 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Témahét záró előadások - 2002. március 22.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
avagy miért nem ittunk egy hétig kólát?
Mikor év elején elmagyarázták, hogy tulajdonképpen mi is az a témahét, mindenki nagyon boldog volt, hogy lesz három hét szünet (milyen naivak voltunk…). Az első, még karácsonykor, tényleg sokkal lazább volt, mint a rendes tanítás, élveztük, szerettük és vártuk a következőt. De most aztán megtudtuk, mi az a témahét. Egy nappal a kezdés előtt mondták meg, hogy egyáltalán mi lesz a téma. Tehát: szenvedélyek. Ez a “fedőnév” négy alcímet takar: alkohol, cigaretta, drog és szex. Sokan nem értik, hogy vajon a legutóbbi hogyan kapcsolódik a többihez, de ezt most hagyjuk.
Mivel nyilvánvalóan nem lehetett volna részletesen végigbeszélni mind a négy témát, a patrónusok úgy oldották meg a helyzetet, hogy négy csapatra osztották az évfolyamot. Mindegyik csapat más színű füzetet (témahét-naplót) kapott: sárgát, kéket, halványlilát és élénkrózsaszínt (ezt a csapatot valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag pirosaknak hívták). Aztán a csapatok húztak egy-egy témát, amiről (az esetek többségében ami ellen) kampányt kellett indítaniuk. Ez lehetett film, rajzfilm, plakát, szórólap, színdarab, honlap stb.
Minden nap pontosan (?) negyed kilenckor kezdődött közös megbeszéléssel. Utána a csapatok külön-külön átbeszélték (vagy nem beszélték át) a napi programot. A nap többi részében nagyjából két dolgot csináltunk: 1. készítettük a kampányt, 2. a témákhoz tartozó előadásokat hallgattunk, melyeket a patrónusok tartottak. Azzal az alig rejtegetett szándékkal, hogy némi önállóságra neveljenek, a csapatoknak kellett kiválasztani, hogy az adott időpontok közül mikor melyik patrónussal szeretne beszélgetni. Ez (mondhatnám: természetesen) enyhén kaotikus állapotot és igen sok veszekedést idézett elő, a tanárok nem értették, hogy miért késünk el előadásokról (néha annyira, hogy a végére sem érünk oda), mi nem értettük, hogy miért nincs kiírva, hogy mikor hová kell menni (ennyit az önállóságról), szóval nem lehetett elkerülni az idegeskedést.
A témahét elején a patrónusok közölték, egészségünk megőrzése érdekében ezen a héten az iskolában nem lehet kólát inni. Ezt hallva három pártra szakadt az évfolyam: 1. akik megtartóztatták magukat, 2. akik eleve nem ittak kólát, 3. akik a nekemnemparancsolhatsenkiénaztcsinálokamitakarok-elvet követve tervezgették, mennyit isznak majd az iskola után illetve a lelkiismeret-furdalástól vezérelve azt bizonygatták, hogy tutira meghalnának napi egy liter kóla nélkül. Miután a harmadik csoport egyre nőtt, csütörtök reggeltől semmilyen szénsavas italt nem lehetett inni (kivétel ásványvíz). Eredmény: totális felháborodás. Másnap megtudhattuk, a tilalommal csak azt akarták érzékeltetni velünk, mennyire vonzó lesz valami attól, hogy tilos. (Hát sikerült…)
Sokak szerint a legérdekesebb három vendég érkezése volt. Ők a Névtelen Anyagosoktól jöttek és már több éve nem használnak drogot, előtte viszont hosszú ideig voltak függők. Velük hosszú ideig beszélgettünk, bár sajnos, csak a végére sikerült teljesen feloldódnunk.
Pénteken délre már mindenki nagyon ideges volt, ugyanis eljött a kampánybemutatók ideje. Jót szórakoztunk egymás produkcióin, mindegyik kitűnt valamiben és meglátszott rajta, kik csinálták.
A témahét nagyon jól sikerült, bár közben mindenki panaszkodott, a végén a többség (kb. 85%) úgy gondolta, hogy jobb volt, mint a karácsonyi. Május 13-án indulunk a Zemplénbe, úgynevezett “természettudományi terepgyakorlaton” fogunk részt venni. Az értesítő szerint nagyon izgalmas és jó időtöltés, majd meglátjuk.
Jakab Júlia
(Megjelent a Szubjektív 33. számában)