A felhívás nagyon tetszik, de mikor lehet arra idõt szánni, hogy az ember megálljon, körülnézzen. Csak úgy, mint egy napi levelet nem írhatunk az utókornak, még azt hiszik, hogy semmire sem volt ideje az õsöknek. Pedig tényleg nincs. Azért megpróbálom. Ez egy ígéret. Nem maga a szöveg.
Hajrá. Horn
December elseje. Tel van. Nem mondhatni, hogy dermeszto, de hideg van.
Mindjart karacsony ezt nem hiszem el. Szerda van. A reggeli felkeles a
szokasosnal konnyebben ment, hisz nem otthon aludtam. Amilyen szerencses
vagyok persze valamit otthon felejtettem, ugyhogy reggel intezkednem
kellett ez ugyben."Mar jol kezdodik a nap"- gondoltam magamban. Persze
erre meg ratett egy lapattal az angol ropdolgozat, a suvito szel a
folyoson, " ah ez nem az napon". pedig ez az evezred utolso elsejeje, az
utolso dec. elseje 1999.-ben. Remelem az ev hatralevo napjai
szerencsesebben telnek el: nem torik ki a Mikulas gerince, nem fagy meg x
hajlektalan, nem gyullad fel x haz az adventi koszorutol. Szivbol remelem!!
Szerbusz december elseje!
Fabriczki Petra
1999. december 1-je 18 óra 5 perc.
Most érzem úgy, hogy le kell írnom mi minden történt ma. Tegnap helyett ma feküdtem le, sokáig csináltuk Zsóka nénivel, Macával itt az iskolában a mai kiállítást - az AKG tanárainak kézmûves munkáiból -, éjfél elõtt hazaértem, de még elég sokáig nem feküdtem le, aztán nehezen aludtam el. Reggel 6-kor keltem, gyors kávézás, reggeli toalett, kis összepakolás a lakásban és irány az iskola. Nagyon hideg volt kinn, a Szentendrei út-Raktár utca keresztezõdésében lévõ utcai hõmérõ -6 fokot mutatott háromnegyed nyolckor.
Újabb kávé itt az iskolában - füstmentesen, hiszen mára a nagytanári helyett máshol lett a dohányzásra kijelölt hely. Ez részben jó, részben nem. Szerintem túl kicsi a dohányzó, ott biztosan rosszul érzik magukat a kollégák és sajnálják magukat a zsúfoltság miatt, lehet hogy nem volt elég átgondolt a döntés.
8-tól könyvtár, mindenféle ügyekkel, végig nagyon fáradt voltam, ilyenkor vigyázok minden mondatomra, mozdulatomra, nehogy a feszültségem miatt megbántsak valakit. Azt hiszem nem is volt baj. Délben újabb kávé, kis ebédszünet és jöttem vissza dolgozni. Néhány könyv állományba vétele, segítés diákoknak, tanároknak, az elõszedett, visszahozott könyvek elrakása, átnéztem a Népszabadságot és a legújabb HVG-t is, csak olyan átlapozásféleképpen.
Most már 2-a van, tegnap nem bírtam tovább, úgyhogy kipihenten folytatom a tegnapi nap történéseit.
Valamikor jött Oroszlány Péter és hozta a már nagyon áhított diktafont, ami egy olyan magnóféle, amihez van egy pedál és ha magnókazettáról gépelek, akkor lábbal lehet irányítani a magnót, megállítani, visszatekerni stb. Ki is próbáltam. Szuper. Sokkal gyorsabban lehet így dolgozni, hiszen gyakorlatilag folyamatosan írhatok, anélkül, hogy a kezemmel kéne a magnó gombjait nyomogatni. Ügyes találmány. Persze nem új, de eddig nekünk nem volt. Haza akartam vinni, hogy esetleg este még dolgozzak, de az utcán jutott eszembe, hogy elfeledkeztem róla, nem nagy baj, majd legközelebb.
Fél négykor bezártam a könyvtárat, mentem a kiállítás megnyitására. Sokan voltunk tanárok, diákok. Nagy Márta (kuratóriumi tag, volt tanítványunk, Chikán Eszter anyukája, maga is ügyes kézmûves alkotó, az AKG-s alkotó táborok rendszeres résztvevõje, támogatója) mondott megnyitásként néhány kedves mondatot, az alkotásról, az áhítatról, az együvétartozásról, a családról, a közelgõ karácsonyról. Vargyas Zoli Mozartot zongorázott - meglepetésére az elektromos hangszeren kellett játszania, életében elõször, de megbirkózott a feladattal. A tanári kar egy része pedig énekkarrá alakult, Enikõ vezetésével, betanításában adtak elõ egy szép kórusmûvet, sajnos nem tudom mi volt. Aztán gyönyörködtünk az "alkotásokban". Van itt minden, ami csak kell, mi szem, szájnak ingere... Karácsonyi és nem karácsonyi terítõk, tenyérnyitõl az ágytakaró-méretig, párnák, szõnyegek, képeslapok foltvarrással (patchwork), más technikával, ragasztva, szõve, festve, hímezve, kis állatok kitömve, megformázva, faliképek macikkal, mikulásokkal, betlehem papírból az ablakra ragasztva, festett üvegek, cserepek, gyertyák, mûvészi fotók, képek, szobrok és még egy csomó minden kimaradt. Vannak profi munkák és teljesen kezdõ alkotók munkái - nekem ezek az igazán értékesek. Tudom, hogy vannak, akik a szellemi munkát meg az igazi mûvészetet többre tartják (azért ebben is van az is), de a türelem, az ötletesség, az ügyesség is érték. Illetve talán ne rangsoroljunk, kinek ez, kinek az. Jaj, és még valami. Kálmán Ildikó neve lemaradt a meghívón lévõ alkotói névsorról, ami persze neki rosszul esett. Ez érthetõ, de megérthetõ a tévedés is annak, aki tudja mindig minden milyen rohammunkában, kapkodva készül. Legyen tehát itt a helyreigazítás: Kálmán Ildikó alkotása is szerepel a kiállításon.
