Az AKG első négy tanévének (alsó-középfok) zárásakor, 10. osztályban a tanulóknak választaniuk kell, hogy milyen tantárgyat milyen szinten, milyen óraszámban szeretnének tanulni az utolsó két tanévben. Az iskola hagyományosan sok lehetőséget ad a választásra, a kötelező érettségi tárgyak normál és emelt szintű tanulása mellett választhatóak például a gazdasági ismeretek, a média és filmelmélet, természettudományos tárgyak, a pszichológia, az informatika, a zeneelmélet, a művészettörténet, a társadalomismeret, a jog, a filozófia tantárgyak, illetve bármilyen tárgy, amit elegendő számban választanak és az iskola biztosítani tudja a tárgy képzését.
A tantárgyválasztás már utat mutathat a lehetséges érettségi és ezáltal „felvételi” tárgyak irányába – ha nem is előre meghatározva azokat, de az emelt óraszámok és a magasabb követelmények mindenképpen segítik az adott tárgyakból a sikeresebb záróvizsgákat. Gimnáziumi tanulmányaik alatt a tanulók most kerülnek először élesebb döntési helyzetbe, ahol döntésüknek tényleges kihatása lehet a későbbi tanulmányaikra, akár pályaválasztásukra is. Ezt a döntést szándékozott segíteni a pályaorientációs témahét, ahol a választható tantárgyakra vonatkozó konkrét ismeretek átadása mellett a tanulók megismerkedhettek különböző szakmákkal, életutakkal.
Célunk az volt, hogy a családjukon, ismeretségi körükön keresztül már ismert (és a televízió által közvetített) felnőtt világon kívül lehetőségük legyen megismerni olyan életpályákat, lehetséges életutakat, amikben el tudják magukat képzelni, találkozzanak olyan szakmákkal, amikről esetleg nehezebben tudnak első kézből származó információkat szerezni.
A témahét előkészítésekor felmértük az érdeklődésüket, megjelölhették azokat a pályákat, amiket különösen vonzónak találtak. Ezek alapján szerveztük meg a választható programokat. A kínálat bőséges volt, a témahét alatt 40 különböző programból állíthatták össze a saját napi programjukat. Egy napon általában 3 programon tudtak részt venni, egy időpontban 2-3, vagy akár 4 foglalkozás közül is választhattak. A foglalkozásokat tarthatták meghívott előadók (különböző szakmák képviselői) vagy ezek lehettek helyszíni látogatások is (szerkesztőségek, kórház, bíróság, szállodák, irodák, műtermek,…), ahol több foglalkozás képviselője tudott a saját szakmájáról beszélni. A foglalkozások vezetői leggyakrabban az évfolyamon tanuló diákok szülei voltak, de több „külsős” segítőt is kellett találnunk, hogy a lehető legtágabb körből kerüljenek ki a választható szakmák.
Minden nap közös programmal kezdődött az iskolában, ahol szaktanárok tartottak rövid tájékoztatást a következő tanév lehetőségeiről és követelményeiről, valamint az érettségivel kapcsolatos, rájuk már tartozó legfontosabb információkról (előrehozott érettségi, hozott pontszám, OKTV). A fél-egyórás tájékoztatás után egyéni választásuk szerint folytatódott a napjuk, az utolsó programok délután 3-4 óra körül értek véget.
A leginkább bizonytalan, esetleg túlságosan tág érdeklődésű és ezért nehezen választó tanulóknak lehetőségük volt egy pályaorientációval foglalkozó pszichológussal egyórás beszélgetést folytatni.
Az utolsó nap minden tanuló négyszemközti beszélgetést folytatott a saját patrónusával, esetenként a szülőket is bevonva ebbe a beszélgetésbe. Ekkor volt még lehetőségük beszélgetni a felmerülő problémákról, a lehetséges életpályákról, a választott tantárgyakhoz szükséges készségek hiányáról, meglétéről. Ekkor történt a tényleges tantárgyválasztás, amit a soron következő tavaszi szünetben a családdal még meg lehetett tárgyalni és a szünet után természetesen még lehetett változtatni azon. Ugyancsak az utolsó nap vezetett egy beszélgetést a patrónus az általa patronáltakkal, akik ekkor mesélhették el kis közösségükben a témahéten tapasztaltakat, hiszen a 15 fős társaságban mindenki más és más helyszínt látogatott meg.
A tanulók visszajelzése pozitív volt a témahéttel kapcsolatban. Tapasztalatunk szerint sok új információhoz jutottak az egyes helyszíneken, egyes személyektől. Meglepően sok tévképzet élt bennük bizonyos szakmákról, köszönhetően talán a korábban már említett televíziónak, a tévén keresztül látható szociális reprezentációnak (pl. nem csak sztárügyvédek és sztárújságírók léteznek).