Könyvajánló – Gabriel Garcia Marquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Egyik nap fent jártam a könyvtárban, hogy keressek egy olyan könyvet, ami nem mindennapi, másról szól, de mégis érdemes elolvasni. Az újdonságokat nézegetve megakadt a szemem egy címen: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon. Rögtön beindult a fantáziám: ki lehet ez az ezredes; miért nem ír neki senki; miért olyan fontos ez egyáltalán? - és egyébként is. Gondoltam, megnézem a fülszöveget, hátha kiderül belőle valami, de végül inkább úgy döntöttem, kiolvasom a könyvet.Szerintem nem volt hiábavaló, ezért gondoltam, hogy ezt a művet írjam le.

A történet egy idősebb házaspárról szó, akik elveszítették a gyereküket, méghozzá elég fiatalon. A férj, az ezredes már tizenöt éve várja a nyugdíját, amire nagy szükségük lenne, ugyanis feleségével együtt mindketten betegek és meglehetősen szegények. A fiúkról egyetlen emlékük maradt: egy kakas, ami meghatározó szereplője a történetnek, merthogy a fiút szitává lőtték egy kakasviadalon, amint tiltott röplapokat árult.

Már az éhenhalás küszöbén állnak, de azért fel akarják készíteni a kakast a következő viadalra, mivel nincs szívük eladni, vagy esetleg megenni. Napról-napra éhesebbek, betegebbek és szegényebbek, de a nyugdíjról még mindig nincs semmi hír, a viadal napja pedig rémisztően lassan közeledik...

Érdemes elolvasni a könyvet, eddig nem sok ilyen mű született. Én legalábbis miután elolvastam, nem tudtam azonnal lerakni, töprengenem kellett rajta, és ennek nem csak az volt az oka, hogy nem voltam tisztában a végével. Azoknak tudom ajánlani, akik szeretik ezt a stílust, mások inkább ne próbálkozzanak vele.