III. kerület - környezetszennyezés, környezetvédelem

Óbuda egy idõben jelentõs ipari terület volt, azonban a környezetszennyezést, különbözõ rendeletekkel, már a század elején is megpróbálták visszaszorítani. Aztán az ipar kikopásával a lég-, a víz- és a talajszennyezés is csökkent, bár ezt ellensúlyozta az autók számának növekedése, és a forgalom erõsödése.
Az ipar által erõsen szennyezõdött a talaj, azonban annak szennyezéséért nem csak a gyárak voltak felelõsek. Amikor a három város, Pest, Buda és Óbuda egyesült, Óbuda még nem volt csatornázva, hiszen az egyesülés elõtt csatorna nélkül is épülhettek házak. Az azóta eltelt idõben igen lassan haladt a csatornázás, így sokáig ez jelentette a legfõbb szennyezési okot. A lakótelepek építése e téren fejlõdést jelentett, hiszen azok mellett a csatornarendszert is kiépítették. Az ide települõ lakosok pedig ezekre a rendszerekre csatlakoztak rá. A közeljövõben indul be egy három éves csatornázási program, melynek keretében a még nem csatornázott helyeken építenék ki azt. Ebben fõleg a Római part lenne érintett.
A talaj szennyezése kihatással van a vízszennyezésre is, hiszen a talajban levõ rétegvízen keresztül a szennyezés bekerül a vízháztartásokba, és a Dunába is. A Dunát komolyan szennyezik a már említett Római parti üdülõk, melyekbõl a szennyvizet egyenesen a Dunába vezetik, de az egész kerület szennyvize a Dunába kerül, mégpedig tisztítás nélkül. A kerületnek ugyanis nincs szennyvíztisztító üzeme, a kérdés megoldása pedig elég bonyolult lenne. Két megoldás létezik: az egyik szerint a szennyvizet a Duna alatt vezetnék át a túlparton lévõ szennyvíztisztítóba, míg a másik szerint a rakpart alatt vinnék el a város másik végében lévõ budafoki üzembe. Régebben felmerült kis "házi" szennyvíztisztítók telepítése, azonban ezt a szakhatóságok nem engedték.
A levegõ szennyezéséért három tényezõ volt felelõs. Az ipar azonban szinte teljesen eltûnt a kerületbõl. Az olaj-, koksz- és széntüzelést pedig felváltotta a távfûtés, ami bár drága, mégis környezetkímélõbb, mint az elõbbiek. A légszennyezésért egyértelmûen a közlekedés a felelõs. A Bécsi úton, Vörösvári úton illetve a Szentendrei úton igen nagy a forgalom, fõleg reggelente, amikor vidékrõl, illetve a kerület külsõ területeirõl munkába mennek az emberek. Ráadásul ezeken az utakon nagy az átmenõ forgalom is, hiszen a Szentendrei út észak, míg a Bécsi út- Vörösvári út nyugat felé fontos autóút. A forgalom korlátozása önkormányzati szinten lehetetlen, megoldást talán a tömegközlekedés színvonalának javítása jelentene. Azonban e téren a kerület elég szerencsétlen helyzetben van, hiszen a tömegközlekedési hálózat nem fedi le teljesen a kerületet, így van olyan, akinek sokkal jobban megéri autóval közlekedni. Amíg ez a helyzet nem változik addig a kerület legfeljebb csak enyhíthet a körülményeken. A forgalomszervezéssel, forgalomcsillapításokkal folyamatossá tehetik a haladást, ezzel megakadályozva, hogy a szennyezõ anyagok "megüljenek" a levegõben. Az új utakat pedig már a lakóterületektõl távol építik, hogy a lakókat se a légszennyezés, se a zaj ne zavarja.
Zöld területekben a kerületben nincs hiány, ennek megóvása azonban igen nagy munkát jelent, és igen sok pénzt is igényel. Bár a nagy erdõterületek a Pilisi Parkerdõ gondozása alá tartoznak, szerencsére azonban így is akadnak zöld területek. A lakók azonban igencsak megnehezítik az önkormányzat munkáját. Nagy gondot jelentenek az illegális szemétlerakó-helyek. Ezek ellen védekezni nem lehet, egyetlen lehetõség, hogy a felfedezett lerakóhelyrõl a szemetet elszállítják. Megoldást azonban a lakók felfogásának és hozzáállásának változása jelentene. Szintén probléma, hogy a telkek elõtt lévõ területeket a tulajdonosok nem gondozzák. A telkeik elõtt a terep elgazosodik, ami semmilyen szempontból nem jó. A kerület fontosnak tartja, hogy minél több zöld terület legyen a városrészben, így a legújabb tervek szerint a volt három bányaterület helyén is egy ilyen közparkot hoznának létre. Mint a legtöbb helyen, itt is megszabják a kötelezõ zödfelületi minimumot, vagyis hogy egy telektulajdonosnak a telek hány százalékán kell biztosítania az eredeti, természetes felületetet. A kis telkeken megoldást jelent, hogy a tulajdonosokat kötelezik tetõkertek kialakítására.
A kerület jelentõs faállománnyal rendelkezik, ennek megóvását is különösen szem elõtt tartják. Az fák kezelésérõl a fõváros és a kerület együtt gondoskodik. Az építkezések során a fák kiirtását tiltják, azt csak bizonyos esetekben teszik meg. Így például, ha egy fa kivágásával menthetik meg a többit, vagy ha egy fa veszélyessé válik, vagyis elkorhad.
A környezetszennyezés korlátozásának módja a törvények betartatása. A kerület pedig nem csak ezt teszi meg, hanem testre szabott, saját jogszabályokkal is próbálja óvni a környezetet. Egy új környezetvédelmi program keretében pedig a problémák feltárását és azoknak a megoldási lehetõségeit célozzák meg.

Kiss Gábor