|
Szülők, volt tanítványok az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumról |
Turczi Dávid vagyok, 2000 és 2006 között voltam az AKG tanulója, de nem csak lélekben maradtam azóta is a falak között. De ne rohanjunk előre... Miért választottam az AKG-t? Mert azt hallottam, hogy itt van a legjobb csillagászat szakkör. :) Mikor beléptem először az épület falai közé, már lélekben el is dőlt, hogy teljesen feleslegesen adtam be jelentkezésemet más középiskolákba - nekem ide kell jönni. Miért? A szőnyegpadló kényelmétől a kisiskolák otthonosságáig minden arról szólt, hogy ez ne egy olyan hely legyen ahonnan első adandó alkalommal hazaszalad az ember. Hat éven keresztül szinte minden nap, minden időmet az iskolában töltöttem, ahol tényleg azzal foglalkozhattam, amit élveztem - egy csillagászat szakkör, egy zenekari próba, egy tűzzománc műhely, egy programozás óra között még a néha becsúszó, sokszor meglepően kreatív házi feladatok megírása sem tűnt olyan megfizethetetlen árnak. Felsorolni se tudom, mennyit köszönhetek az AKG-nak, a tanáraimnak - különösen azoknak, akik nem adták fel a reményt irányomban, mikor már tizenegymilliomodszor is elviselhetetlenül pattogtam/beszéltem végig valamelyik órájukat - tőlük tanultam a toleranciát, a türelmet, a másik szempontjának megértését. Remélem ők is úgy érzik, megérte. Sokat köszönhetek a közösségnek is, akiktől, akikkel meg tanultam hogyan kell csapatban dolgozni, főleg, hogy hogyan kell összefogni egy csupa „személyiségből” álló csapatot, egy szóval tőlük tanultam a talpraesettséget... Nem hiszem, hogy más iskolában megteremthető lett volna az a helyzet,
ami a 2003-2004-es NASA-s
kalandom körül kialakult, az AKG nélkül lehet, hogy ebből az életre
szóló élményből is kimaradtam volna. Miért nem hiányzik az AKG? Mert nem hagytam ott. Mikor 2006-ban elballagtam, csütörtökönként továbbra is ott maradtam a Supernova csillagászat szakkörben „segíteni” (például a nálam kettővel fiatalabb évfolyam három tagjával osztozhattam országos sikerükben), és óriási megtiszteltetés ért, mivel idén átvehettem a szakkör vezetését, és azóta is szemem előtt lebeg, hogy hátha vissza tudok adni valamit az iskolának, hátha a mostani ifjoncokat is hasonló élményekhez juttathatom, mint amikhez engem juttattak mások. Turczi Dávid |