Tűzugrás
A Közép- Európa Táncszínház előadásában
Miről is van hát szó? A darab, műfaját tekintve nehezen behatárolható. Én modern táncnak hívnám, mely népies elemeket dolgoz fel. Én csak úgy jellemezném, hogy egy fantasztikus élmény lehet annak, aki veszi a fáradtságot és időt szakít arra, hogy megtekintse ezt a táncelőadást, melyet a Táncszínház sok más darabjához hasonlóan Horváth Csaba rendezett, és koreografált. Ez az előadás egyszerre mély és szórakoztató, ötletes, és sokszor meglepő elemeket is tartalmaz. A darabban a fő szerep természetesen a táncé, főleg hogy végig egyetlen szó, énekhang nem esik benne. Ezért természetes tehát, hogy minden, amit ez a darab mondani kíván, áthárul és a táncosok ,,lábjátékára” , és a koreográfus, a darab megálmodója ránk bízza, mit gondoljunk, az egyes jelenetekről, a képekről. A darab olyannyira csak nagyon szubjektíven véleményezhető, hogy nehéz lenne két ugyanolyan kritikát írni róla, hisz ez a darab szabadon hagyja szárnyalni az ember fantáziáját, gondolatvilágát. Nem is megfelelő szó a kritika, hisz nem lehet kritizálni ezt a művet, talán csak olyan “nagy szakértőknek” akik már kismillió hasonló darabot végignéztek, végiggondoltak, és tudják miről is szól ez a fajta műfaj.
A Népszínház Táncegyüttesét a színház többszörös átalakulása során ellehetetlenült helyzetből egy fiatalabb koreográfus-csoportnak sikerült életben tartani. Az azóta Közép-Európa Táncszínház néven működő társulat nem tudván többé mit kezdeni a folklór és korszerűség együvétartozásával, a modern tánc alkotóit megnyerve próbálja újrafogalmazni önmagát, miközben időben visszafelé is tett lépéseket, amikor a 60-as évek pantomim-sztárját, Köllő Miklóst nyerte meg évekre művészeti vezetőnek. A korábban nem említett — mert fennállása évtizedei alatt nem igazán markáns Duna együttes – a jó színvonalú néptáncfeldolgozások és a “harmadik generációs" táncszínházi munkák otthona.
A Népszínház Táncegyüttesét a színház többszörös átalakulása során ellehetetlenült helyzetből egy fiatalabb koreográfus-csoportnak sikerült életben tartani. Az azóta Közép-Európa Táncszínház néven működő társulat nem tudván többé mit kezdeni a folklór és korszerűség együvétartozásával, a modern tánc alkotóit megnyerve próbálja újrafogalmazni önmagát, miközben időben visszafelé is tett lépéseket, amikor a 60-as évek pantomim-sztárját, Köllő Miklóst nyerte meg évekre művészeti vezetőnek. A korábban nem említett — mert fennállása évtizedei alatt nem igazán markáns Duna együttes – a jó színvonalú néptáncfeldolgozások és a "harmadik generációs" táncszínházi munkák otthona.
Németh Margit