|
VÁLTOZÁSOK ÉS ILLÚZIÓK AZ ÚJ ISKOLÁKBAN Várhegyi György
A független iskolákról A magyar iskolák századvégi fontos változása az, hogy a tanszabadság törvénybe iktatása után újra megkezdték működésüket a nem állami és nem önkormányzati iskolák. Ezeket az oktatási intézményeket a világ nagy részén ?független iskoláknak? hívják. Ez elsősorban az államtól való függetlenséget jelenti, mégpedig azt, hogy jogilag önálló intézményként az állami oktatási rendszertől elkülönülten működnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az eltérő történelmi, gazdasági és politikai helyzet következtében a különböző országokban változatos formában önállósultak az oktatási intézmények. Országonként nagyon eltérő a függetlenség mértéke: lehet teljes és lehet különféle szempontokból részleges. Magyarországon részleges autonómiáról beszélhetünk. Nálunk az iskolák működésének finanszírozását, sőt pedagógiai tevékenységüket is erősen szabályozza az állam. Ugyanakkor függetlenek az alapításkor, önállóan választhatják meg a fenntartó szervezeti formáját, az irányítási formát, a pedagógiai programot, illetve lehetőségük van arra is, hogy partnerként részt vegyenek az állami oktatási feladatok ellátásában. A független iskolák aránya csekély, az összes iskola hat százaléka, tehát az iskolák döntő többsége önkormányzati fenntartású. A független iskolák két elkülönült csoportja: az egyházi és felekezeti, valamint az alapítványi és magán fenntartásúak. Ezek az iskolák jogilag azonos helyzetűek, de csak látszólag, mert a törvények az egyházi intézményeknek fontos előnyöket biztosítanak, például működésük elismerése és finanszírozása területén. Úgy tűnik, hogy az egyházi és felekezeti intézmények a elsősorban a vallásos-erkölcsi nevelés terén törekszenek függetlenségére, a többi kérdésben megelégszenek az állami és önkormányzati iskolák státuszával. Az egyházi és felekezeti iskolák ? néhány kivétellel ? a régi épületeiket kapták vissza, ezeket alakították újjá. A továbbiakban a független iskolák, valamint az új iskolák közül csak az alapítványi és magán-intézményekkel foglalkozom. Új iskolák alapítása Az alapítványi és magán oktatási intézmények száma jelenleg több mint háromszáz. Kétfajta szerepkört vállalnak: a pótló-kiegészítő, illetve a helyettesítő szerepet. A hiányzó állami-önkormányzati kínálatot pótló szerepet töltenek be azok az új intézmények, amelyek vállalják, hogy alternatív pedagógiát, sajátos világnézetet, filozófiát, altruista célokat illetve a keresleti igényekhez rugalmasabban alkalmazkodó szakképzést nyújtanak. A helyettesítő szerep pedig azt jelenti, hogy ezek az intézmények az államival azonos oktatást-nevelést kínálnak, legfeljebb az államinál színvonalasabban, egy-egy módszerében, szolgáltatásában másképpen megvalósítva azt. Az új iskolák alapítóinak egyik csoportja az alapításkor az alternatív és a szabad iskolák pedagógiai céljainak és módszereinek megvalósítására készült. Az iskolalapító pedagógusok, szakemberek megismerkedtek a század eleji európai és amerikai reformpedagógiai irányzatokkal, a két háború közti új iskolák, új nevelés elméletével és pedagógiai gyakorlatával. Tanulmányozták az utóbbi évtizedek nemzetközi és hazai reformpedagógiai irányzatait, a tehetségmentő, a képességfejlesztő, a felzárkóztató vagy más sajátos igény teljesítésére szerveződő iskolakísérleteket. Közülük sokan a nemzetközileg elterjedt és népszerű pedagógiai mozgalmakhoz (Waldorf, Montessori, Freinet, Rogers követőihez) csatlakoztak, és elméletük és gyakorlatuk adaptálásához kezdtek. A Waldorf-iskolák alapítását kezdték el a legkorábban, ezek az intézmények képviselik a legkarakteresebben az új szellemiséget és gyermekközpontúságot, a tanulást a szeretetre és az érdeklődésre valamint az érzelmi-akarati nevelésre építik, és nagy időkeretben foglalkoznak művészeti, kézműves és más gyakorlati tevékenységekkel. A Carl Rogers személyiségfejlesztő tanításait megvalósító iskolában a tanítási program az iskola előírt oktatási-nevelési feladataira épül, de pedagógiai elképzeléseikhez és a gyerekek személyiségéhez igazodva attól eltérő gondolatköröket, időbeosztásokat, határidőket és követelményeket dolgozott ki. A Montessori filozófiáját és nevelési rendszerét követő pedagógusok szintén újfajta