendelt értékelések.
3. A patrónusi munka megítélése lényegesen jobb, mint a szaktanárié.
4. A szakképzésben részt vevő - egyébként lényegesen kisebb személyes figyelmet kapó tanulók - jobbnak ítélik a szaktanári munkát, mint az AKG alapképzésére járó gyerekek. Valószínűleg ebben szerepet játszik, hogy a szakképzésben részt vevők más iskolákban érettségiztek, s van összehasonlítási alapjuk.
5. Meglepő, hogy a tantárgyak rangsorában szinte minden részelemben a leggyengébbek között van a testnevelés, bár ezzel összhangban van a szülők véleménye is.
6. Az évfolyamok között a 12. évfolyamnak a legjobb a véleménye a szaktanári munkáról és a tizedikes illetve hetedikes évfolyamnak a legjobb a véleménye a patrónusokról. Tekintettel arra, hogy viszonylag egyenletes a korcsoportok közötti változás (növekedés, csökkenés), feltehető, hogy a 10. évfolyam patrónusi munkája összességében jobb, mint a többi évfolyamé. Ilyen szignifikáns eltérés nem tapasztalható a szaktanári munka megítélésében.
7. A tantárgyak rangsorában az epochális, nagyobb csoportban dolgozó tárgyak megítélése általában gyengébb, mint a kisebb csoportban működőké.
8. Külön ki kell emelni a 7-10. évfolyamos irodalmat, mert a szaktárgyi felsorolásnál (ezt külön nem tettük közzé) mindenütt az első három között található. Tekintettel arra, hogy a művészetismeret egyébként az utolsó helyeket foglalja el a munkaközösségek rangsorában, a másik két művészeti tárgy (rajz, ének-zene) megítélése lényegesen gyengébb (a tárgyak rangsorában az utolsók között találhatóak). Mindenképpen vizsgálni kell az okait, hiszen a művészeti képzés erősítése kiemelt célja a távlati fejlesztésnek is.
9. Szignifikáns a különbség a szabadon választott és a kötelező tárgyak között. Az irodalom kivételével az első 6-7 tárgy között csak szabadon választható tárgyak találhatóak (elsők között szinte mindenütt a közgazdaságtan, a társadalomtudományi szabad választású tárgyak, valamint az alkotókörök szerepelnek).
10. Sajnos az egyébként is alacsony tetszési indexű epochális tárgyak között is gyenge a természettudományok értékelése.
11. Örömteli, hogy az első hatos listákon sok fiatal tanár szerepel, bár az nem jó jel, hogy viszonylag szűk a hatos listákon szereplő tanárok köre. Igaz, nagyon kicsi különbségekkel lehetett előrébb vagy hátrébb kerülni.

Ezek a megállapítások inkább benyomások, a részletes értékelés év végén várható. Néhány kérdés azonban már most felmerült, így például:

1. Hogyan készítsük elő az értékelést, hogy minél kisebb legyen a spontán, aktuális érzelmek szerepe?
2. Hogyan reagáljanak tanárok az értékelés eredményeire?
3. Milyen módon kezeljük a tanulói kritikát iskolai szinten?
4. Legyen-e a több éven át tartó kritikának egzisztenciális folyománya?

Budapest, 2002. április 10.

Horn György