| Walt Whitmann, szemügyre véve a kultúra demokratikus prespektíváit, megpróbált túllépnia szép és a rút, a jelentős és a jelentéktelen különbségén. Az értékítéletet - legnagyvonalúbb formáitól eltekintve - szolgalelkűségnek, sznobságnak tartotta: "Semmi kétségem afelől, hogy a világ fensége és szépsége ott lappang a világ legparányibb részecskéjében is. ...Semmi kétségem afelől , hogy jóval több van belőle a csip-csup dolgokban, a férgekben, a közönséges emberekben, a hitvány alakokban, a tőrpékben, a dudvában, az elhajított szemétben, mint képzeltem." |
VÍZKELETY MÁRTON TOVÁBBI FOTÓI 1 * 2