Az analóg fénykép (minden két közeli képpont közt található egy harmadik, eltérő képpont) végtelen sok képpontot tartalmaz, és minden egyes képpont végtelen sok színnel rendelkezhet. A számítógép nem képes végtelen sok információ tárolására (csak ha valamilyen eljárással ki tudná számolni az egyes helyeken lévő képpontok színét, de fotók esetén nem létezik ilyen eljárás), ezért az eredeti képnek csak egy olyan másolatát tudja tárolni, ami a kép megadott helyein lévő képpontjainak megközelítő színinformációit tartalmazza. Azt a mintavételezési eljárást, amiben meghatározzuk, hogy a képről milyen sűrűséggel és milyen színközelítéssel történjen a kép másolása, képdigitalizálásnak nevezzük. A digitalizálás eszköze a szkenner.
Szkenneléskor meg kell határozni a végtermék felbontását, tehát a színbeolvasási gyakoriságot, hogy megadott távolságegységen (inch) hány képpontot (dot) olvasson le a szkennelő program. A felbontás mértékegysége a dpi (dot per inch). A nagyobb felbontás jobb minőségű, de nagyobb méretű képet eredményez. Meghatározható vízszintes és függőleges felbontás, mivel ezek az értékek eltérhetnek (bizonyos esetben a kép minőségét nem befolyásolja jelentősen, ha például a függőleges felbontása kisebb a vízszintesnél, de a kép méretét csökkentheti). Általános esetben a vízszintes és függőleges felbontás értéke azonos, ilyenkor csak felbontásról beszélünk. A képen szereplő képpontok száma kiszámítható, ha a vízszintes méretét (inchben) és függőleges méretét megszorozzuk, majd megszorozzuk a felbontás négyzetével (azért a négyzetével, mert a felbontást egy vonalon határozzuk meg, így a vízszintes és függőleges méretet is külön-külön meg kell szorozni vele). Ha a képet csak monitoron akarjuk viszontlátni (pl. weboldalon jelenítjük meg), akkor nem érdemes 70-90 dpi-nél nagyobb felbontást használni. Ha ki akarjuk nyomtatni a képet, a minősége elérheti a 300 dpi-t. Nyomdatermék előállításánál (pl. színes magazin címlapja) ennél sokkal nagyobb felbontásérték is szerepelhet.
Szkenneléskor ugyancsak meg kell adni a használandó színpalettát. Egy képpont színének beolvasásakor a szkennelő program a beolvasott színt hozzárendeli a használt színpaletta legközelebbi színéhez és ezt az értéket tárolja. Színgazdagabb színpaletta használatakor a kép jobban fog hasonlítani az eredeti képhez, de nagyobb lesz a mérete.