Iskolafejlesztési Alapítvány-Magyar ENCORE, 1995

A konfliktuskezelésről megjelent újabb kézikönyv elsősorban gyakorlati célokat szolgál. A 150 oldal terjedelemből 30 oldal az elméleti előkészítés, a bevezetés, a többi programismertetés, módszertani útmutató, konkrét esetleírás.

A bevezető rész nem csupán elvi alapozás; az elméleti kérdések megközelítése már itt is gyakorlati nézőpontból történik. A szerző egyértelműen megfogalmazza célját: a konstruktív konfliktuskezelés gyakorlati elsajátítása a csoportmunka különböző módszereivel. Természetesen ehhez elengedhetetlenül szükséges a csoportvezető alapos elméleti felkészültsége: Carl Rogers személyiségközpontú pszichológiai rendszerének és az azon alapuló, Magyarországon is nagyon népszerű Gordon-módszernek az ismerete.

A kézikönyv terjedelme nagy részében programokat ismertet, csoportfoglalkozásokat ír le. A szerző bölcsességét, rugalmasságát jelzi, hogy felhívja pedagógustársainak figyelmét arra, hogy ha szükséges, bátran térjenek el ezektől a programoktól. Az elsődleges cél a szerző megfogalmazása szerint: ?Ahhoz szeretnénk segítséget nyújtani az érdeklődő pedagógusoknak, hogy ki-ki saját elképzeléseinek, gyakorlatának, személyiségének szűrőjén keresztül átgondolhassa a konstruktív konfliktuskezelés elméleti és gyakorlati kérdéseit, s amit a tanultakból, hallottakból, átéltekből elfogad, azt képes is legyen mindennapi tevékenységbe illeszteni. [...] A program lebonyolítása alapos felkészültséget, és hasonló foglalkozásokon szerzett saját tapasztalatokat feltételez, s mindenkor az adott csoport szükségleteinek megfelelő egyéni programkészítést igényel.? A szerző céljának összegzése után kíváncsian várja az olvasó, hogyan valósul meg mindez a műben.

A mottószerű bevezetés Esterházy Péter írásának részlete. Ezzel az írással csatlakozott az író a Tégy a gyűlölet ellen! jelszóval indított mozgalomhoz. Esterházy szavai segítségével sikerült a konkrét pedagógiai problémákat a nagyobb összefüggések rendszerébe helyezni. A felhívás ugyanis a konfliktus legkiélezettebb formájával, az erőszakkal szembesít minket.

A könyv tényleges bevezetése a mai gyerekek erőszakos cselekedeteit közreadó újsághírek megdöbbentő felsorolása. Ezt követi a hírekhez kapcsolódó tömör szerzői elemzés. A következő, a Kompetenciák és esélyek (kicsit homályos) fejezetcím lényegét tekintve a ?Mit tehet a pedagógus?? örök kérdését teszi fel. Lényegében konfliktuskezelő gyógymódokat ajánl a szerző, és ezzel ébren tartja a reményt: az erőszak megfékezhető.

A bevezetés után következő Elvek és stratégiák című fejezet ? amint már jeleztem ? főleg elméleti ismereteket tartalmaz. Meghatározza a kreatív és erőszakmentes konfliktuskezelés fogalmát, ismerteti az alapelveit. Az iskolai életből vett hiteles helyzetekben mutatja be a konfliktusok fajtáit, utal az esetleges kiváltó okokra, és felvázolja a beavatkozás, segítés formáit, majd a megadott szakirodalomra hivatkozva ismerteti a konfliktusmegoldási stratégiákat, végül egy esettanulmányt is közzé tesz.

A könyv harmadik ? még mindig az előkészítő szakaszhoz tartozó ? része a Konstruktív konfliktuskezelés tanulása címet viseli. Ezen a néhány lapon a konkrét program, a csoportos foglalkozások tervezésével, szervezésével kapcsolatos elméleti és módszertani kérdéseket foglalta össze a szerző. A szerző tisztában van a program megvalósításának elvi és gyakorlati buktatóival, akadályaival. Nincsenek illúziói, világosan látja, hogy ??iskoláink hagyományos szemlélete és rendszere több ponton ellentmond annak, amit a mi programunk sugallni kíván. Jellegzetes konfliktushelyzetként jelentkezik, hogy a demokratikus, kooperatív szemléletet magáénak érző, a konstruktív konfliktuskezelés gyakorlatát a diákjai, esetleg a nevelőtestület körében érvényesíteni szándékozó pedagógus azokkal a kollegáival kerül összeütközésbe, akik, az iskola tradicionális ?rendjét?, a tanári ?tekintélyt? féltik a túlságosan sok szabadságtól és demokráciától. Fontos szempont tehát, hogy a képzési program az ehhez hasonló tipikus konfliktushelyzetek konstruktív kezelésére is segítsen felkészülni.?

