AKG |
2004. március 29. - április 1. Rádió C Szerda reggel látogattunk el a számomra még teljesen ismeretlen rádióállomáshoz. Néhány szót váltottunk egymással az épület előtt, és arra jutottunk, hogy nem fogunk beférni, mert biztos nagyon kis helyiség. Aztán, mintha Mary Poppins táskájába másztunk volna be, ámultunk, bámultunk, hogy milyen nagy, és jól felszerelt a stúdió. Az ott dolgozók közvetlenek, barátságosak voltak és bennem kezdett elmosódni az a kép, melyet a cigányok remélhetőleg csak kisebb részéről alakítottam ki magamban. Nem éreztem félelmet, nem éreztem azt sem, hogy én nem ide való vagyok. Remek humorral megáldott, jókedvű embereket ismertem meg. Komolyabb műsort nem halhattunk, inkább csak néhány „szösszenetet”, ami az improvizáción alapult, teszem hozzá ez nem baj, de néha kicsit esetlennek, döcögősnek éreztem a műsort, mintha a mi a rádióműsorunkat hallottuk volna. Ettől eltekintve minden nagyon szép és jó volt, a fejemben elképzelt egy stúdióból kettő lett, rengeteg zene színesítette még ottlétünket. Néha-néha még egy-két ismerős arcot is fel lehettet fedezni, például Váczi Gergelyt, a Kapcsoltam műsorvezetőjét, aki itt a híreket mondja be. Iszonyú jól éreztük magunkat, alig akartunk elmenni. Takács Gergő |