Emberi kapcsolatok a 20. század végén

A századfordulón arról kérdeztünk embereket, hogy szerintük nehéz vagy könnyű manapság kapcsolatokat teremteni. Majdnem mindenki határozottan azt válaszolta, hogy nehéz, mert az emberek bezárkóznak, elfordulnak másoktól, csak a saját problémáikkal foglalkoznak. Egyre több válást, családi veszekedést tapasztalunk közvetlen közelünkben is. Nem figyelünk másokra, csak gépiesen, személytelenül végezzük feladataink. A férfiak többsége azt mondta, hogy ennek oka a pénz, az anyagias világ. Mindenki csak a pénzt hajszolja, lassan már saját magát eladva ennek az embertelen világnak. A nők többsége, pedig úgy véli, az emberek bizalmatlanok, félnek a másiktól Bárki bármikor visszaélhet egy-egy bizalmas szavunkkal. Ezért inkább befelé fordulnak, s megtartják maguknak gondolataikat. Egyesek szerint mindenki siet, túl sok a rájuk bízott feladat, s nem tudnak megállni, megpihenni egy pár percre. Nincs idejük kialakítani szoros, őszinte kapcsolatokat. “Régebben sokkal kevesebb ember volt, így ismerhették egymást, illetve nem voltak szórakoztató eszközök (mint például tévé, videó). Szabadidejükben egymással foglalkoztak. ” - mondta egy 13 év körüli lány. Többségben mindenkinek 2-3 bizalmas barátja van, akiknek legmélyebb érzéseit is elmondhatja. Csak kevés ember van, akinek rengeteg igaz barátja van. Egy 10 év körüli kislány és egy 45-50 év körüli férfi azt mondta, hogy nekik 10-15 igaz barátjuk van. „Volt idő kialakítani” - mondta a férfi, aki úgy gondolja, hogy a 20. század társadalma az emberi értékeket tudatosan tönkreteszi, s az embereknek nincsenek közös érzéseik. Mindenki sablonosan gondolkodik, formális trükköket használ az őszinteség helyett.

Ezeket az a kérdéseket Budapesten tettük föl. Ennek azért van nagy jelentősége, mert kisebb városokra nem olyan jellemző az elidegenedés, de Budapesten gyakran még azt sem lehet tudni, hogy ki lakik a szomszéd házban. Hiába van több ember, mindenki sokkal elhagyatottabb, és magányosabb, mint vidéken.

Panni