A szabadság pedagógiája

(1999. május 19, Magyar Hírlap)

A minap az ország legelső nem állami középiskolája legutolsóként szabadult meg az államtól, s szeptembertől – úgymond – vegytiszta alapítványi iskolaként funkcionál majd.

Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium ugyanis 1988-ban kísérleti iskolaként indult, méghozzá a Fővárosi Tanács és a Művelődési Minisztérium akkori döntése értelmében. Minderre azért volt szükség, mert az 1985-ös, akkor még hatályban lévő közoktatási törvény csupán miniszteriális keretek között tudta elképzelni az iskolakísérletet. Aztán 1989 márciusában a Fővárosi Tanács megállapodott a minisztériummal: az épületet, amelyben eredetileg is iskola működött, átadta a szaktárcának tíz esztendőre, s ezek után, hogy még bonyolultabb legyen a kép: a minisztérium újraalapította az iskolát.

Mint addigra már egyetlen állami középiskola, az AKG kuratóriuma megosztva gyakorolta fenntartói jogát a szaktárcával, s a finanszírozás is kétfelé oszlott.

Az 1993-as új oktatási törvény megszüntette a kísérleti profilt, és minden iskolát autonómmá tett. Újabb alapító okirat látott napvilágot 1997-ben, s ez véglegesítette a státust. Szerződést kötött a szaktárca és az iskola a fenntartói jogok további közös gyakorlásáról, s hogy a minisztérium az alapnormán kívül az egyházi normát is átutalja, cserébe a többi költséget az alapítvány állja.

Mindez nem is lenne érdekes, ha most nem kívánták volna a felek a különös helyzet tisztázását. De minden még jobban összekuszálódott, amikor kiderült: azt az ominózus tíz esztendőt, amelynek a végén lejár az ingatlanra vonatkozó megállapodás, mindenki máskortól számolja. A főváros vezetése segítségképpen most azt tervezi, ötven évre átengedi a gimnázium alapítványának az eddig is használt saját épületét, miután azt a minisztérium visszaadja az önkormányzatnak. Ilyen egyszerű. De nem ez a lényeg.

Az valahol ott lehet, hogy az új helyzetben kínos anyagi feltételek közé kerülhet az iskola. Ha csak nem kötnek vele közoktatási megállapodást. Mert akkor megkaphatná az állami normatívánál magasabb fővárosit.

Mondhatnánk erre persze, hogy oldja meg az alapítvány, azért van.

Csakhogy: az Alternatív Közgazdasági Gimnázium – mint minden iskola – közoktatási feladatokat lát el, így jár neki a pénz.

Továbbá ez az az iskola, amelyből az elmúlt tizenkét évben nagyszámú pedagógiai reform és kezdeményezés elindult. Az alapító okirat formáját és tartalmát felhasználva születhettek a kilencvenes években az alapítványi és egyesületi iskolák. Itt születtek az első átfogó pedagógiai programok, a Tanulásmódszertan című tantárgyat itt vezették be először. Ez az az iskola, amely a saját programjához saját tanterveket készít – s ehhez saját tankönyveit is kiadja, méghozzá olyanokat, amelyekkel más intézmények is dolgoznak. Az AKG még mindig az egyetlen olyan szakmai műhely, amely pedagógiai szolgáltató intézményként is működik.

Az egyetlen hazai olyan iskola, amely magát deklaráltan szabad iskolának vallja, ahol nincs házirend, nincs napló, nincs hiányzásellenőrzés. Mert nem korlátozni akarnak.

A szabadságpedagógia egyetlen intézménye idehaza épp az AKG.

Ezért persze éppúgy lehet utálni is, mint isteníteni: Az AKG jelmondata az eltelt tizenkét esztendőben közhely lett: a gyerek nem az életnek tanul, hanem él.

Miért ne élhetne a szabadság iskolája is.

Török Mónika