Kiadó – Az Akg mostohagyermeke

Aki könyvet akar venni (immáron a saját pénzéből), zárt ajtókba ütközik, ha át akar menni a Kiadóba a Nagytanári folyosójáról, s bizony meg kell kerülni az épületet. S lehet, hogy hamarosan már ez sem lesz elég, még messzebbre kutyagolhatunk, talán a város másik végébe! Miért? Hiszen működik, szükség is van rá, talán még bevételt is hoz….

Három szemszög: a könyvesbolt vezetője, a kiadó vezetjője Vargyas Zoltán és az iskola vezetője: Horn György.

….:”Mi nem vállalhatjuk az anyagi felelősséget, itt sok-sok millió van könyvekben. Ha mindenki járkál, nem lehet szemmel tartani őket, pláne nem szeptemberben, amikor huszasával tódulnak be egyszerre. Elég sok lopás volt már! Meg ugye ott a Kiadó is…onnan is el lehet vinni egy két holmit. Volt, hogy éjjel zárta be a portás az ajtót, mert nyitva maradt, csak úgy. De most már úgyis mindegy, mert kemény felszólítást kaptunk, hogy március 31-éig költözzünk el. Ugyan már négy éve költözünk, de most nagyon kell a hely a sulinak, valami továbbképzés lesz itt vagy mi. Ez nagyon rossz lesz a gyerekeknek, mert még mi se tudjuk, hogy hová fogunk menni, de a könyvelésben is problémákat fog okozni. Így most megoldja egy szerver az egész ügyet, de ha elmegyünk, telefonos hálózat kell, vagy rohangálhatunk floppyval.”- mindezt képzeljék el mély felháborodással és férfias erővel…és akkor az ízes kiszólásokat és ponénokat, miszerint például „mehetünk Acsára is” nem is említem . Most jön egy megfáradt humanista, Vargyas Zoltán:

„Nem vállalhatjuk a raktári felelősséget. Nem volt olyan sok lopás, játszottunk is gondolattal, hogy nyitva hagyjuk, már csak azért is, mert nekünk is kényelmesebb lennek, de elvből nem lehet. Persze főleg a bolt miatt. Egyébként Rataj János intézkedett így. A költözés? Igen, mi már négy éve költözünk. Most kaptunk egy komolyabb felszólítást, de én ezzel már nem foglalkozom. Néhány éve már megszereveztem egyszer, nagyon jó helyre, megfelelő áron, és az iskolai vezetőség annyit ült a szerződéstervezeten (fél évet), hogy utána a háztulajdonos már nem vett komolyan, szóba se állt velem. Azóta én rábólintok csendesen: igen, költözünk, és minden marad a régiben. Következménye úgysem lesz . Egyébként az átépítési tervet már ketten meg is vétózták: a könyvtár és Szabó Imre. Ők maradnak a régiben, őket hagyják békén. Mi fura viszonyban vagyunk az Akg-val. Mi adjuk ki a tanáraik által kiadott könyveket, nagyon megkönnyítjük a tanítást és a tankkönyvvásárlást is. Ha nem lennénk ilyen közel, sokkal nagyobb fokú szervezettségre lenne szükség, ami nem biztos, hogy menne…és nagyon sok hirtelen támadt igényt sem tudnánk kielégíteni, pl. három nap alatt legyártani a karácsonyi ajándéknaptárakat. Szóval szükség van ránk, ezt Horn Györgyis tudja, és mégis ilyen mostoha gyerekként vagyunk kezelve. A kuratórium megszavazta, hogy hagyjanak minket békén, itt a helyünk az átépítés után is az épületben, és rá egyhétre jött a rendelet Rataj úrtóltól. Nekem marad a passzív rezisztenicia. „

És a reakció: „El fognak menni. Muszáj nekik. Már korábban megkértem őket, hogy költözzenek el, a Kiadó vezetője keresett is helyet. Azt is megmondtam, hogy amíg nem látom az éves elszámolást, nem tudok dönteni a hozzájárulásról. Az elszámolást május 31-én, a végső határidőn adták le, azt elolvasva láttam, hogy megéri, és akkor meg is kapták a pénzt. A kuratórium ilyen döntéséről én nem tudok, nem is határoztak a Kiadóról. Én azt szeretném, hoy a Kiadó saját haszonnal rendelkező önálló vállalkozás legyen, ami az iskolát nem kihasználandó pénzforrásnak tekinti, hanem piacnak. A gyerekeknek tényleg rosszabb lesz, de kell a hely. Ez egy iskola.”

Mi lesz így a kiadóval? Marad – megy? Kuratórium vagy Rataj vagy Horn vagy Acsa? És ami fontosabb: mi lesz így a gyerekekkel, akiknek már az is épp elég megerőltető, hogy meg kell kerülniük az épületet?

Nádor Zsófia