AKG
HandaBanda évfolyam
2004.
baranyai[kukac]akg.hu

2004. március 29. - április 1.

A németkéri eset

Németkéri házbontás – sötétben
A helyiek erőszakkal is megakadályozzák a Kolompár család betelepülését
Népszabadság, 2002. szeptember 21. Szerző: Ungár Tamás

Ránk mondják azt, hogy bűnözők vagyunk? Hogy kannibálok vagyunk? És akkor a németkériek minek tartják magukat?!

A ház, amelyet lakhatatlanná tettek, nehogy a roma család beköltözzön (kép: Népszabadság – Teknős Miklós)

Solt Pál, a Paksi Cigány Kisebbségi Önkormányzat képviselője kérdi ezt elkeseredetten. A negyvenes éveit taposó köpcös, bajszos férfi nem válaszol a maga által föltett kérdésre. A Paks határában, Bedőtanyán házuk kényszerű lebontása után sátorba kényszerülő romák szószólója amiatt fakadt ki ilyen keserűen, mert Németkér lakói csütörtök éjjel bontani kezdték és lakhatatlanná tették azt a házat, amelyikbe az egyik bedőtanyai roma család akart beköltözni.

A bedőtanyai cigánykolónia mostani kálváriája – mint arról lapunkban korábban beszámoltunk – e hónap elején kezdődött. Az egykori cselédházsoron négy család negyven tagja lakott, de a már korábban életveszélyessé minősített ház teteje szeptember 5-én berogyott, ezért a paksi jegyző az épületet lebontatta. A Duna-parti város önkormányzata ideiglenesen sátrakban helyezte el a bedőtanyaiakat, s azt ajánlotta a hajlék nélkül maradottaknak, hogy keressenek maguknak olcsó házat a környéken. Paks először ötmilliót ajánlott erre a célra a négy famíliának, majd kétszeresére emelte az összeget. A bedőtanyaiak azonban hiába találtak több üres, eladó portát a közeli falvakban – Dunaszentgyörgyön, Faddon, Pusztahencsén –, a települések lakói egyre ingerültebben jelezték, hogy nem akarják befogadni őket.

Kolompár Károly családjának Németkéren szerdán mégis sikerült megvennie egy kétszobás házat, 2,5 millió forintért. A paksi polgármesteri hivatal ki is fizette a vételárat az eladónak, de a költözés elmaradt. Ennek okáról az 1800 lelkes Németkér polgármestere, Mihályi Józsefné így beszél:

– A németkériek felháborodtak, amikor megtudták, hogy Paks itt is házat akar venni a bedőtanyai romáknak. Ezért körbejártam a falut, és tárgyaltam tíz eladó ház gazdájával. Tájékoztattam őket a közhangulatról és azt javasoltam, hogy most inkább ne adják el portájukat. Valamennyien elfogadták a javaslatomat. Csak egy ház tulajdonosával nem tudtam találkozni. Azért nem, mert ő éppen akkor vette át a házáért járó pénzt Pakson. Csütörtökön összehívtunk egy rendkívüli képviselő-testületi ülést, és úgy döntöttünk, hogy rávesszük az eladót: lépjen vissza az üzlettől. Akár olyan áron is, hogy mi kifizetjük neki a 2,5 millió forintos vételárat. Igaz, szerintünk egymilliót sem ér az épület, ha pedig perbe keveredik az alku felmondása miatt, akkor még az abból származó kárát is megtérítjük. Németkéren akkor már többen jelezték, hogy segítik ebben az önkormányzatot. De a ház eladóját hiába győzködtük, nem lépett vissza. Ennek hallatán a falu lakói közül egyre többen vonultak az eladott házhoz, és azt hangoztatták, hogy nem engedik be a faluba a Bedőtanyáról ideköltöző családot.

– Ön és a képviselőtársai nem próbálták arról meggyőzni a németkérieket, hogy amit tesznek, az törvénytelen? – faggatom a polgármester asszonyt.

