A csont-ügy az AKG-ban – avagy a stréberségnek nincs határa?
Stréberségről már mindenki hallott, és, hogy mindenhol vannak, abban mindenki egyetért. A fogalmát azonban különbözően definiálják. A stréber fogalma magában foglalja az éjjel-nappal tanuló diákot, aki minden különmunkát és pluszfeladatot elvégez; ugyanúgy, mint a jópofizót, aki így próbál bevágódni a tanároknál. A céljuk közös: a minél jobb tanulmányi eredmény.
A csont viszont nem egészen ezt jelenti az AKG-ban. A probléma
itt sajátos, mert az iskola tanár-diák viszonya a pedagógiai
rendszerből adódóan közvetlenebb, mint máshol. Úgy tervezték,
hogy mindenki szívesen legyen itt, szeressen tanulni és a tanárokkal
baráti legyen a viszonyuk. Így magától értetődő, hogy sok
tanár-diák barátság alakult ki. Az egyik fő céljukat ezzel
sikeresen elérték, ám minden jóban van valami rossz. A
dolognak volt egy-két hátulütője. A diákok idejöttek 13-14
évesen, és remek emberek között találták magukat. Ha nagy
szájjal és nagy szívvel született az illető, rögtön megtalálta
a helyét még a tanárok között is valamennyire; volt, akinek
ez időbe tellett; és akadt olyan is, aki lassan oldódott fel,
és kellemetlennek tartotta szóba állni a tanárokkal,
"Vagy ha eddig nem beszéltünk, akkor már minek" -
gondolta.
Nyáron a tanárok remek táborokba invitálták kissé még félszeg
diákjaikat, egy részük elment, és összekupálódott egy jó
kis társaság. Viszont akik nem mentek nomádba, egy idő után
kirekesztettnek érezték magukat. Lehet, hogy nem is akartak közeledni
a tanárokhoz, illetve a többiekhez (Persze, főleg azok, akik már
jóban voltak a résztvevő tanárokkal, hiszen ismerős környezetben
barátságosabb.) A helyzet adott volt, két dolgot tehet
ilyenkor a társaságtól kissé leszakadt diák: fölzárkózik,
vagy még jobban leszakad. Tudatosan elzárkózik. Vagy kizárják?
Ezen a ponton született meg az elmélet, amit a Press 1996.
novemberi számában olvashatunk. A teória szellemi atyja valószinüleg
nem egy ember volt, és amikor nyilvánosságra került, elég
kidolgozatlan volt.
A fentiekben próbáltuk rekonstruálni a történteket. Emellett azt hiszem, minden kedves diáktársam tapasztalhatott hasonlót a saját évfolyamán.