A divatról és a trendekről általában

Miért viselnek az emberek egyáltalán ruhát, mire jó a divat tulajdonképpen?

--- “Semmire, a ruha egyszerű használati eszköz, melyet az emberek azért kezdtek el hordani, mert fáztak, és ki voltak téve az időjárás viszontagságainak” – válaszolja a megkérdezettek 75%-a.

Ennél persze sokkal többről van szó. A 23 ezer éves pattintottkő -korszaki leletekből tudjuk, hogy már az ősemberek is díszítették állatbőr ruhájukat különböző kagylókkal és gyöngyökkel. Az ember már a kezdetektől fogva megpróbálta öltözetét vonzóvá tenni. Bizonyára már ők is felismerték, hogy az öltözködés nem csupán védelmül szolgál – hanem segítségével az ember azt is megmutathatja, hogy elöbbrevaló másoknál.

A ruházkodás szerves része a kultúra és a művészetek történetének. Magába foglalja a kor művészeti izlését éppen úgy, mint az adott technika lehetőségeit. Felfedezések, újítások a ruházkodásban szoros kapcsolatban vannak a megszületésüket ösztönző társadalmi és politikai szükségletekkel, s az előrelépést megalapozó technikai feltételekkel. A mai értelemben vett divat a XIX. és XV. században kezdődött, addig az új nemzedékek öltözködése nem nagyon különbözött az előzőétől. Az osztálytársadalomban az osztályhelyzet, a társadalmi rang, a gazdaság kifejezője lett.

A közelmúltban a divat rengeteget változott. A ruhákat valaha az azt megfizetni tudók számára tervezték, s ezért a divat is hozzájuk alkalmazkodott. A fiatatok még nem voltak “ennyire függetlenek” , mint ma, s azt hordták, amit az idősebbek választottak számukra. Az 1960-as években - mikor egyre több tizenéves kezdett el pénzt keresni – mindez gyökeresen megváltozott. Az ún. tinédzserek lettek a legfőbb vásárlók, és ők diktálták mindenki számára a divatot.

Mindig fogunk ruhát hordani, ami a legközvetlenebb módon szemlélteti az ember társadalmi - vagyoni helyzetét, hatalmát, foglalkozását, vonzerejét és a divatban való jártasságát.

A divat alapjában véve nem más, mint egy stílusformáló eszköz, melyet egyéniségünk kifejezésére használunk.

Ezek szerint teljesen világos, hogy a divat, az öltözködés nem csupán egy szükséglet egyszerű kielégítése, hanem egy fajta kifejezésmód mely sokat elárul a személyről, aki a ruhákat felveszi. Ma már ez annyira benne van talán a köztudatban, ( főleg a fiatalabb 14 -22 éves korosztályban ) hogy az hirtelen jött, mondhatni első látásra kialakult vélemény egy ismeretlen emberről sokszor kizárólag a ruházkodás, esetleg a hajviselet alapján történik. Pl:

--- Nézd már milyen szakadt, tök csóró, nehogy szóba állj vele!
--- Nagyon szimpatikus, tudod, olyan jól ápolt, jól öltözött..
--- Király arc, tudja követni a divatot.
--- El tudod képzelni, milyen. Olyan susogós tréning, arany nyaklánc..

Ugye sokszor hallunk ilyen mondatokat? Ezek a mondatok mind a “milyen” kérdésre felelnek. Elég valószínű hogy minden nap találkozunk egy- egy ilyennel, hiszen az öltözködéshez fűződő sztereotípiák mindennaposak, és teljesen egyértelmű dolognak tartjuk őket. Hiszen annyi mindent tükrözhet, amit az emberek fontosnak tartanak. Először például a viselő vagyoni helyzetét, igényességét, sokszor még a világról alkotott alapvető nézeteit is megtudhatjuk, ha ezeket elég erőteljesen megjeleníti az öltözködésében. Gondoljunk például a hippikre a ’60 -as évekből, akik erős politikai nézetüket fejezték ki egész viselkedésmódjukkal, öltözködésükkel. Bármilyen hihetetlen, a sok virágnak, pillangónak és trapéznadrágnak nagyon fontos szimbolikus jelentése volt. Vagy élő példa a szkinhedek, más néven bőrfejűek, és a punkok közötti összetűzések , akik kinézetükkel fejezik ki hovatartozásukat, gondolatvilágukat. Persze nem minden egyes trendnek van ilyen erős jelentéstartalma, de általában az öltözködés különböző formái ( főként a fiataloknál ) mindenképp tükrözik a viselő zenei ízlését, ez sokszor meghatározó a ruhadarabok kiválasztásában, hiszen egy ún. diszkós nem vesz fel acélbetétes bakancsot, és ez természetesen fordítva is így van...Az hogy milyen zenét szeret, mennyire kivágott a pólója, és mennyire magas a cipője talpa, ez elárulja az illető ízlését is, amit mi persze rögtön véleményezhetünk, így magunkban már elég sok mindent megtudunk a számunkra eddig ismeretlen emberről. Az igazság persze az, hogy soha nem szabad általánosítani, de ez már más lapra tartozik...

