Fikó Györgyi a kilencedikesek legutóbbi témahetéről

- Miről szólt a témahét?
- A címe: Élet a burkon kívül volt. Olyan helyztekkel kellet megismerkednünk, amelyekkel eddig még nem találkoztunk. Például a szegénységgel, a vaksággal, vagy a süketséggel.
Választanunk kellett egy intézetet, ahol egy hetet töltöttünk el.
-Hová lehetett jelentkezni?
-A Vakok-, a Mozgássérültek-, a Halláskárosultak-, és az Állami Gondozott Gyerekek Intézetébe. Ez utóbbiból több helyre is lehetett menni, többek közt az AKG melletti iskolába is.
-Te hol voltál?
-A csepeli Állami Gondozottaknál. Itt testileg egészséges, de általában érzelmileg sérült gyerekek vannak.
-Miért pont ezt választottad?
-Azért, mert nehezen tudom elviselni a testileg károsodott emberek jelenlétét. Persze ez nem jelenti azt, hogy kinézem őket, vagy undorodom tőlük. Egyszerűen csak nagyon sajnálom őket.
-Mit csináltatok az intézetben?
-Csak délre kellett odamennünk, mert akkor lett vége a tanításnak. Részt kellett venni a napi teendőjükben. Be kellett kapcsolódnunk a beszélgetésükbe, el kellett vegyülnünk közöttük, és megtudni, hogy milyen az életük. Délutánonként különóráik vannak. A kicsiknek korrepetálás, a nagyoknak alkotókörök: rajz, vagy háztartástan.
Ezek az alkotók azért szükségesek, mert ha majd kikerülnek az intézetből, könnyebben ellátják magukat.
-Milyenek voltak a gyerekek?
-A 14 éven fölötti fiúkhoz osztottak be. Megpróbáltam beilleszkedni közéjük. Sokat beszélgettem az ottani pszichológussal, hogy hogyan viselkedjek velük. Úgy tűnt, hogy belém akarja nevelni, hogy óvatosan, és nem túl mély dolgokról beszélgessek velük. Azt mondta, gyakran olyan dolgok miatt, amit mi teljesen normálisnak tartunk, azt ők másképp fogják föl, és kevesebbnek érzik magukat. Ettől dühösek is lehetnek. Még akkor is, ha ez így van, én mégis megpróbáltam természetesen viselkedni és normális kapcsolatokat kialakítani. Azt hiszem, nagyjából sikerült is.
-Tartod valamelyik gyerekkel a kapcsolatot?
-Igen, az egyik fiúval. Nagyon megromlott a viszonya a családjával, ezért került oda. Nem tudom, hogy ő jött, vagy küldték. Ez egy nagyon érzékeny téma, nem szoktak róla beszélni.
-Várják már a karácsonyt?
-Nem! Nagyon utálják a karácsonyt, a születésnapokat és az összes ünnepet. Azt hiszem, ez érthető, hiszen senki sem örül annak, hogy ők megszülettek, és ők senkivel sem tölthetik a legszebb ünnepet: a szeretet ünnepét.
-Ha lenne lehetőséged, visszamennél egy kis időre?
-Azt hiszem, igen.
-Tetszett neked ez a témahét?
-Az elején nekem is előítéleteim voltak, és nem volt hozzá semmi kedvem. De ez megváltozott. Szerintem a tanárok azt akarták elérni, hogy megtudjuk, hogy nem is olyan rossz nekünk, amikor azt hisszük: ennél rosszabb már nem is lehet. Végezetül: az állami gondozottak nem burkon kívüliek, nekik is megvan a saját kis burkuk, és ha kikerülnek egyszer az intézetből, ők is részei lesznek a nagy buroknak.

Kelemen Linda