Ma, a Pesti Színházban, a MAGYAR DRÁMA NAPJÁN megtörtént az, amire ritkán van példa: a felnőttek olyan tisztelettel és érdeklődéssel vették körül a diákokat, fiatalokat, ami párját ritkítja manapság.
A Vígszínház pályázatának zajlott itt a befejező aktusa, a Kamaszba zárva nyertes jeleneteinek bemutatója. Már a Váci utcán feltűnt, hogy alig fér be a sok néző, és a roppant sok érdeklődő máris ott kavarog a színház folyosóin, büféjében, pincéjében és mindenütt.
Ott vannak ezen az estén azok az AKG-s diákok (Szilasi Flóra és Rácz Juli) is, akiknek írásait beválogatták, és most igazi színházban, igazi színészek dolgoznak azért, hogy egy emlékezetes, egyáltalán nem szokásos estét szerezzenek a közönségnek. Arról nem is beszélve, hogy a szervező (Koltai Edina) is ide jár. Mindnyájan kezet szoríthatnak Eszenyi Enikővel is, miután már a színészek-színinövendékek körében learatták a lelkes tapsokat.
Ami igazán jólesett a szívemnek, az az odaadás, amellyel a fiatal és idősebb színészek és a rendezők színre vitték a jeleneteket, s ők minden esetben meg is toldották a komolyságukat azzal, hogy a tapsok után nem felejtették el bemondani a szerzők nevét és a mű címét. És valóban: az egyik jelenet frissebb és elevenebb, mint a másik, a nézők hol könnyeznek, hol kacagnak.
A nagy csapattal, jól szervezett bemutató-sorozat után a színpadon, a nézők
előtt is megjelenhettek a diákok, akik oklevelet és ajándékot is kaptak, ezzel
még szeretettelibb lett az egyébként is közvetlen hangulat.
Büszke voltam a tegnapi napon, de még jobban örültem annak, hogy a felnőtt
társadalom (prominens) tagjai, élükön a színház igazgatójával ilyen kitüntetett
figyelemben részesítették azokat, akik a jövő nézői vagy éppen művészei lesznek.
2011. szeptember 18.
Juhász Iván, magyartanár, AKG