gyermekközpontú szemléletet és érdeklődésen alapuló ismeretszerző módszert, eszközkészletet vezettek be iskolájukban. Az alternatív iskolák másik csoportjában az iskolaalapítók saját alternatív pedagógiai céljaik és módszereik megvalósítására törekedtek. A pedagógiai célok közül a sokoldalúságot, az integrációt, illetve a gyermekközpontúságot és a személyiségfejlesztést próbálták megvalósítani. Több iskolában a tehetséggondozást és a képességfejlesztést kívánták sajátos módszerekkel elérni. Az új iskolák alapítóinak másik nagy csoportja nem célokban, hanem módszerekben kívánt újításokat bevezetni, gyakrabban alkalmazták például az érdeklődésen alapuló ismeretszerzést, a nagyobb tanulói önállóságot, az egyéni és csoportos munkát, illetve tömbösítették a tanítási órákat (epochális tanítással), megváltoztatták az osztályzást, az értékelési módszereket. Végül vállalkozási célból új intézmények (óvodák, általános és szakképző iskolák, zeneiskolák, stb.) alakultak a keresletet figyelembe véve, ahhoz rugalmasan alkalmazkodva: például a gimnáziumi képzés mellett kiscsoportos idegen nyelvű oktatást, számítástechnikai képzést nyújtanak és művészeti fakultációs foglalkozásokat szerveznek. Az állami tanterv tanítása mellett egy-egy résztevékenység fejlesztését és korrigálását vállalják. Hazánkban tartózkodó külföldiek, külföldről hazatért vagy oda készülő családok, valamint nemzetiségi szülők gyermekei részére idegen nyelvű vagy kétnyelvű intézményeket működtetnek. A meghirdetett értékek, célkitűzések Az új iskolák pedagógiai programjainak megismerése érdekében megvizsgáltuk, hogy az iskolák által nyilvánosságra hozott önmeghatározások mit tartalmaznak. Elvégeztük ?A magániskolák almanachja 1995-1996? című kötetben megjelent önjellemzések tartalmi elemzését. A pedagógiai programok stratégiai céljait a tartalmi elemzésnél négy kategóriában dolgoztuk fel. A kategóriák kialakításánál a domináns célt vettük figyelembe. A kategóriák közül az alternativitást illetve a tanítási és/vagy nevelési módszerekben történő újításokat tekintettük az alternatív és szabad iskolai modell megvalósításának. A hagyományos pedagógiai illetve a kizárólag szakképzési célt soroltuk be a hagyományos iskola modelljébe.
Pedagógiai programok stratégiai céljai (az iskolák százalékában)
Az elemzés során megvizsgáltuk a stratégiai célokhoz kapcsolódó pedagógiai célokat is: az alternativitást hangoztatók a módszertani újításokat, az új módszereket fontosnak tartók a tehetséggondozást, a hagyományos pedagógia hívei a módszer-újításokat tartották a legfontosabbnak. Stratégiai célokhoz kapcsolódó pedagógiai célok (sz ázalékos megoszlás)
Érdekes, hogy a kétféle modell (alternatív és szabad illetve hagyományos iskola) a valóságban nem válik szét mereven, hiszen az alternatív és szabad iskola modell sem zárja ki a hagyományos pedagógia színvonalas művelését, illetve a hagyományos modell néhány alternatív cél vállalását. A szakképzési céloknál azonban egyértelműen a szakképzés dominál. A tartalmi elemzésből megismertük azt is, hogy az iskolák milyen ? a gyermekek fejlesztését szolgáló ? pedagógiai célokat tartottak a legfontosabbnak. Az előfordulási rangsor elejére a képesség- és tehetségfejlesztés és a teljesítmény került. Az alternatív és szabad iskola modelljét választóknál ? érthetően ? a gyermekek boldogsága és öröme illetve az érdeklődésen alapuló ismeretszerzés is fontos cél. Ez utóbbiak teljesen hiányoznak a hagyományos iskola modelljét követőknél. A legfontosabb pedagógiai célok megoszlása stratégiai célok szerint (százalékos megoszlás)
A köznyelv az új iskolák egy részét ? külföldi példák alapján ? alternatív iskolának vagy szabad iskolának nevezi, attól függően, hogy mi fejezi ki jobban oktatási-nevelési sajátosságukat. Ez az elnevezés jellegzetes pedagógiai programok és módszerek létezését jelzi, amelyeknek összetevői jól jellemezhetők. Az alternatív és szabad iskolában a szabadságnak csak bizonyos foka képzelhető el. Az iskola évszázados hagyományai és kötöttségei megváltozott formában és módon érvényesülnek a hagyományok és kötöttségek nélküli új szabad iskolákban is. Szabályok, tanári tekintély és értelmes rend, fegyelem nélkül oktatási intézmények nem tudnak működni. De hiányzik a kényszerítés, a fenyítés