A sajtótermékek bevétele az értékesítés (lapeladásból származó bevétel) mellett a hirdetésekből származik. Egyrészt tehát érdeke az újságnak minél több hirdetési felületet áruba bocsájtania, másrészt ügyelnie kell a lap olvashatóságának megőrzésére. Ha túl magas egy lapban a hirdetések aránya, az a lap tartalmi minőségét ronthatja, példányszámában csökkenés várható. A példányszám változása pedig arányos a hirdetési felületek eladhatóságával. A csökkenő példányszám azt eredményezi, hogy ugyanazt a hirdetési felületet csak olcsóbban lehet eladni. A példányszám növekedése pedig azt, hogy a hirdetési felületek értékesebbé válnak.
Az újság kitüntetett részein megjelenő hirdetésekért felárat kell fizetni. Ilyen kitüntetett részek a címoldal, a belső címoldalak és a hátsó oldal. A címoldalon lévő reklám aránya nem szokta meghaladni a címoldal méretének 1/8-ad részét, hiszen a lap a címoldalával elsősorban önmagát reklámozza - ezen a részen más reklám csak konkurenciát jelent. Az itt megjelenő hirdetés a legdrágább. Ugyancsak felárat kell fizetni, ha helykikötéssel adnak fel hirdetést.
Az apróhirdetések külön rovatban jelennek meg, egy vagy több oldalon keresztül. Ezek főleg a nagyközönség hirdetési igényeit elégítik ki. A napilapok hátsó oldalaira kerülnek.
A napilapok amúgy is vegyes szerkesztésű, több részre bontott, nagyobb méretű felületeire többféle méretes hirdetést lehet beszerkeszteni. A hetilapokban, folyóiratokban gyakrabban szerepelhetnek egész oldalas hirdetések. Itt a hirdetések igényesebbek, színesebbek lehetnek, ezeket az újságokat ugyanis gyakrabban és hosszabb ideig forgatják, mint a napilapokat.
A PR cikkek szöveges hirdetések a lapban. A hirdető célja, hogy az olvasó a cikket az újság szerves részeként vegye figyelembe, a cikkek olvasása közben ebbe a hirdetésbe is olvasson bele. Ezt még akkor is el tudja érni, ha a lap a vonatkozó szabályozást betartva X-el jelöli a cikk hirdetés voltát és keretezve vagy egyéb módon különíti el a lap tartalmi részétől. A PR cikkek egy része egyébként etikátlan és szabályellenes módon jelenik meg a magyar sajtóban.
A periodikus kiadványokat tartalmi szempontból szöveges és illusztratív kiadvány típusokba lehet sorolni. Az illusztráltság fokában (szöveg-kép arány) jelentős különbség van a két típus között.
A szöveges kiadványok között is sok különbség lehet. A politikai napi- és hetilapoknál alacsonyabb, a bulvárlapoknál magasabb az illusztráltság foka. Az illusztratív kiadványoknál természetesen a legmagasabb ez az érték, akár a 95%-ot is elérheti.