Horn

Azt mondom Akg – sokan mondják: Horn. Az iskola meghatározó személyisége, mindenki függ tőle, véleménye van róla. És mégis, ha belegondolunk, egy középszerű filmsztárról többet tudunk mint róla. Ki is ő? Milyen úton jutott el a kiváltságos helyzetbe, hogy minket egrecíroztahat? Íme Horn György-mint magánember!

- Hogy kezdte emberi pályafutását?
Horn György: A közgázon születtem…igen, mindkét szülőm ugyanarra a szakra járt, (később én és a nagyobb fiam is oda mentünk, a tanárképzőre) és édesanyámra az egyetemen jöttek rá a fájások. Később laktam ott, az egyetemi szobában, albérletben, Monoron, Szombathelyen és még sokfelé. 9 éves elmúltam, mikor először költöztünk rendes lakásba. A korai gyermekévekből csak a nagyszülőknél töltött nyarak maradtak meg. Viszont az általános iskolából… Kettős életet éltem. Egyébként egész életemre jellemző a kettősség, ez minden korszakomban megtalálható. . Ekkor kötelességtudatom és magatartásom álltak szemben egymással. Nagyon lelkes uttörő voltam, szüleim foglalkozása miatt igen hamar komolyan vettem az iskolát, amit rámbíztak megcsináltam, egy kis törtető pedálgép voltam. Ugyanakkor nagyon nagyon rossz gyerek voltam: magatartásból kettes, volt hogy egy évben 54 intőm volt! Volt egy lakótelepi bandám, (a Lágymányosi lakótelepen laktunk) ahol én voltam a „kicsi”, a többiek mind idősebbek voltak. Itt szoktam rá többek között 12 évesen a dohányzásra, és ők tanítottak meg zsugázni.
- Akkor jött a gimnázium…
H: Igen. Én a Veres Pálnéba jártam, egyébként ez egy érdekes történet. Nyolcadikban úgy döntöttünk a legjobb barátommal, hogy egy iskolába megyünk. Csakhogy két különböző helyre jelentkeztünk: én a Kafkába, ő a Veres Pálnéba. Amikor megtudtuk, hova jelentkezett a másik, átjelentekztünk… így a végén ő járt a Kafkába, én a Veres Pálnéba. Akkor már a bandázást abbahagytam, nem igazán szerettem őket, én nem voltam huligán, inkább csak elszabadulást jelentettek otthonról, három kisebb testvérem mellől. Kémia-fizika tagozatos iskolába jártam, (heti nyolc kémia, hat fizika, az ország tíz legjobb kémiása közül nyolc az én osztályátársam vol) és ehhez jött az én humán beállítottságom: regényeket olvastam, és a történelem érdekelt. Figyelmetlen voltam és szétszórt. Általános iskolai jóbarátommal egyetemig tartottuk a kapcsolatot, aztán ő elment külföldre dolgozni.
- Mikor növesztett szakállat?
H: Nekem és két osztálytársamnak gimnáziumban viszonylag hosszú hajunk volt, ezt akkor még nem tűrték jól. Negyedikben közölték a tanárok, hogy nem lesznek rajta a tablónkon, ha mi nem nyiratkozunk meg normálisan. Erre az osztálytársaink elkezdtek győzködni, hogy vágassuk le. Én pofon ütöttem az egyiket (azelőtt soha nem verekedtem), és rettenetesen elszégyelltem magam ezért, haragudtam rájuk, úgy éreztem, miattuk kerültem ilyen helyzetbe. Összecsomagoltam, hazamentem, három napig feléje se néztem az iskolának. Tudni kell, hogy apám jóba volt az igazgatónővel, és végül is sikerült kibuliznunk, hogy csak nekem kellet levágatni a hajam és nem írták be az igazolatlan napokat. Levágtam a hajam, és büntetésből növesztettem egy hosszú, rémséges barkót. Azóta rájöttem, hogy ezzel csak magamat büntettem, mert úgy nézek ki pont az érettségi tablón, ahogy sehogy máskor. Akkor szakállat növesztettem…De voltam én már ősember is, hosszú hajjal és hosszú szakállal. Amikor igazgató lettem, be is hívtak a polgármesteri hivatalba, hogy így nem járhatok (ehhez hozzájött a tornacipőm és a farmerom), de én ragaszkodtam a külsőmhöz.
- Mikor volt a tanár úr első szerelme?
H. Hetedikben. Szép fiú voltam, szerettek a lányok. Sok lánnyal jártam, de egyszerre sohasem volt két barátnőm, nem tudok és nem is szeretek hazudozni.
- Felesége? Gyerekei?