fegyelmező eszköze, a szabályok pedig olyanok, hogy azokat azért fogadják el, mert nélkülük nem folyhat eredményes közös munka, amelyet érdeklődés és érdekeltség motivál. Az alternatív és szabad iskolában a gyermeki autonómia és szabadság az életkoruk szerinti szinten érvényesül az adottságaiknak, felkészültségüknek és munkabírásuknak megfelelően. Ezen iskolák programja a gyermeki önállóság, kreativitás növelésére, az egyéni értékek és képességek kibontakoztatására, a tanulás közbeni alkotás és öröm megteremtésére törekszik.Ennek érdekében egyéni és csoportos foglalkozások formájában tanítanak, a tantárgyak merev széttagoltságát integrált tantárgyakkal, esetleg projektek, témák szerint csoportosítva, ún. epochális (elkülönült időszakasz) keretek között dolgozzák fel és a teljesítményeket rendszerint nem osztályzatokkal, hanem szövegesen vagy többféle módszer kombinációjával (például szöveges és százalékos vagy szöveges és készségcsoportok szerinti pontozásos stb.) értékelik. Az iskola demokratikus szervezetének megteremtését az alternatív pedagógiai célok tették szükségessé. A következő jellemzi ezeket a demokratikus keretekben vagy önigazgatási formában tevékenykedő iskolai közösségeket:
A diákokat és a szülőket egyéniségnek, együttműködő partnernak tekintik a pedagógusok, figyelembe veszik véleményüket és bevonják őket egyes kérdések eldöntésébe is. A valóságAz alternatív és szabad iskolák működéséhez az alapítók (pedagógusok és támogatóik) és az iskolahasználók (szülők és diákok) tehát nagy várakozásokat, reményeket fűztek. Az iskolák többsége népszerűvé vált a szülők és a diákok körében, ezért ezekbe iskolákba több diák jelentkezik, mint ahányat fel tudnak venni. Mi tette népszerűvé ezeket az iskolákat? Az iskolákban barátságosabb és szabadabb a légkör, együttműködőbb és megengedőbb a tanár-diák kapcsolat, mint a hagyományos iskolákban, ezért a diákok otthonosabban, feszabadultabban, tehát jobban érzik magukat. Az iskolákban bevezetett személyközpontú módszerek, egyéni és csoportos differenciált foglalkozások színvonalas oktatást, a gyermekek sokoldalúbb fejlesztését és nagyobb teljesítményét eredményezték. A várakozások és remények tehát részben megvalósultak, részben - különböző okok miatt - módosultak vagy illúzióknak bizonyultak és nem valósultak meg vagy tapasztalatlanság, újszerűség, felkészületlenség miatt konfliktusokkal és problémákkal is járnak. Miért történt így? Ez részben természetes és szükségszerű folyamat volt: egy új iskola létesítésekor nemcsak szakmai-pedagógiai feladatokat kell megoldani; az infrastrukturális kereteket (iskolaépületek és berendezések megszerzését), valamint a működés finanszírozását is meg kell teremteni. Az elmúlt években azonban az is kiderült, hogy az alapvető anyagi-tárgyi feltételek biztosításával automatikusan nem valósulnak meg az újfajta pedagógiai elképzelések. Hatékonyan és jól működik anyagi létbizonytalanság közepette is néhány alternatív és szabad iskola, ugyanakkor a legjobb anyagi-tárgyi helyzetben lévőknél is nehezen valósulnak meg az alapítók pedagógiai elképzelései. A kezdetben - az akkor még kisméretű iskolában, az alapítók baráti közösségében - kialakult szép elképzelések gyakran csak tervek maradtak, mert évek elteltével ezek az iskolák nagyobb méretűvé, formális szervezetekké váltak. A nagy iskolában más a valóság, mint amit a kisiskolák alapítói reméltek:
Problémák adódtak a szervezeti-irányítási forma megvalósításánál is:
Új intézmények születése és fejlődése tehát nagyon bonyolultan és ellentmondásosan történik: ezt tapasztalhatjuk az elmúlt hat-nyolc évben az alternatív- és a szabad iskoláknál is. Tudomásul kell venni azt, hogy minden változást csak fokozatosan lehet bevezetni, mérlegelni kell az eredményeket és problémákat, le kell mondani az illúziókról, és ha szükséges, néhány területen vissza lehet térni a hagyományos pedagógia értékes és kipróbált céljaihoz és módszereihez is. Az iskolaalapítási folyamat első korszakában vannak még ezek az iskolák, bízhatunk abban, hogy nagy számban lesznek közülül olyanok, amelyek a jövőben megtalálják a helyes megoldást, még jobban megerősödnek, és a századvégi magyar adottságokhoz és lehetőségekhez alkalmazkodva igazi alternatív és szabad iskolává válnak.
|