Öt nap egy balatonalmádi kéttanyelvű gimnáziumban

Idén novemberben, egy tizedikes csereprogram keretében hatan Balatonalmádiba utaztunk, Veszprém megye legerősebb iskolájába, egy kolesszal ellátott kéttannyelvű suliba. Nagyon tanulságos hét volt, sok dologra rájöttünk az Akg-val és az Akg-s diákokkal és tanárokkal kapcsolatban. Sok minden jobb ott, sok minden rosszabb, amik nagyrészt az Akg-s elvekből és a Budapest-vidék közötti különbségből erednek. Hat kollégistával egy hétre helyet cseréltünk: az ő szobájukban laktunk, az ő ebédjüket ettük, és elvileg azt a bánásmódot kaptuk amit ők. Az öt napról naplót kellett vezetnünk – íme néhány részlet, ami talán belepillantást nyújt egy “normális” hétbe.

“…az egész légköre valahogy mégsem olyan jó. Minden gyerek fáradt. és egyáltalán nem nevetnek annyit mint mi! Túl sokat kell tanulniuk… bár sokkal önállóbbak mint mi. ”(1.nap)

“…Ez az előnye a kollégiumnak. Nagyon összetartóak, alkalmazkodóak és kedvesek és figyelmesek. Muszáj nekik. Ha most csak úgy in medias rest kicserélnénk őket az Akg-sokkal, fél napon belül porig égne az épület, az utolsó megmaradt ember magára gyújtaná…”(2. nap)

“…kezdek rájönni, hogy mire gondol a Horn olyankor, amikor azt mondja, hogy amikor munka van, akkor munka van, meg csöndbe kell lenni az órákon, meg ilyenek. És tulajdonképpen igaza van (legalábbis abban, hogy úgy lehet csak dolgozni), viszont ha valaki 4 évig folyamatosan poénkodott, nem is érti már, hogy mit akarnak tőle. Ezt úgy értem, hogy nem realizálja, és öntudatlanul elsüti a követekező viccet, anélkül, hogy eszébe jutna az intelem – minden szándék ellenére. Szóval most már felesleges elvárni, hogy áttérjünk…(3.nap)

“…sorban állás ebédnél. ITT A TANÁROK BEÁLLNAK A DIÁKOK ELÉ! Undorító. Remélem, hogy azért nem ez a természetes a nem-akg-s sulikban! (4. nap)

“…Alapvetően megváltozott a véleményem vidékről…. Az itteniek zöme intelligensebb a pestieknél, jobb a stílusuk. És ehhez jön az a hatalmas előny, hogy (mivel nem városiak), sokkal befogadóbbak, nyitottabbak, kedvesebbek, mint mi.”

“….Mindent össze vetve a nem olyan jó kezdés után a hét nagyon jó lett, jól éreztük magunkat, és rengeteget tanultunk (nem IV. Bélára gondolok). Bár az Akg jobb, határozottan jobb, mert a gyerekek sokkal szabadabbak, önállóbak és jobban érzik magukat,, aktívabb részesei az óráknak, azért nagyon sokat tanulhatnánk a vidéki gyerekektől illetve a fegyelmezettebb iskoláktól. “ (5. nap)

Néhány részlet egy másik lány naplójából

,,…Saci néni aki fogadott minket a koleszban, ő lett a nevelőtanárunk. Szétosztott bennünket külön szobákba, meg is néztük a lakhelyeinket, de akkor még senki nem volt „otthon”. Mindenki vasárnap késő este jön, mi meg már ott voltunk 18 óra körül. De akik már megérkeztek azonnal felkaroltak bennünket és elvittek egy beülős, beszélgetős helyre. Ja a szobák egész jól néztek ki, sőt nagyon is otthonosak voltak, mindenhol képek, díszítések, nem olyan kihalt egy piros ágy meg egy íróasztal aztán kész…..

Amikor visszaértünk már a szobatársaink is megérkeztek, megismerkedtünk velük, kicsit furcsa volt, hogy mennyire közvetlenek és kedvesek egymással ugyanúgy, mint velünk.

Elég rémisztő, hogy az AKG valahogy olyan zárt és a közösségek is olyan idegenek egymáshoz, ha jobban belegondolok nem biztos, hogy oda mernék menni egy felsőbb éveshez mondjuk beszélgetni, itt meg rengetegen odajöttek hozzánk és mi is oda mertünk menni akárkihez és szinte mindenki ismert mindenkit. Mindig mindenki köszönt és soha nem érezheted magad egyedül, mert mindig volt egy ismerős arc a folyosón akivel válthattál egy-két szót.”