H: Feleségemmel 75 óta vagyunk házasok, 73-ban jöttünk össze a kollégiumban, ugyanúgy, mint a szüleim. Van két nagy fiam, egy 22 éves, ő szakkolágiumban lakik itt, Bp-en, és a családi szakra jár, a Közgáz tanárképzőjére és van egy 21 éves, aki elsőéves a szociológián. Ő most albrletben lakik a barátaival, nagyon hiányzik otthon. És van Peti, aki óvodába jár, ő az öreg szülők kicsi gyereke. Nagyon elkényeztetem. Okosnak látszik, és ő is utál mozogni, mint az apja.
- A tanár úr sose sportolt semmit?
H: Dehogynem, eveztem és kézilabdáztam. De sporteredményeim nincsenek. Imádok táborozni. Ha majd olyan öreg leszek, hogy nem tudok elmenni táborozni, elgondolkozom, hogy elég fiatal vagyok- e még a tanításhoz.
- Volt valami politikai-hatósági incidens az életében?
H: Nem, engem minden rendszer szeretett. Egyébként az egyetemen harcos anarchista bolsevik voltam.
- Milyen munkahelyei voltak?
H. Először az István szakközépben tanítottam, majd igazgató lettem a II. Rákóczi Ferenc Közgazdasági Szakközépben. Akkoriban valahogy kiderült, hogy én vagyok a legfiatalabb igazgató az országban, 31 éves voltam, ami egyébként nem is olyan fiatal. Ráadásul nagy feltűnést keltettem egy központi tanévnyitón kinézetemmel (a már említett tornacipő, farmer, szakáll), és elkezdtek cikkezni rólam. Olyan különleges embernek számítottam a szakmában. Aztán jött az Akg- teljesen bekerültem a köztudatba, tele volt velem a sajtó. Meg benne voltam a NAT–ban is , törvényelőskészítő bizottságban, meg ilyenekben.
- Melyik iskolát szerette a legjobban?
H. Az első munkahelyemen éreztem a legjobban magam, egyrészt mert az volt az első, másrészt meg mert ott még nem voltam igazgató, csak azzal fogalalkoztam, amit szerettem. Érzelmileg az Akg áll hozzám a legközelebb, hiszen az egy kicsit az én alkotásom is.
- Hogyan?
H: Már amikor az előző iskolámban igazgató voltam, sokat gondolgoztam, írogattam magamnak problémákról. És akkor egyszer csak összeállt. Emlékszem, 86 december 26-odikának hajnalán, amikor még mindenk aludt kezdtem el írni. Január 3-ikára lett kész a program, és ez így elkezdett terjedni,. Először a baráti körömben, hétfőnként beszélgettünk róla egy klubban, és aztán egyre többen jöttek, olyanok is, akiket nem is ismertem, a tömegkommunikáció is elkezdett foglalkozni velem, és a végén létrejött az Akg. Ez lett hobbim. Kicsit furcsa hobbi.
- Mit csinál otthon?
H: A számítógép előtt ülök és dolgozom….Nem, szeretek például aludni, újságot olvasni, beszélgetni, a kutyáimat is megsimogatom néha, vagy jó időben kiülök a kertbe (nem kertészkedem!). De sajnos nagyon kevés a szabadidőm, túlvállalom magam. Ha valamit csinálok, mindig az jár a fejemben, mit nem csinálok éppen. De sokat dolgozom.
- A pénz miatt?
H: Nem . A pénz önmagában nem érdekel, sokkal inkább az, hogy mindent megadhassak a családomnak. De elég furcsa, mert a tanári környezetemhez képest jól keresek, viszont a baráti körömhöz képest, akik volt tanítványaimből, hatalmas családomből és annak ismerőseiből állnak roszzul.
- Mi a legfontosabb az életében?
H. Ezen még sosem gondolkoztam, de azt hiszem a szűken vett családom és a tizedik évfolyam, ahol patrónus és osztályfőnök vagyok
-Van olyan dolog, amit nagyon szeretett volna, és nem jött össze?
H. Új-Zéland. Elhatároztam, hogy addig nem halok meg, amiíg el nem jutok Új-Zélandra. Szerettem volna ezen kívül még zenélni, de sose volt rá időm. Néha klimpírozok a gitáromon, de ezt kizárólag magamnak csinálom, általában, ha ideges vagyok. A családomban sokan zenélnek, irigylem őket.
-Van esetleg olyan dolog amit nem tudunk, és szívesen elmondana?
H: Bizonytalan vagyok. ezt nagyon kevesen gondolják rólam, de komoly kétségeim vannak, hogy jó- e amit csinálok. Ez a korral jár, nem a gyerekek lesznek rosszabbak, sőt, az évfolyamom eddig a legokosabb osztály, akivel találkoztam . Ezenkívül még azt üzenném, hogy az Akg szerintem tényleg az ország, ha nem a világ legjobb iskolája, és hogy nagyon jó dolguk van azoknak, akik ide járhatnak.

Nádor Zsófia