Kajos Rebeka Dóra (Hugi): A virágárus bolygója

A hatodik bolygó a virágárusé volt. Amikor a kis herceg odaérkezett, nagyon elcsodálkozott. Számtalan szebbnél szebb virág látványa fogadta. Pár percig csak állt ott, majd mikor alaposan megszemlélte őket, mindet egyenként, halkan így szólt:
– Ó, hát igazat mondott az én kedves rózsám! Nincs belőle több széles e világon.
Majd hangosabban hozzátette, hogy a virágok is hallják őt.
– Sosem lesztek olyan szépek, mint az én egyetlen rózsám!
– Mit motyogsz? – bukkant elő a virágárus, aki eddig elbújt a virágok rejtekében. – Egy virágról beszéltél, ugye? A rózsa valami különös virág, ha jól tudom.. szépecske is valamelyest! Talán a tiéd?
A kis herceg meglepődött a hirtelen érdeklődéstől a virágja iránt, így büszkén válaszolt:
– Bizony, az enyém! És szebb egyedül, mint itt ez az összes együtt véve. Csak kicsit érzékeny szegény. De lehet, hogy csak törődésre vágyik… Például egyszer, amikor pár perccel később raktam rá a búráját, mint szoktam, megfázást tettetve tüsszögni kezdett. Nem hiszem, hogy igazán megfázott, csak azt szerette volna, hogy foglalkozzak vele. És én a bolygómon hagytam… egyedül… magányosan… – hirtelen szomorúság és bűntudat fogta el. Így motyogva tette csak hozzá meséjéhez:
– És most nincs aki nevelgesse, aki levagdossa a töviseit.
– És hol hagytad? Elmennél érte? Nem hoznád ide? Vigyáznék rá! Rózsát mondtál? Sose volt még rózsám. Ugye megteszed? Hozd el nekem. Vágd le nekem! Kérlek!– a kis herceg már épp kezdett örülni, hogy valaki törődne a rózsájával, amíg ő nem szerez barátokat és nem tér vissza bolygójára, de amikor meghallotta, hogy a virágárus azt szeretné, hogy vágja le a rózsáját, egyszeriben minden öröme elszállt. Nem értette, miért akarhatja valaki, hogy megcsonkítson valamit, amit szeret.
– De hát miért vágnám le őt? Én nem akarom bántani. Kérlek bocsáss meg, de nem tehetem, én szeretem a rózsámat. Felelős vagyok érte. A barátom, és biztosan nem örülne, ha csak úgy levágnám neked.
– De hát kifizetem neked! Megveszem tőled, rögvest hozom is a pénztárcámat. Csuda jó lesz!
– Ne fáradj! – felelt neki meghökkenve a kis herceg. – Semmi szükség rá! Az én virágom nem örülne a pénznek. Jobban szereti, ha inkább kedveskednek neki, és megdicsérgetik az új szirmait. S most, ha nem haragszol, indulnom kell.
A virágárus sóhajtott és visszabukott a virágai közé. A kis herceg pedig távozása közben azon gondolkozott, hogy vajon miért jó a fölnőtteknek egy virág, ha már nem él? Még egy utolsó pillantást vetett a virágokra. Nem tudott betelni a látványukkal, bármennyire is sajnálta, hogy levágták őket.
Mikor elhagyta a bolygót, ezt motyogta maga elé: A fölnőttek fölöttébb nagyon furcsák!