„Egy hajdani pataki diák kacskaringós életútját igyekeztem elbeszélni a földi Infernón, Paradisón keresztül, kivülállóként, mulatságul, tanulságul, tanúvallomásként a korról, melyben éltem... De most már a végére értem ennek a történetnek is. Őszinte voltam? Hát lehet igazán őszinte az ember? Magunk mentségére írunk mindent, tehát részrehajlóan. De azért amennyire ember teheti, igyekeztem igazat írni... Nyugodtan fogok örök pihenőre térni. S ha az eszem nem is bízik benne, a szívem azt reméli, hogy a világ, az emberiség mégiscsak kegyelmet talál az ég alatt!”

Angyal, dombormű töredéke a münsteri Szent János-templomból