– Nem lett volna értelme – felelte Mihályiné. – Több száz ember tiltakozott a bedőtanyai család beköltözése ellen. Azzal sem törődtek, hogy a házat akkor már a rendőrség kommandósokkal megerősítve állta körbe.

A polgármester szavaiból kiderült: az eladott háznál ugyanakkor megjelent a paksi jegyző, a megyei közigazgatási hivatal vezetője, valamint Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke, és ők is úgy ítélték meg, hogy a bedőtanyai családnak nem szabad ideköltöznie, mert az számukra veszélyes lenne. Értesítették a már úton lévő famíliát, hogy forduljon vissza. Ők így is cselekedtek, s ezek után a rendőrség úgy ítélte meg: már nem fenyeget semmi veszély, ezért az egyenruhások elhagyták Németkért. Csütörtök este nyolc óra után azonban több száz helybéli benyomult az eladott portára, és bontani kezdték a házat. A riadóztatott rendőrség újra a helyszínre sietett, de addigra már a cserép több négyzetméteres foltokban hiányzott a tetőről, s nem volt ép ajtaja, ablaka az épületnek.

A megtámadott porta átmenetileg használhatatlanná vált.

Tegnap rendőrök próbálták a rombolás nyomait rögzíteni. Persze az is nyilvánvalóvá vált, hogy a porban talált lábnyomokból aligha lehet megállapítani, ki vett részt a házbontásban, s így ki követett el bűncselekményt. Arra a nyomozók nem számíthatnak, hogy a helyiek segítik tisztánlátásukat.

– Sokan voltak itt, nem tudom, ki kezdte a bontást – mondja egy középkorú férfi, miközben a ház bedőlt kerítését vizsgálja.

– Én tudom, hogy ki szórta le a cserepeket a tetőről, de nem mondom meg – veszi át a szót egy huszonéves, mackós fiatalember. – Ez volt a falu akarata, és kész!

– Nem a romákkal van bajunk – szabadkozik egy idős asszony, aki szintén végignézte a rombolást. – A bedőtanyaiaktól viszont félünk. Rettenetes a hírük. A németkéri romákkal semmi bajunk, csak az idegenekkel. A hét végén is vagy tíz házat kipakoltak a faluban, amíg a búcsú volt és sokan mulattak. Elvittek sok mindent, tévét, húst, bort.

– Maguk tudják, kik voltak a betörők? – szólok közbe.
– Nem. De nyilván nem idevalósiak lehettek. Hát ezért nem kellenek ide idegenek!

Kolompár Károly és felesége a csütörtöki események hatására letett arról, hogy Németkérre költözzön.

– Kolompárék nem érdemlik meg, hogy így gyűlöljék őket – mondja Solt Pál. – Bedőtanyán vannak ugyan börtönviselt emberek, de ők nem azok, Karcsinak sosem volt baja a törvénnyel, ő Pakson dolgozik. Egy gyerekük van, és az asszony most áldott állapotban van. Nem tudom, mi lesz velük. Van is házuk meg nincs is.

Tegnap délelőtt sajtótájékoztatót tartott Pakson Bor Imre, a város polgármestere és Horváth Aladár. A polgármester megismételte korábbi álláspontját, amely szerint az önkormányzat jogszerűen és ügyfélbarát módon kezelte a bedőtanyaiak ügyét, amikor igyekezett minél gyorsabban otthonhoz juttatni a fedél nélkül maradt családokat. A paksi önkormányzat irányítói belátták, hogy a környező falvak tiltakozó akcióival szemben keveset tehetnek, ezért új megoldást keresnek a bedőtanyaiak sorsára. Első lépésként a sátrak helyett komfortos ideiglenes szállást biztosítanak egy-két napon belül a fedél nélkül maradt családoknak. A lebontott bedőtanyai épület lakóival megbeszélik, hogy milyen lehetőségek vannak hosszú távú lakáshoz juttatásukra. A polgármester azt mondta: külön-külön foglalkoznak a családok elhelyezésével. Hiszen volt, aki tulajdonosként, és volt, aki bejelentés nélkül idevetődött rokonként, ismerősként húzta meg magát a bedőtanyai cselédsoron. Az említettek lakáshoz jutási jogai különböznek egymástól.