A reggel elég nehezen indult, mert jó sokáig beszélgettünk a nevelőtanárok először nagyon szigorúnak látszanak, de aztán kiderül, hogy egyáltalán nem azok. Elvileg 21.00 –ra már a szobába kéne lenni és nem szabad kimenni az előtérbe, de most megengedte, hogy fél 12 – ig beszélgessünk. Másnap már péntek volt és akkor mindenki megy haza, amilyen korán csak tud

,,… Az iskola nagyon modern, a szünetben, a világos aulában olyan hangosan szólt a HC zene, hogy egymás szavát se hallottuk. A szobatársainkon kívül, már tegnap megismerkedtünk néhány gyerekkel.”

,,… Lyukasóránk lett volna, de inkább úgy döntöttünk, hogy bemegyünk egy nyelvtanórára…….milyen rosszul tettük.
Sokkoló volt. A tanárnő minden szót lediktált, nem is beszélt rajta kívül senki, csak adta le az anyagot aztán óra végen meg kiment.”

,,….Saci néni, a mi “pótanyánk” – a mi szintünk felügyelő tanára egész délután minket macerált. Azt akarta, hogy 2 és fél órát tanuljunk, de azt nem értette meg, hogy nincs mit.”

,,…A második óra a 3.- osokkal egész jó lehetett, de az én agyam csak azon járt, hogy milyen lesz haza menni.
Annyira megszerettem itt az embereket, hogy érzem, komolyan hiányozni fognak. Nehéz lesz visszaszokni a rendes, AKG-s életbe. Én úgy jöttem ide, hogy nagyon kemény hét lesz, hiszem azt hittem , hogy a Tanárúr azért ”küld” minket ide, mert be akarja bizonyítani , hogy milyen jó iskola is az AKG. Az első két nap arra gondoltam, hogy ez jól sikerült, hiszen akkor még elég erős honvágy gyötört, de a hét végére teljesen beleszoktam. Úgy éreztem magam, mint aki tényleg odatartozik, mint aki tényleg oda jár. Ha valamilyen oknál fogva kirúgnának az AKG-ból, biztos, hogy ide jönnék. (Na persze azért továbbra is azon leszek, hogy ne kelljen másik iskolába mennem.)…

Végül egy-két sor arról, hogy érezte magát az egyik fiú

,,…A következő órám nyelvtan volt. Ez a tárgy majdnem olyan rossz, mint az AKG-ban. Úgy tűnik, a téma rossz, a tanár csak rásegít, de szerencsére ezt is túléltem és a következhet egy fizikaóra”

,,…Sajnos elég sok mindenben jobbnak találtam ezt a sulit, mint a mienket. Úgy érzem egy iskolába kell a szigorúság, persze nem túlságosan, de nem lehet annyi szabadságot adni, mint az AKG-ban. Ebben a korban még nem lehet elmagyarázni, hogy a szabadság nem arra való, hogy visszaéljenek vele. Az AKG szabadságába persze beletartozik a csengő hiánya, a szabad órarendválasztás, és ami a legfontosabb, a tanárok hozzáállása a diákokhoz. Almádiban a tanárok szigorúak, ezért a diákságban megfigyelhető egyfajta gyűlölet, viszont nagyon tisztelik őket. ,,…Ezzel szemben az AKG- ban a tanárok nem szigorúak, ezért a tanulók nem tanulják meg tisztelni őket, csak haragudnak rájuk, mert nem volt igazságos a dolgozat javitása, nem jogosan rendelkezett az órán……….”

,,…Másik probléma szintén a szigorral kapcsolatos. Az AKG-ban nagyon nincs ellenőrizve az óráról való lógás, kiderülése esetén nem jár érte szigorú büntetés. Viszont az almádi diákok nem is gondolnak a lógásra, a leckét szinte mindig megcsinálják és ez a szigornak köszönhető.”

,,…Végül összehasonlítva, Almádiban aránylag sokat tanulnak, néha szenvednek, de jól érzik magukat, eredményeik is vannak, ezzel szemben nálunk nagy az öröm a mulatozás, de alig van tanulmányi eredménye.”

Összességében mindenki nagyon jól érezte magát és nem bánja, hogy egy hétig nélkülöznie kellett az AKG-t, de szerintem egyikünk sem cserélne és jó volt visszajönni , mert az a precízség , rend, rendszeresség…. ami ott van egy idő után nagyon lehangoló.

Marjai Kriszta