A nagy szívás

Melyik volt előbb, a dohány vagy a tojás?

Kultúrtörténeti szempontból a dohány élvezete összefügg a tűz, illetve a füst megismerésével, amelynek mágikus és rituális jelentőséget tulajdonítottak. Fontos szerepet játszott a régi emberek életében, például istenáldozatokon, vagy a hús füstöléses tartósításában. Talán úgy gondolták, hogy saját magukat is tartósíthatják az illatos levelek és fák füstölésével. Kolombusz Kristóf nem csak Amerika felfedezése miatt került be a történelem megannyi könyvébe, - hiszen hallottunk már a tojásáról is - Ő volt az első európai ember aki rágyújtott. Kuba szigetén ismerkedett meg a dohányzás szokásaival, amikor is a helybéliek egy összecsavart dohánylevelet dugtak be az egyik orrlyukába. Meggyújtották, majd füstjét egymás után többször belélegezték és egy kis szünet után kifújták.

A mai dohányzási szokásokban mindenesetre még felfedezhetők a hajdani rítus nyomai. A füstkarika fújása, a cigaretta vagy a tűz felkínálása békéltető gesztusként és a szivarra vagy a pipára gyújtás ünnepélyes előkészületei.

„A dohányzás káros az egészségre”

Nagy betűkkel hirdetik az óriásplakátok erotikus megközelítésű vizuális képein. Erről beszélnek a rádióban vitatkoznak a tévében, törvényt hoznak rá a Parlamentben. A dohányosokat kirekesztik, megkülönböztetik az irodákban a kávéházakban. Évtizedekkel ezelőtt kitalálták már a dohányzó részeket a vasúton a repülőn és sorolhatnám mindazokat a helyeket ahol kultúráltan kezelték ezt a problémát, ha egyáltalán probléma.

Miért dohányzunk mi diákok? Miért bújnak egyes iskolákban a WC fülkéjébe, zugdohányosként, vállalva a lebukás veszélyét, otthoni megdorgálást. Különböző titkokat trükköket találnak ki a dohányszag eltüntetéséért. Rosszabbnál rosszabb történetet, hogy a másik dohányzik és rá fújja a füstöt, büdös a busz a villamos, mind ezt miért? Mit akarunk bizonyítani ezzel? Nagyobbnak akarunk látszani? Imponálni akarunk valamelyik fiúnak vagy lánynak? Csak azért is, miért ne?

Ő is, te is, én is? Vagy csak a feszültségünket, zaklatottságunkat, zavarunkat akarjuk leplezni? Miért? Miért? Miért? Kavarognak bennem a kérdések..

Miért tiltják a felnőttek, ha ők is szívják? Miért szívják, ha ők tudják, hogy infarktust, érszűkületet, rákot, fejfájást, rossz szájszagot okoz. Akkor mi a titok? Ha megkérdezzük a felnőtteket, rövid válaszokat kapunk, jóformán csak szavakat. Például: Már megszoktam, nem tudok leszokni róla, csak, mit tudom én, te ne dohányoz, passz.

Mit mondunk mi?

Egyáltalán ki és hogyan dohányzik? Letüdőzi, vagy rögtön kiköhögi?

Pipázik, szivarozik? Hosszú vagy rövid cigit szív? Vállalja vagy titokban? Szülei tudják vagy nem tudják? A kérdések csak úgy, jönnek, száguldoznak.

Az iskolában a kommunikációról, a médiákról, a közvélemény kutatásokról beszélnek. Apropó kutatás. Készítettünk egy kis felmérést, nem nagyot csak egy kicsit 48 diákot kérdeztünk meg. 24 fiú és 24 lány.

Az eredmény: 50% fiú és 66.6%lány dohányzik.

A fiúknak szüleik tudtával dohányoznak a lányok inkább otthon elhallgatják bár nyilvános helyen vállalják. A törvény bevezetésével semmi sem változott, nem változtatta meg a dohányzó diákok szokásait, sőt mivel annyit beszélnek róla, úgy érzik mintha tiltanák tőlük, már dacból is rágyújtanak.

Egyig diák azt mondta: Amíg nem volt törvény addig nem dohányzott, szinte észre sem vette az óriás plakátokat, de mióta tiltják, azóta ő is többet dohányzik „ MIT CSINÁLJAK MINDIG FELHÍVJÁK RÁ A FIGYELMEM, HOGY EL NE FELEJTSEM, MA MÉG NEM DOHÁNYOZTAM”

Nem tudom továbbra sem eldönteni, hogy mit akarunk bizonyítani a cigarettával, szivarral, és a pipával. Kire akarunk mi hasonlítani, avagy kihez akarunk felnőni vele. Szerintem ez az egész dohányzás semmi más mint egy érzés, egy hangulat. Jó és rossz illatok kavargása.

Kovács András