Zárja kapuit az elit, pánik nélkül

A gazdasági elit formálja a társadalmat

(2007. november 6. Népszabadság)
Az eredeti cikk

Vigyázat, a kapuk záródnak! Mire a mai húszévesek döntési pozícióba jutnának, a társadalmi mobilitás csatornái csaknem átjárhatatlanná szűkülnek. A gazdasági elit javarészt a jelenlegi potentátok gyermekeiből verbuválódik.

A magyar gazdasági elit ugyanolyan zárt alakulat, mint 1990 előtt volt - állítják szociológusok. Már akkor is szinte kivétel nélkül felsőfokú végzettségűek voltak az ide tartozók, többségük nem volt párttag, bár az érdekérvényesítés informális politikai csatornáit azért igénybe vették - vélekedik Lengyel György szociológus, elitkutató, a Corvinus Egyetem tanára az elit új generációjáról. A rendszerváltással, de főként a privatizációval megmozdultak a társadalmi rétegek, de a kezdeti nagy mozgás után az elitcserélődés irama jelentősen lassult. Az új évezredre negyvenről 16 százalékra csökkent az egy év alatt újonnan bekerülők aránya.

Az ötven év feletti vezetők aránya napjainkra elérte a tervgazdaságra jellemző szintet. A szociológus szerint a visszaesés különösen feltűnő volt a minisztériumokban, de a nagyobb cégek felső vezetői is tartják pozíciójukat.

A jelenlegi gazdasági, szellemi elit addig tudott igazán jó válaszokat adni a kihívásokra, amíg hatalmi pozícióba nem került, azóta mintha elveszítette volna kreativitását. A mai huszonévesekre kemény és hosszú csaták várnak, ha ki szeretnék őket billenteni a pozíciójukból.

- Egy körön kívüli tehetséges fiatalnak alig tizedszázaléknyi esélye van az elitbe való bekerülésre - állítja a leggazdagabb magyar, Demján Sándor. A megfelelő iskolák, a külföldi tanulmányok és a kapcsolati tőke mellett fontos azonban a rátermettség is. A TriGránit cégbirodalom tulajdonosa, aki egyébként korántsem elit környezetben nőtt fel, több százmilliót költ évente tehetséges fiatalok támogatására, az ország morális állapotának és versenyképességének javítását ugyanis csak velük tudja elképzelni.

A magyar iskolák azonban kiegyenlítés helyett felerősítik a gyerekek közötti kulturális különbségeket. Két átlagos elsős között akár kétévnyi "tudás"-differencia is lehet, ami az alsó tagozat végére akár a kétszeresére nőhet. Az oktatási tárca által útjára indított esélyegyenlőségi programnak még siker esetén is hosszú pályát kell befutnia a folyamat visszafordításához.

Az elit gyermekeit azonban mindez kevéssé érinti. Őket már nem kell helyzetbe hozni. Ott vannak születésük óta. Pozíciójuk minden egyes vacsorameghívással, közös nyaralással, lovaglással, balettórával és teniszedzéssel erősödik. Míg a feltörekvő családok a kapcsolati tőke kovácsolása szempontjából keresnek oktatási intézményt, addig az elit meglévő társadalmi kapcsolatai eleve kijelölik az óvodát, az iskolát és az egyetemet - állítja Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) igazgatója. Hivatalos elitiskolák nincsenek. Az viszont irányadó lehet, hogy bizonyos fővárosi középiskolákba szinte kizárólag diplomás szülők gyerekei járnak. Közülük a konzervatív szellemiségűek inkább a Toldy Ferenc és a Móricz Zsigmond Gimnáziumot részesítik előnyben, a liberálisabb érzelműek a Városmajorit választják, a tudományos elit pedig a Fazekast célozza meg, míg a gazdasági elitből származók jobbára az AKG padjait koptatják. (A jelenlegi bankvezérek közül négynek is ide jártak/járnak a gyermekei.) Az érettségit, illetve a hazai diplomát követő külföldi tanulmány pedig szinte kötelező kűr. Az odaadó szülők görcsös igyekezete a jó iskolaválasztásért meglehetősen feleslegesnek tűnik. Egy jó iskola ugyan sokat segíthet a boldogulásban, de az érvényesülés nem ettől függ. A balti országokban több száz gyermek sorsát követték nyomon a középiskolától egészen a fiatal felnőttkorig. S végül arra jutottak, hogy a vezetői pozíció megszerzése sokkal inkább függ az ambíciótól, mint a származástól és az iskolai eredményektől.

- A tenni akarás és tehetség verhetetlen páros - ellenkezik Kósa Erika, a Brokernet Holding Zrt. egykori alapítója, ma társtulajdonos alelnöke. Nem véletlenül. A száz leggazdagabb magyar közé tízmilliárd forintos vagyonával idén bekerült menedzser a katedrát cserélte fel laptopra a rendszerváltáskor. Nem volt egyszerű - ismeri el. - Nőként kellett helytállnom egy alapvetően férfiak uralta szakmában, ráadásul mindenféle kapcsolatok nélkül. De úgy éreztem, több van bennem, mint amit pedagógusként megmutathatok.

Valóban kár lett volna kihagynia. A Brokernet-csoport negyven irodájában négyezer munkatársat foglalkoztat. Kósa Erika alapító cégtársai szintén idén lettek tagjai a magyar milliárdosok szűk elitjének.

- A gazdasági elitbe nem "bekerül" az ember, hanem belenő - gondolkodik el az üzletasszony. - A minőségi és mennyiségi elvárások magasra teszik a lécet, ám ezek átugrása még nem teszi automatikussá a bejutást. Az eliten belüli kapcsolatokat sem objektív mérlegelés alapján kötik - mondja Kósa Erika, bár szülőként ő is fontosnak tartja a családi hátteret, a szülői példát és megfelelő kapcsolatokat.

A kapcsolati tőke nem holt vagyon, jól mérhető hozama van. A külső források rangsorában sokak szerint már most megelőzi a vagyont, a tudást és a származást. A felnőtt magyar lakosság többsége úgy véli, hogy az életben való előbbre jutásban a befolyásos emberekkel való ismeretség a döntő. A Közép-európai Egyetem megbízásából végzett Tárki-kutatás során még a vagyonos családi háttérnél is fontosabbnak tartották a válaszadók. A magyar hálók azonban kifejezetten slamposak és laza szövésűek, különösen a nyugati demokráciák üzleti kapcsolatainak bonyolult érdekszövevényéhez képest. A rendszerváltozást követő évek magyar hatalmi nexusai még brutálisan direktek és könnyen felfejthetők voltak. A hálózat-építés technikája azonban sokat fejlődött azóta.

A régi elit által áthagyományozott üzleti és magatartásminták, mint például a kijárás, az informalizmus és a színlelt teljesítmények tovább élnek - figyelmeztet Lengyel György. A tisztázatlan eredetű vagyonokat felhalmozó potentátok pedig társadalmi, politikai szerepet vállalhatnak. Az oligarchizálódás veszélye kevésbé ugyan, mint a posztszovjet országokban, de fennáll. Az elit bezáródása felerősítheti ezt a folyamatot. A társadalomformáló szerepét egyre inkább feladó kulturális elit helyét lassan elfoglalja az önmagába záródó gazdasági elit.

Szalai Anna