
Amikor a
hatodikos lányom elém állt azzal, hogy megpróbál felvételizni egy AKG
nevű gimnáziumba, csak néztem rá... Miért akar változtatni, hiszen egy
nagyon jó zenei általános iskolában nagyon jó tanuló, zongorázni,
hárfázni tanul, a kórusban énekel. A "miért"-re az volt a válasz, hogy
nagyon sok barátja jár oda, akik csupa szépet és jót meséltek neki a
suliról, és szeretné megpróbálni. Először nézzük meg, mondtam. És
megnéztük. Na, ez volt a szerelem, első látásra – részemről is. Nem is
tudtam, hogy ilyen iskola létezik Magyarországon. Az a meleg, családias,
közvetlen, gyerekcentrikus légkör teljesen elvarázsolt. És ez csak a
kezdet volt. Amikor már oda "jártunk", derült ki igazán, hogy nem csak
külsőségeiben ilyen az AKG. Olyan hét évet töltött ott el a mi
kisleányunk, ami az egész családunkra, szemléletünkre kihatott. A
pedagógusok minden elvárásunkat felülmúlták. Lara patrónusa, Zaccomer
Mari a második anyukája lett, aki sokszor előbb tudta a gondjait,
örömeit, mint én. Tanárai mind a legkiválóbbak voltak szakmailag és
emberileg is. Mi nem ismerjük azt, milyen az elfásult pedagógus,
legfeljebb a fáradtságot láttuk néha az arcokon a mosoly mögött. Nehéz
megfelelő szavakat találni arra a feltétlen szeretetre, ami az AKG-ban a
gyerekek felé irányul, és amiből nekünk, szülőknek is jut bőven.
Gyorsan eltelt a 7 év. A hozadéka nem csak a két nyelvvizsga, a
kiváló érettségi-felveteli eredmény, hanem az az emberi tartás,
nyitottság, őszinteség, talpraesettség, empátia, amit – érzésem szerint
– sehol máshol nem kapott volna meg az én gyerekem. Ha azt gondolja
valaki, hogy elfogult vagyok, hát vállalom. Van miért annak lennem. Az
egész családunk, apukástul, nagymamástul, nagypapástul AKG rajongó,
hiszen mindannyian láttuk, mit is ad ez a suli a mi legdrágább
kincsünknek. Mivé fejlődik az egyénisége, milyen szellemi munícióval
megy az ELTE-re, és főleg, ki a nagybetűs életbe! Egyszer azt mondta
nekem egy volt AKG-s diák, hogy bármilyen társaságban kiszúrja azokat,
akik ebbe a suliba jártak. Akkor fenntartással fogadtam ezt, túlzásnak
éreztem. Most már tudom, hogy igaz. Elnézést, hogy név szerint nem
sorolom fel azokat a tanárokat, akik Larát tanították. Sokan vagytok és
mindannyian kiválóak! És a drága Misi néni és a Gáncs, és a büfés lányok
és a portás bácsik... mindenki. Köszönöm nektek, hogy vagytok!
Gyulai Laura édesanyja,
Gáborffy Andrea, vállalkozó |