AKG |
2004. március 29. - április 1. A Gandhi diákjai Amikor megérkeztünk a gimnáziumba, három lány vezetett végig minket. Udvariasak és segítőkészek voltak, emellett erősen kiszemelték maguknak egyik társunkat: Bandit!!! Mikor már az egész iskolát végigjártuk, kimentünk az udvarra, ott lepihentünk, és észrevettük az ablakból Sanyót és Imrét, akik kiszámolták az üvegen keresztül, kinek ki jut, Széni tanárnő örülhetett, meg is hívta őket Pestre. Ki is jöttek hozzánk, mint később elmondták, németeknek néztek minket („így nem öltöznek magyarok”). Első dolguk az volt, hogy meglessék, ki milyen színű bugyit visel, és mikor sikerült megfigyelniük, hangos kiáltással adták tudtunkra, és átadták a megszerzett infót egymásnak is. Velük különösen összebarátkoztunk (ha már ilyen „személyesen” megismertek miket) és együtt töltöttük velük a nap többi részét. Rajtuk keresztül sok minden világossá vált számunkra, és sok mindenre rájöttünk viselkedésükkel, gondolkodásmódjukkal kapcsolatban. Például arra, hogyan viszonyulnak a fiúk a lányokhoz, s el kell hogy mondjuk, nem túl pozitívan. Elmondásuk szerint a csajok „kutyák”, akiket kutyavásáron nem vettek meg, azok itt találhatóak. Ez számunkra elég erős megfogalmazásnak tűnt, de a gandhis lányok csak mosolyogtak rajta. A fiúk szerint az iskolában a szerepek felcserélődtek a lányok a fiúk között.
Mikor az iskolában jártunk, épp a negyedéves vizsgáik előtt álltak, s úgy
tűnt, elég negatívan álltak hozzá, semmi reményt nem láttak arra, hogy jól fog
sikerülni. A „megyek, gyorsan megbukok” mondat gyakran hangzott el. Ám mégis,
mikor kijöttek – igaz néhány kivétellel – mind ujjongott, és mind az öt ujját
mutatva rohangált a gyönyörű iskola folyosóin. Beszélgettünk egy ottani nem roma diákkal is, elmondása szerint egy hét
kellene, hogy megutáljuk „őket”, s véleménye szerint megalapozottak a róluk
szóló negatív előítéletek. (De ez csak egy vélemény a sok közül.) Sikerült azt is leszűrnünk egy napos látogatásunk alkalmával, hogy igenis erősen kötődnek szüleikhez és családjukhoz, és várják a hétvégét, hogy haza mehessenek. Kíváncsiak az újdonságokra, amikor megkérdeztük tőlük, hová szeretnének a nagyvilágban eljutni, a válasz Amerika volt. Mindegyikőjüknek konkrét továbbtanulási célja volt, nagyrészt a katonaság és a rendőrtiszti főiskola irányába. A látogatáson nagyon jól éreztük magunkat. Takács Eszter, Czifra Kinga |