Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
A tanító ott középen az a nyúl,
kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
hallgatják is tátott szájjal.
– Az egymást tapasztó
táp-osztó
levelek képezte káposzta
letépett
levelein belül tapasztalt betétet,
mely a kopasztott káposzta törzse,
úgy hívják, hogy torzsa.
Ha most a torzsára
sorjába
visszatapasztjuk a letépett táp-osztó káposztaleveleket,
akkor szakasztott helyesen,
fejesen
szerkesztett káposztát képeztünk.
Ez a lecke! Megértettük? – kérdezte a Nyúltanár.
Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
– Akkor rögtön feleltetek! – Lapult sok kis
tapsifül;
füllentettek – dehogy értik, és ez most mindjárt
kisül.
– Nos, felelj te, Nyuszi Gyuszi! Állj két lábra, s
vázold hát,
mi történik, ha ízekre bontasz egy fej
káposztát?
– Jóllakok! – felelte elképesztő képzetten
a kis káposztakopasztó ebugatta –
de a tanár megbuktatta.