Horn
Azt mondom Akg – sokan mondják: Horn. Az iskola meghatározó személyisége, mindenki függ tőle, véleménye van róla. És mégis, ha belegondolunk, egy középszerű filmsztárról többet tudunk mint róla. Ki is ő? Milyen úton jutott el a kiváltságos helyzetbe, hogy minket egrecíroztahat? Íme Horn György-mint magánember!
- Hogy kezdte emberi pályafutását?
Horn György: A közgázon születtem…igen, mindkét szülőm
ugyanarra a szakra járt, (később én és a nagyobb fiam is oda
mentünk, a tanárképzőre) és édesanyámra az egyetemen jöttek
rá a fájások. Később laktam ott, az egyetemi szobában, albérletben,
Monoron, Szombathelyen és még sokfelé. 9 éves elmúltam,
mikor először költöztünk rendes lakásba. A korai gyermekévekből
csak a nagyszülőknél töltött nyarak maradtak meg. Viszont az
általános iskolából… Kettős életet éltem. Egyébként egész
életemre jellemző a kettősség, ez minden korszakomban megtalálható.
. Ekkor kötelességtudatom és magatartásom álltak szemben
egymással. Nagyon lelkes uttörő voltam, szüleim foglalkozása
miatt igen hamar komolyan vettem az iskolát, amit rámbíztak
megcsináltam, egy kis törtető pedálgép voltam. Ugyanakkor
nagyon nagyon rossz gyerek voltam: magatartásból kettes, volt
hogy egy évben 54 intőm volt! Volt egy lakótelepi bandám, (a
Lágymányosi lakótelepen laktunk) ahol én voltam a „kicsi”,
a többiek mind idősebbek voltak. Itt szoktam rá többek között
12 évesen a dohányzásra, és ők tanítottak meg zsugázni.
- Akkor jött a gimnázium…
H: Igen. Én a Veres Pálnéba jártam, egyébként ez egy érdekes
történet. Nyolcadikban úgy döntöttünk a legjobb barátommal,
hogy egy iskolába megyünk. Csakhogy két különböző helyre
jelentkeztünk: én a Kafkába, ő a Veres Pálnéba. Amikor
megtudtuk, hova jelentkezett a másik, átjelentekztünk… így
a végén ő járt a Kafkába, én a Veres Pálnéba. Akkor már
a bandázást abbahagytam, nem igazán szerettem őket, én nem
voltam huligán, inkább csak elszabadulást jelentettek otthonról,
három kisebb testvérem mellől. Kémia-fizika tagozatos iskolába
jártam, (heti nyolc kémia, hat fizika, az ország tíz legjobb
kémiása közül nyolc az én osztályátársam vol) és ehhez jött
az én humán beállítottságom: regényeket olvastam, és a történelem
érdekelt. Figyelmetlen voltam és szétszórt. Általános
iskolai jóbarátommal egyetemig tartottuk a kapcsolatot, aztán
ő elment külföldre dolgozni.
- Mikor növesztett szakállat?
H: Nekem és két osztálytársamnak gimnáziumban viszonylag
hosszú hajunk volt, ezt akkor még nem tűrték jól.
Negyedikben közölték a tanárok, hogy nem lesznek rajta a tablónkon,
ha mi nem nyiratkozunk meg normálisan. Erre az osztálytársaink
elkezdtek győzködni, hogy vágassuk le. Én pofon ütöttem az
egyiket (azelőtt soha nem verekedtem), és rettenetesen elszégyelltem
magam ezért, haragudtam rájuk, úgy éreztem, miattuk kerültem
ilyen helyzetbe. Összecsomagoltam, hazamentem, három napig feléje
se néztem az iskolának. Tudni kell, hogy apám jóba volt az
igazgatónővel, és végül is sikerült kibuliznunk, hogy csak
nekem kellet levágatni a hajam és nem írták be az igazolatlan
napokat. Levágtam a hajam, és büntetésből növesztettem egy
hosszú, rémséges barkót. Azóta rájöttem, hogy ezzel csak
magamat büntettem, mert úgy nézek ki pont az érettségi tablón,
ahogy sehogy máskor. Akkor szakállat növesztettem…De voltam
én már ősember is, hosszú hajjal és hosszú szakállal.
Amikor igazgató lettem, be is hívtak a polgármesteri
hivatalba, hogy így nem járhatok (ehhez hozzájött a tornacipőm
és a farmerom), de én ragaszkodtam a külsőmhöz.
- Mikor volt a tanár úr első szerelme?
H. Hetedikben. Szép fiú voltam, szerettek a lányok. Sok lánnyal
jártam, de egyszerre sohasem volt két barátnőm, nem tudok és
nem is szeretek hazudozni.
- Felesége? Gyerekei?
