SZÜRREALISTA ASEMBLAGE-OK ÉS ENVIRONMENT-OK, SZÖVEG- ÉS FOTOMONTÁZSOK

AZ 1995. ÉVI HARMADIK ÉVFOLYAM DIÁKJAINAK MUNKÁI

Laár Dávid Kiállítás megynyitó szövege

Ezer meg ezer mű fajba redeződik csoportba mások szoktak ne kukoricázz velem mert van aki szokott velem vannak a vadak akik képzelettel színeznek majd aztán ecsettel meg festékkel papírban lesz az Imre olvashatsz belúle mások is lesznek még csak ott még nem tartok petrencerudat soha mert nehéz ami sok az sok a kocka tértolódás esete áll fenn szokták volt mondani szekták megsokasodtak Picassoval a kocka ésen széttörték a természetet, védeni kell a szennyeződéstől mert unokáink sem fogják látni analitika szimultanika szintetika szinte fáj a szó a szemnek sem jó mindig amit lát mit lát az önálló síkból a mozgás hívei léptek tovább mellyel mozog az ábra látom a dinamikát előttük mozog a tárgy jól látom a könny útját folyamatosan esik lefele a kalap a fejemen egyhelyben állok vásznak előtt és szépidő van odakint csak itt bent nem söt olyan melegen a konyhás ikde-oda mozog a minden amit látsz Marvel Duchamp képe kifejező amit utána látok legbenső kép amit Kandinszkij akar absztrakt lesz belőle sínek formák önálló épetre kelnek akár hiszed akár nem lényeg az hogy ragadjon a bélyeg utazz 5 órát 1200-ért kifejezú bár egészen más Mondrian fehér alapon fekete közte színessel fehér alapon fehér négyzet konstruktívizmust hallok most forradalom avantgarde mindennapi élet termelés a feladat dogmatika 1920-ól előtérben Dada azaz rombolás húny tagadás magadat is Cabaret Voltaire Tristan Tzara mint megannyi ugráló törpe botrányt szít tüzet éleszt ellentmondás ellentmondás ellentmondás fotómontázs Szabó Montázs végül szörrealzmus Dalí Freud hogy kerülnek egymás mellé automatikus szépség nem más mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon talált táryak álomvilágában nyilvánulnak meg Magritte is itt van Miróval karonfogva fantázia látomás kell -e többet mondanom megyek vissza vége az útnak bár most melyben ott a múlt is bár lennék ne lennék üdvözlégy itt a vége végre

Kiállítás megnyitó 1995.03.29 (Laár)

Legyetek elnézők ha minket összemértek

Azokkal akik ápoljákl és folytatják rendet

Mi a kalandot kergetjük mindenfelé

Nem ellenetek harcolunk mi

Csak az óriási s furcsa birtokokra vágyunk

Ahol a virágzó rejtelem hajlong félénk

Új tüzek lobognak ott s eleddig nem látott szinek

Ezernyi súlytalan lebegő látomás

S ezekből kell valóságot teremtenünk

Fel akarjuk kutatni a jóság tájait hatalmas ország s minden hallgat ott

Ímé az idő is amit kergetni s visszacsalni éppe úgy lehet

Irgalmazzatok nekünk mi folgyton a jövő s a végtelen határain

Harcolunk az emberek helyett

Irgalom tévedéseinkért a bűneinkért irgalom

Guillaume Appolinaire: Egy szép vörösesszőkéhez - Radnóti Miklós fordítása