Horváth Aladár arról beszélt: ő azt tartaná célszerűnek, ha a bedőtanyaiak lakásgondja Pakson nyerne megoldást. A Roma Polgárjogi Alapítvány vezetője azt is elképzelhetőnek tartja, hogy Bedőtanyán – állami, városi és alapítványi segítséggel, a volt tulajdonosok munkájának igénybevételével – új lakásokat építsenek a lerombolt épület tulajdonosainak. A roma politikus hozzátette: a Paks környéki falvak tiltakozása és főleg a németkéri házbontás olyan történet, ami eddig Magyarországon nem fordult elő.

Horváth Aladár így fogalmazott:

– A Paks környéki falvak lakói szerint vannak olyan embertársaink, akiket nem illetnek meg olyan alapvető emberi jogok, mint a szabad költözés vagy a lakáshoz jutás joga. A németkériek cselekedetének üzenete az, hogy a középosztály nem akar együtt élni a leszakadókkal. Tudom, hogy a bedőtanyaiak közül többen bűnöket követtek el. De éltek Bedőtanyán bűntelenek, ártatlan gyerekek és elesett idősek is. A társadalomnak a bűnbe esett emberekkel szemben is toleránsnak kell lennie – hangsúlyozta Horváth Aladár.

Tegnap délután csaknem kétszáz helyi lakos vonult a megrongált ház elé. Németkéren ugyanis attól tartanak, hogy Kolompárék mégis megpróbálnak beköltözni az épületbe. A helyiek közül többen azt hangoztatták: a költözést akár erővel is megakadályozzák, és ha a tulajdonosok rendőri kísérettel érkeznének, akkor „utólag rendezik az ügyet”.

Németkér polgármesterének ajtaján a következő idézet olvasható: „Nem az új gondolatok megértése a nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás, mert ezek behálózzák agyunk minden zugát, annak a neveltetésnek a következtében, amelyben legtöbbünk részesült.”

A szavak J. N. Keynes-től származnak. Szépek, igazak. Okulásra érdemesek.

Zámoly-szindróma Paks környékén
2002. szeptember 23.
MTI

A Paks környéki falvak lakói nem kérnek a roma családokból

Hat településről mintegy félezer tüntető vonult szombaton a paksi városháza elé, hogy tiltakozzon a városi önkormányzat azon eljárása ellen, amelyet a Bedő-tanyai roma családok elhelyezése ügyében tanúsított. A demonstrálók Faddról, Gerjenből, Dunaszentgyörgyről, Németkérről, Pusztahencséről és Dunaföldvárról érkeztek. Az atrocitásoktól mentes eseményen a szervezők többek között azt kifogásolták, hogy amikor a város elrendelte az életveszélyessé vált tanya kényszerbontását, az ott lakók elhelyezésének lehetséges megoldásairól nem egyeztetett a környező kistelepülések önkormányzataival. Sokan azt is szóvá tették, hogy az önkormányzat talált ugyan megoldást a helyzetre, ám erről írásos dokumentum nem készült. Időközben a családok két önkormányzati szükséglakásba és a helyi kisebbségi önkormányzat irodájába költözhettek, így az előzetes tervekkel ellentétben csupán értékeik kerültek az önkormányzat és az atomerőmű biztosította konténerekbe. Az MTI úgy tudja, hogy a romák egy hónapig maradnak a szükséglakásokban, mert az illetékesektől ígéretet kaptak arra, hogy a tanya helyén két könnyűszerkezetes házat építenek számukra. Egy család végleges elhelyezésére a kisebbségi irodában lesz mód.

