Fleischer Sára - csataelemzések

RONCESVALLES

778. augusztus 15.

Animáció (wmv, 710 KB)

Nagy Károly 777-es hadjárata első sorban az iszlám hitűek ellen indult. A Birodalmától délre fekvő nyugati gótok és régi rómaiak által lakott Cordovai Emirátus és az Ibériai félsziget északi sávját elfoglaló Asturia egyaránt iszlám rendszerben voltak irányítva és belső feszültségekkel is küzdöttek. Asturiában a legnagyobb feszültséget a keresztény királyság megalakulása után Abd-ur-Rahman centralizált vezetése jelentette, amely még az arab előkelőségekből is ellenszenvet váltott ki. Cordova pedig az észak-hispániai muszlim fejedelmekkel való csatározásban merült ki.

A frankok 777-ben a baderborni általános gyűlésen különböző diplomáciai fordulatok árán már ellenséggé is tették Cordovát, így 777-778 telén meg is indulhatott a hadjárat, mert már a forró nyár előtt is hódítani szerettek volna. Két hadsereg indult meg, az első a király vezetésével, a másodikat pedig Bernald vezette. Roncesvalles völgyében, a Pireneusok egy nyugati völgyében keltek át a hegységen Bernald seregei, aztán ellenállás nélkül elfoglalták a keresztények által lakott baszk fővárost, Pamplonát, később Heceskát és Geronát is. Ezalatt a királyi sereg Zaragoza ellen vonult. Észak-Hispánia központja az Ebro folyó partján feküdt és a csatában visszavonulásra kényszerült a Nagy Károly vezette sereg. Érdekes, hogy a XI-XII. század krónikásai - Einhard és a Szent-Dénes krónika írói - is győztes csataként tüntették föl Zaragozát.

A visszavonulás alatt augusztusra a sereg lerombolta a Bernald által korábban elfoglalt Pamplonát és a roncesvallesi hágó felé közeledtek. A Pireneusok másik oldalán egyesült volna Bernald és a király serege. De 778. augusztus 15-én a Nagy Károlytól leszakadt utóvédeket lemészárolták a hágó mentén megbúvó baszkok. Rengeteg frank főméltóság vesztette életét az ütközetben. Meghalt többek közt Egghart főparancsnok, Anzelm palotagróf és Hrontland breton gróf is, akin keresztül (mint Roland) a Roland-ének című, eredetileg ó-francia nyelvű, epikus költemény az eseményeket bemutatja. A veszteség nem bírt az erőviszonyok alakulása tekintetében túl nagy jelentősséggel, hiszen csak a hátvéd esett áldozatul. A Nagy Károly-i hadjárat következménye lett Abd -ur-Rahman ellentámadása: a haláláig (796-ig) tartó baszk háború.

A korszakról fennmaradtak elbeszélések későbbi iratokban: a már említett Einhard Nagy Károly-életrajza, a Szent-Dénes krónika a XII. sz.-ból és a Roland-ének, szintén abból az időből.

Ez a hadjárat persze nem sikertelensége miatt lett híres, hanem, mert ekkor alakultak ki a hagyományos germán gyalogos seregben a változások. Látván a könnyűlovas arab seregek sikerét, a germánok is lovakat vezettek be és a biztos ülés érdekében kengyelt és nyerget is alkalmaztak. Az így létrejövő nehézlovas katona fegyvere a hosszú, egyenes kard és a dárda volt, ehhez társult még védőfelszerelésként a vaspikkelyes bőrpáncél, a mellvért, a sisak és a bőrpajzs.

Ez a felszerelés igencsak költséges volt, így nem tehetett eleget minden szabad paraszt a Nagy Károly által bevezetett hadkötelezettségnek. Vagyoni alapon rétegződött a hadsereg és ez a társadalmat is befolyásolta.

Mivel a sereget hadkötelezettséggel nem lehetett fenntartani, ezért a király adománybirtokokkal ösztönözte a vagyonosabbakat a hadbavonulásra. Ezt az adománybirtokot, amelyet a király a hódításokból szerzett királyi birtokokból ajándékozott, beneficiumnak illetve feudumnak nevezik, amiről a korszak is a nevét kapta.