A másik akadály a programok játékos, dramatikus jellegéből adódhat: ?Vannak, akik nem tudnak, esetleg nem is akarnak ellazulni, akiket gátlással tölt el mozgásuk vélt vagy valódi nehézkessége, zavarba hoz vagy idegesít mások ? egyes gyakorlatok során szükséges ? testi érintése. Az ellenállást gyakran az okozza, hogy a mi pedagógusaink egészen más típusú tevékenységre szocializálódtak, s a rögzült attitűdöket egy bizonyos életkor után igen nehéz, olykor lehetetlen megváltoztatni. Tapasztalataink szerint annál könnyebben vehetők rá a pedagógusok a játékos, mozgásos gyakorlatok alkalmazására, minél kisebb gyerekekkel foglalkoznak. Az óvónők és tanítók körében lényegesen kisebb ellenállás tapasztalható, mint például a gimnáziumi tanároknál, akik számára feltétlen prioritást élvez az intellektuális tevékenység, s a játékot ettől idegennek, gyerekesnek és feleslegesnek érzik.?

A kézikönyv legterjedelmesebb részének címe Részletes tematika és az ajánlott módszerek. A szerző szándéka: ?A különféle gyakorlatok, játékok tematikus elrendezésben szerepelnek. Vannak közöttük olyanok, amelyeket diákokkal is meg lehet csinálni, illetve olyanok, amelyek inkább a felnőttek körében alkalmazhatók. Az egyes gyakorlatoknál minden esetben jelezzük, hogy melyik korosztály számára ajánljuk. Törekedtünk arra, hogy a különféle módszereknek minél szélesebb választékát tegyük hozzáférhetővé, s ezáltal minden olvasó találhasson közöttük olyanokat, amelyek megfelelnek a személyiségének, szándékainak, s amelyeket csoportvezetőként, a képzés résztvevőjeként, és/vagy gyakorló pedagógusként tanítványai körében szívesen használ.?

A csoportfoglalkozásokat és gyakorlatokat tíz tartalmi egységbe rendszerezte a szerző. A tartalmi egységek között fölfedezhető egy bizonyos fokozatosság és egymásra épülés. Középen ? ötödik egységként ? találjuk a kommunikációval kapcsolatos ismeretek és gyakorlatok, játékok összefoglalását. Ezt megelőzik az önismerettel, mások megismerésével foglalkozó programok. A fő probléma: a konfliktusok felismerése, értelmezése, feloldása, megszüntetése ? fokozatosan épül be a gyakorlatba. A kommunikációról szóló részt követő tartalmi egységekben már mindenütt a konfliktusok állnak a középpontban, és a kreatív konfliktuskezelés különböző módszereivel ismerkedhetünk meg a foglalkozások leírása során. A problémák szemléletessé és érzékletessé tétele érdekében egyre nagyobb súllyal szerepelnek a gyakorlatokba beépülő vagy azt kiegészítő mesék, példázatok, történetek, esetleírások. Az utolsó tartalmi egységekben már főleg esetleírásokkal találkozunk: a mindennapok és az iskolai élet konfliktusaival. Egyik-másik probléma megoldása kifejezetten szellemi izgalmat okoz az olvasónak. (Ez nem mondható el minden esetben az első tartalmi egységek gyakorlatairól; itt elég sok az ismétlődés és nem mindig világos a cél, illetve túlságosan gyermetegnek tűnik a cél megfogalmazása (pl. Névkígyó = Névtanulás, A mosoly körbejár, Beszélgetés számokkal).

A kézikönyv fő fejezetében néhány (számomra) új szakkifejezés is szerepel: asszertív, szubmisszív, mediáció. Az asszertív kulcsszóvá válik az elemzések során. Nem lehet egy szóval értelmezni a jelentését. Olyan, a konstruktív konfliktuskezelés során alkalmazott hatékony magatartást jelent, amellyel a legoptimálisabb eredményt érhetjük el, és amelynek segítségével elkerülhetjük a két végletet: az agresszív önérvényesítést, illetve a ? már a szubmisszív jelentésével érintkezve ? gyáva önfeladást. (A mediáció pedig: közvetítés.)

A kézikönyv utolsó részében Bevált pedagógiai programok címmel négy pontban közöl a szerző konfliktuskezeléssel kapcsolatos megtörtént eseteket, működő programokat. A cím valamelyest többet ígér, mint amit a fejezet nyújtani tud: a harmadik és a negyedik pontban van csak szó pedagógiai programról, az első pont egy konkrét eset, egy kiközösítési konfliktus drámapedagógiai módszerrel történő megoldását tartalmazza. A történet érdekes, a tanár magatartása rokonszenves, kár, hogy a homályos, pontatlan, sokszor idegenszerű stílus miatt az írás értékei nem érvényesülnek kellőképpen. (Lehet, hogy a Svédországban élő szerző már nem képes kellô szabatossággal használni anyanyelvét, és nem akadt számára lektor, aki a hibákat kijavította volna...)

A könyv függelékében szakirodalmi ajánlás és a hazai konfliktuspedagógiai műhelyek felsorolása található. Mindkettő segíti az olvasó tájékozódását.