Utána ettünk-ittunk, Misike és Takács Géza meg a többi segítõ jóvoltából. Isteni volt Kerekes Zsuzsi bora, Gáncs Zsuzsa somlói galuskája, Rataj János csirkesalátája - az elsõ kettõt magam is tanúsíthatom, a csirkésbõl nem ettem, lévén nem vagyok húsevõ, de sok hiteles vélemény alapján mondom. És a többi, itt nem nevesített finomságot is szokásunkhoz híven elég gyorsan megettük, megittuk, miközben beszélgettünk, nézegettünk, de sajnos a bagósok lassan elszivárogtak a "kijelölt helyükre".
Hat óra körül hazamentem. Én már nagyon fáradt tudok lenni ilyen hosszú nap után és ez már hetek óta így van, meg lesz is karácsonyig. Nagyon hideg volt kinn, nemcsak a diktafont, de a jó nagy, széles, meleg bordó sálamat is a könyvtárban felejtettem, pedig abba nagyon bele lehet bújni. Nem is tudom mi lenne velem télen enélkül a sál nélkül, már nagyon régen csináltam, azt tudom, hogy 1990-ben mikor Franciaországban voltam Saint-Jean-d'Angély-ben AKG-sokkal, már ott is megmentett a megfagyástól. Otthon lerogytam, belenéztem néhány újságba, de nem voltam nagyon hatékony, majdnem leragadt a szemem. Így olyan tevékenységbe kezdtem, amin nem lehet elaludni, ez a varrás. Egy elefántot applikáltam, csíkos testtel, kockás füllel, gombszemekkel, mindezt zöldben. Aztán fél 11-kor be az ágyba, a nap egyik legkellemesebb pillanata az elnyújtózás vízszintes helyzetben. Pár oldal Szolzsenyicin olvasás után - alvás reggel hatig.
1999. dec. 2.
Papp Zsuzsanna
milyen egy nap. egy iskola. egy iskolai nap. ami épp úgy a lét kitüntetett pontja, mint bármely csillag odafönn vagy idelenn. ma egész nap két ügy bolyong bennem, miközben minden szabad percben krúdy gyula könyvét olvasom a tiszaeszlári solymosi eszterrõl. már a pernél tart a történet, amikor scharf móric, tizennégy éves fiú a törvényszék elõtt az egész világgal dacolva vérváddal illeti apját és társait.
a két ügy, ami bolyong: dani fiam kollégista valahol a messzi dunántúlon. s most épp az a kérdés, kimarják-e maguk közül a társai, vagy békén hagyják. hagyják, hogy ott éljen mellettük a saját törvényei szerint. vagy megverik, kiszekálják. én meg itt, szerencsétlen apa, csak írok, mert tehetetlen vagyok.
a villamoson azt mondta egy mellettem ülõ csinos lánynak egy csinos, szolídan öltözött fiú... de ezt el sem tudom mesélni. a zsidókról volt szó, meg hogy miért szeretik hitlert. úgy éreztem, mintha valaki megütött volna, azóta is dermedten vagyok.
Takács Géza
1999.12.03.
"Mi ez kérem, köpöcsésze?"
Kérdezte a legnagyobb lelki békében az egyik diák, miután számán kértem
rajtuk egy másik kolléga panaszait.
Ezek után joggal merül fel bennem a kérdés, tisztelt Köznapló Irodalmi
Kiadvány, a köznapló egy valóságos virtuális köpõhordó?
Üdvözlettel
Nógrádi Zoltán
Lóránd Edit nem táncol keringõ nevû táncot a szalagavatón.
Hát még ilyet?!
Õ 1 nagy dinnye!
Üdvözlettel
Nógrádi Zoltán
Bocs, azt hittem ez 1 nyilvanos naplo, amibe csak ugy leghet firkalgatni.
Most mondja Solymosi Kata, hogy ez az.
Akkor nincs bocs, sõt nincs bocsánat.
Edit azt mondja, lényeges dolgokat irjak.
A szalagavatós keringõ pedig az.
Még akkor is, ha nagyy betûvel kell irni.
Van neki mobiltelefonja. Sárga. És a magyar népmesék sorozat zenéjévelcsörög. Tudod, amikor a adárka kiköpi a szöveget. (Edit korrigál: kihányja,Kata korrigál: madárka). Mindenesetre a telefon pici és sárga. Szép.
Az Edit genyáyni akart, és majdnem kitörölte a levelet. De én túljártam azeszén! Elvégre én vagyok az informatika tanár.
Edit üzeni, hogy a Matyi nagyon kedves, s hogy most frissen felszedettangoltudásommal is csillogjak, Matyi is a very nice boy.
Sirály - mondja Edit.
Én meg azt mondom, hogy sötét van, és kellene némi fény a tanáriba(n).
Megcsörrent.
Irtam egz csomót, de az Edit kitörölte!
El is zavarom pingpongolni...
- Hali - mondta Edit. ) Ennzire emlékszem a talafonálásából)
Edit megigérte, hogy megnyeri a Mikulás kupát. Pontosabban nem megigéri, csak azt mondta, hogy megnyeri. Érted? Azt mondja, van különbség. És ha Õ mondja, akkor van is. Most elment. Én is megyek.
Üdvözlettel
Nógrádi Zoltán