ALBERT EINSTEIN

A vallás kozmikus élménye

A vallás kozmikus élménye a természettudományos kutatás legerősebb és legnemesebb motívuma.

A misztikum élménye a legmélyebb és legmagasztosabb érzés, amire képesek vagyunk. Egyedül csak ebből eredhet igazi tudomány. Ha ez az érzés idegen, ha valaki már nem tud csodálkozni, nem képes elveszíteni magát a tiszteletben, az lelkileg máris halott. Annak tudása, hogy a kikutathatatlan valóban létezik, s hogy a legmagasabb igazságként és a legragyogóbb szépségként nyilatkozik meg, amiről nekünk csak halvány sejtelmünk lehet ? ez a tudás és ez a sejtelem minden igaz vallásosság magja.

- Az én vallásosságom egy magasabb természetű végtelen szellemi lény alázatos imádásában áll, amily lény apró részletekben ad hírt magáról, s e részleteket mi a magunk gyönge és elégtelen érzékeivel föl tudjuk fogni. Ez a mély, érzésszerű meggyoződés egy magasabb gondolkodó erő létezéséről, amely erő a kikutathatatlan világmindenségben lesz kézzelfelfoghatóvá, ez adja istenképzetem tartalmát.

MAX PLANCK

Önmagában nem létezik anyag

Mint fizikust, vagyis olyan embert, aki egész életét a józan tudománynak, az anyag kutatásának szentelte, aligha gyanúsíthatnak fantasztasággal. Ezért mondom, atomkutatásokkal a hátam mögött, a következőket: Önmagában nem létezik anyag! Mindennemű anyag csak erő következtében jön létre és áll fönn, mely erő az atomrészecskéket rezgésbe hozza, s azokat az atom parányi naprendszerében összetartja. Mivel azonban a világmindenségben sem értelmes, sem örök (absztrakt) erő nincsen - az embernek nem sikerült feltalálnia hőn óhajtott perpetuum mobilét -, ezért kénytelenek vagyunk e mögött az erő mögött egy tudatos, értelmes szellemet föltételezni. Ez a szellem minden anyag ősoka. Nem látható, de múlékony anyag a reális, az igaz, a való (mert az anyag, amint láttuk, e nélkül a szellem nélkül nem is állna fönn), hanem a láthatatlan, halhatatlan szellem az igaz. Mivel azonban nem lehetséges magában vett szellem, s minden szellem egy lényhez tartozik, ezért kényszerülünk föltételezni egy szellemi lényt. Mivel azonban szellemi lények sem lehetnek önmaguktól, hanem teremtetniök kell, ezért nem félek ugyanúgy nevezni ezt a titokzatos Teremtőt, amint a korábbi ezredekben a Föld minden régi kultúrnépe nevezte: ISTEN!