Az országos botrányt kavaró ügyben hivatalból vizsgálatot indított Kaltenbach Jenő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. Emlékezetes: a paksi cigány családok házát a közelmúltban a helyi önkormányzat lebontatta, ugyanis az épület életveszélyessé vált. A mintegy 40 Bedő-tanyai roma két héten keresztül a katasztrófavédelem sátraiban élt. A telekért kapott mintegy ötmillió forintból a családok Paks környéki településeken akartak házat venni, ám az ott élők heves tiltakozásba kezdtek. Németkéren a helyiek lakhatatlanná tették az egyik család által vásárolt házat.

Romák is tiltakoztak a paksi romák ellen
2002. szeptember 24. 15:27
MTI

A Tolna Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője szerint a paksi Bedő-tanyai családok kálváriájáért a városi önkormányzati vezetőket, az érintett romákat és a németkéri lakosokat egyaránt felelősség terheli.

Freppán Miklós keddi szekszárdi sajtótájékoztatóján elmondta: az üggyel kapcsolatban az elmúlt napokban sok csúsztatás és féligazság hangozott el, ezért fontosnak tartotta, hogy szakmai oldalról megközelítve állást foglaljon az ügyben. Emlékeztetett arra, hogy Pakson két héten át sátrakban, emberekhez méltatlan körülmények között élt hat roma család, miután az önkormányzat lebontatta életveszélyessé vált házukat.

A város megvásárolta a telket a tulajdonosoktól, akiket a tiltakozó lakosság megakadályozott abban, hogy a környező falvakban vegyenek házat maguknak. A kistelepülések lakói között ugyanis elterjedt a hír, hogy a Bedő-tanyaiak "nehezen kezelhető, törvénysértő" emberek hírében állnak, ezért tiltakoztak a paksi önkormányzat eljárása ellen és azt követelték: a város ne "exportálja", hanem helyben rendezze el a problémáit.

Freppán Miklós szerint bár Paks vezetői minden tekintetben jogszerűen jártak el, döntéseik előkészítetlenek, átgondolatlanok és felelőtlenek voltak. - Nem számoltak döntéseik következményeivel, pedig tudhatták volna, milyen reakciókat válthatnak ki a környéken élőkből. A probléma megoldásába be kellett volna vonni a közigazgatási hivatalt és a környező önkormányzatokat, melyeket, bármilyen kicsik is, nem lehet levegőnek nézni - mutatott rá.

A hivatalvezető véleménye szerint a paksi romák egy része is felelős a kialakult helyzetért. Tíztagú csoportjuk ugyanis rendszeresen összeütközésbe kerül a törvénnyel, ezért mindenhol nemkívánatosnak minősülnek. Hangsúlyozta: a tiltakozás nem a tisztességes romák ellen irányult, de az embereket nem tájékoztatták megfelelően, ezért nem tudtak különbséget tenni közöttük. - A Bedő-tanyaiak kálváriája nem etnikai kérdés, és ezt az is bizonyítja, hogy a négy leghevesebben tiltakozó faluban élő, összesen mintegy ezres roma kisebbség is kifejezte ellenszenvét költözésük miatt - mondta a hivatalvezető.

Freppán Miklós a helyzet eldurvulásáért felelősnek tartja a németkéri lakosságot is, amely tüntetéssel megakadályozta, hogy az egyik roma család beköltözhessen jogos tulajdonába, később pedig házukat lakhatatlanná tették. A hivatalvezető megjegyezte azt is: a közelgő választások miatt minden polgármesternek kedvezőbb volt állást foglalni a Bedő-tanyaiak költözése ellen.

Szólt arról is, hogy az eset kapcsán több olyan kérdés is felmerül, melyre talán sohasem lesz elfogadható válasz: ilyen például a Bedő-tanyai házbontás körülménye. Az épületet úgy dózerolták el, hogy csak egy része volt életveszélyes, a bontás sürgőssége miatt pedig a lakóknak nem maradt idejük ingóságaik biztonságba elhelyezésére, így azok egy része megsemmisült. Ezután két héten keresztül ment a huzavona az elhelyezésükről mondván: az önkormányzatnak nincsenek szükséglakásai. De amikor igazi botránnyá fajult az eset és nagy volt a nyomás, kiderült, mégis vannak ingatlanok, amelyeket a szerencsétlenül járt emberek rendelkezésére lehet bocsátani.