Belső kép:

Azt hiszem mindenki számára nyilvánvaló, hogy az AKG-ban van egy eléggé egységesnek mondható stílusirányzat, melyet az iskolába kerülő újoncok hamar ellesnek, és magukévá tesznek. Személy szerint én nem gondolom hogy ez feltétlenül baj lenne, hiszen mindenkinek sokat számít hogy ne nézzék ki a többiek közül, hogy érezze, tartozik valahová, ahol hasonlóan gondolkodó barátai, ismerősei vannak, és meglegyen a kellő önbizalma ahhoz, hogy a későbbiekben önállóan fejleszthesse egyéniségét, megtalálja a saját stílusát. Persze van azért egy egészséges mérce, aminek nem nagyon szabadna átbillennie arra a bizonyos másik oldalra, amit már úgy hívunk, mások majmolása, és saját énünk elnyomása... Igazából ez akkor kezd egy kissé idegesítővé válni, amikor a szórakozásra vágyó ember nem mehet anélkül sehová, hogy kedvelt iskolatársai egyikével ne találkozna a : körúron, a moziban, a színházban, egy cukrászdában, különböző teázókban és kávézókban, vagy bármely “alternatívabb” stílusú koncerten, nagyobb szabású rendezvényen, partyn. Ez sem feltétlenül baj persze, de ahogy egy kedves ismerősöm mesélte, amikor augusztusban Rómában, az “Örök Városban” járt, és a Szt. Péter bazilikában összetalálkozott három AKG-s “diáktársával”, félőrülten rohant ki az épületből.

Igaz, ez is egy erős túlzás volt .....

Ami talán a leginkább probléma, az nem erről szól, hanem arról, hogy ezzel a beolvadással sok értelmes, önálló gondolatokkal rendelkező ember nem meri felvállalni azt, hogy ő egy kicsit más mint a többiek, és inkább marad a nagy masszában, ami ugye általában biztonságosabb, de legalábbis kevésbé rizikós dolog. Ezt megint nem szabad félreértelmezni, és azt gondolni hogy akik az AKG-ba járnak, azok mind ugyanúgy gondolkodnak, ugyanazt a zenét hallgatják és ugyanazokra a helyekre járnak el szórakozni, de mivel a hasonló öltözködés sok mindent “megkövetel” az alkalmazkodótól, ez sajnos elég gyakran bizony így van. Ez ilyen nagy tömegben szerintem már nem helyes...

Az AKG-ban sem teljesen egyforma azért az öltözködési stílus, hiszen vannak akiknek kicsit bővebb a nadrágja, vagy rövidebb a szoknyája az átlagnál. A lényeg ilyenkor csak az, hogy megfeleljen a divat folyamatosan változó követelményeinek. A divatot félőrülten követő modellek között is vannak különbségek, hiszen van akin minden darab új és márkás, és van aki megelégszik egy másodrangúbb és persze jóval olcsóbb “cuccal” is. Akiket megkérdezhetnénk, mégis miért öltözködnek úgy ahogy, és miért veszik pont azokat a márkákat amiket, többnyire azt mondják jól néz ki, nekik tetszik, és különben is jól érzik benne magukat. Hogy ez minden esetben így van-e, és ez nem csak egy önhitegetés csupán, azt nem tudhatjuk:, de amíg még az emberiség öltözködni fog, a divat mindig változni fog, és mindig lesznek akik követni fogják.

Novoszáth Csilla