H: Feleségemmel 75 óta vagyunk házasok, 73-ban jöttünk össze
a kollégiumban, ugyanúgy, mint a szüleim. Van két nagy fiam,
egy 22 éves, ő szakkolágiumban lakik itt, Bp-en, és a családi
szakra jár, a Közgáz tanárképzőjére és van egy 21 éves,
aki elsőéves a szociológián. Ő most albrletben lakik a barátaival,
nagyon hiányzik otthon. És van Peti, aki óvodába jár, ő az
öreg szülők kicsi gyereke. Nagyon elkényeztetem. Okosnak látszik,
és ő is utál mozogni, mint az apja.
- A tanár úr sose sportolt semmit?
H: Dehogynem, eveztem és kézilabdáztam. De sporteredményeim
nincsenek. Imádok táborozni. Ha majd olyan öreg leszek, hogy
nem tudok elmenni táborozni, elgondolkozom, hogy elég fiatal
vagyok- e még a tanításhoz.
- Volt valami politikai-hatósági incidens az életében?
H: Nem, engem minden rendszer szeretett. Egyébként az egyetemen
harcos anarchista bolsevik voltam.
- Milyen munkahelyei voltak?
H. Először az István szakközépben tanítottam, majd igazgató
lettem a II. Rákóczi Ferenc Közgazdasági Szakközépben.
Akkoriban valahogy kiderült, hogy én vagyok a legfiatalabb
igazgató az országban, 31 éves voltam, ami egyébként nem is
olyan fiatal. Ráadásul nagy feltűnést keltettem egy központi
tanévnyitón kinézetemmel (a már említett tornacipő, farmer,
szakáll), és elkezdtek cikkezni rólam. Olyan különleges
embernek számítottam a szakmában. Aztán jött az Akg-
teljesen bekerültem a köztudatba, tele volt velem a sajtó. Meg
benne voltam a NAT–ban is , törvényelőskészítő bizottságban,
meg ilyenekben.
- Melyik iskolát szerette a legjobban?
H. Az első munkahelyemen éreztem a legjobban magam, egyrészt
mert az volt az első, másrészt meg mert ott még nem voltam
igazgató, csak azzal fogalalkoztam, amit szerettem. Érzelmileg
az Akg áll hozzám a legközelebb, hiszen az egy kicsit az én
alkotásom is.
- Hogyan?
H: Már amikor az előző iskolámban igazgató voltam, sokat
gondolgoztam, írogattam magamnak problémákról. És akkor
egyszer csak összeállt. Emlékszem, 86 december 26-odikának
hajnalán, amikor még mindenk aludt kezdtem el írni. Január
3-ikára lett kész a program, és ez így elkezdett terjedni,.
Először a baráti körömben, hétfőnként beszélgettünk róla
egy klubban, és aztán egyre többen jöttek, olyanok is, akiket
nem is ismertem, a tömegkommunikáció is elkezdett foglalkozni
velem, és a végén létrejött az Akg. Ez lett hobbim. Kicsit
furcsa hobbi.
- Mit csinál otthon?
H: A számítógép előtt ülök és dolgozom….Nem, szeretek például
aludni, újságot olvasni, beszélgetni, a kutyáimat is
megsimogatom néha, vagy jó időben kiülök a kertbe (nem kertészkedem!).
De sajnos nagyon kevés a szabadidőm, túlvállalom magam. Ha
valamit csinálok, mindig az jár a fejemben, mit nem csinálok
éppen. De sokat dolgozom.
- A pénz miatt?
H: Nem . A pénz önmagában nem érdekel, sokkal inkább az,
hogy mindent megadhassak a családomnak. De elég furcsa, mert a
tanári környezetemhez képest jól keresek, viszont a baráti körömhöz
képest, akik volt tanítványaimből, hatalmas családomből és
annak ismerőseiből állnak roszzul.
- Mi a legfontosabb az életében?
H. Ezen még sosem gondolkoztam, de azt hiszem a szűken vett
családom és a tizedik évfolyam, ahol patrónus és osztályfőnök
vagyok
-Van olyan dolog, amit nagyon szeretett volna, és nem jött össze?
H. Új-Zéland. Elhatároztam, hogy addig nem halok meg, amiíg
el nem jutok Új-Zélandra. Szerettem volna ezen kívül még zenélni,
de sose volt rá időm. Néha klimpírozok a gitáromon, de ezt
kizárólag magamnak csinálom, általában, ha ideges vagyok. A
családomban sokan zenélnek, irigylem őket.
-Van esetleg olyan dolog amit nem tudunk, és szívesen
elmondana?
H: Bizonytalan vagyok. ezt nagyon kevesen gondolják rólam, de
komoly kétségeim vannak, hogy jó- e amit csinálok. Ez a
korral jár, nem a gyerekek lesznek rosszabbak, sőt, az évfolyamom
eddig a legokosabb osztály, akivel találkoztam . Ezenkívül még
azt üzenném, hogy az Akg szerintem tényleg az ország, ha nem
a világ legjobb iskolája, és hogy nagyon jó dolguk van
azoknak, akik ide járhatnak.
Nádor Zsófia