Freppán Miklós úgy vélte: a Bedő-tanyai eset sokat ártott Paksnak és Tolna megyének, ahol ilyen eddig még sohasem fordult elő. Legfontosabb feladatának ezért személy szerint azt tartja, hogy békét teremtsen a települések között. Ennek érdekében a napokban több érintett falu lakógyűlésére is ellátogat, ahol megfelelő tájékoztatással igyekszik enyhíteni a még mindig érezhető feszültségeken.

Németkéri romaügy: a polgármester ártatlan
2003. január 6. 17:11
MNO MR Krónika

Az egyik ügyben – a polgármester ellen – az ügyészség megtagadta, a másikban, a rongálók ellen a rendőrség folytatja a nyomozást – hangzott el hétfőn a Magyar Rádióban.

Németkéren a lakosok sajátos módon akarták megakadályozni roma családok odaköltözését. Kaltenbach Jenő, kisebbségi ombudsman feljelentést tett a falu akkori polgármestere és a képviselő-testület tagjai ellen, ugyanis fennállt a gyanú, hogy a polgármester hivatali visszaélést követett el, mert az incidenst megelőzően, a falut járva arra kérte a lakosokat, ne adják el házaikat a Bedő-tanyáról elköltő roma családoknak.

Később pedig, mikor egy adásvétel létrejött, a képviselő-testület úgy döntött, akár még az ingatlan felvásárlása árán is elérik, hogy az eladó visszalépjen az üzlettől. A szekszárdi városi ügyészség előbb feljelentés kiegészítést rendelt el, most pedig alapos gyanú hiányában megtagadta a nyomozást. Az indoklás szerint hivatali visszaélés, szándékos és célzatos bűncselekmény nem történt.

A polgármester a házrongálás miatt maga tett feljelentést a rendőrségen, amikor pedig arra kérte az ingatlan tulajdonosokat, hogy ne adják el házaikat a romáknak, a helyzet normalizálására, valamint egy esetleges újabb rongálás megakadályozására törekedett. Az ügyészség rámutatott, az önkormányzat visszavásárolta ugyan a roma családtól az ingatlant, de azt helyreállítatta, és ingyen a helyi roma kisebbségnek engedte át.

Nem nyomoznak a németkéri ügyben
2003. január 7.

Alapos gyanú hiányában megtagadta a nyomozást a Szekszárdi Városi Ügyészség Németkér volt polgármestere és a képviselőtestület tagjai ellen, akiket tavaly a kisebbségi ombudsman jelentett fel egy roma család házának megrongálása kapcsán.

Hat roma család volt kénytelen kiköltözni 2002 őszén a paksi önkormányzathoz tartozó Bedő-tanyáról, mert a házat életveszélyessé nyilvánította a helyi önkormányzat, amely egyébként ötmillió forintért vásárolta meg tőlük a telket. Ezen a pénzen Paks környékén akartak házat venni, ám az ott élők tiltakozásba kezdtek. Az egyik roma család Németkéren vásárolt ingatlant, de azt helybéliek megrongálták, hogy megakadályozzák a beköltözést. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman ezután tett feljelentést a falu polgármestere és a képviselőtestület tagjai ellen. Kaltenbach úgy ítélte meg: amikor a polgármester az incidenst megelőzően a falut járva arra kérte a lakosokat, ne adják el házaikat a „Bedő-tanyai” családoknak, hivatali visszaélést követett el.

Ökrös Magdolna ügyész, a Tolna megyei főügyészség sajtóreferense elmondta: az ügyészség előbb feljelentéskiegészítést rendelt el, majd megtagadta a nyomozást. Az indoklás szerint a hivatali visszaélés szándékos és célzatos bűncselekmény, s erre adat nem merült fel. A határozat szerint a polgármester a házrongálás miatt maga tett feljelentést a rendőrségen, amikor pedig arra kérte az ingatlantulajdonosokat, ne adják el házaikat romáknak, a helyzet normalizálására törekedett.