Az ipiapacs exedíció

1.nap

Szép csendesen ereszkedünk lefelé a szeszélyesen kanyargó Marconán, amely az ipiapacs indiánok földjén hömpölyög keresztül. A víz tükörsíma, a nap ragyog, a tengerszintre átszámított légnyomás pedig nem érdekel senkit.
Szóval ereszkedünk lefelé, holott felfelé szeretnénk haldni. A motor azonban az istennek sem akar beindulni. Kísérõnk, Mosolygó Krokodil szerint áldozatot kellene bemutatnunk. Ragyás Jocó, a mechanikus más véleményen van. Szerinte inkább egy kis benzin kellene.
De nincs. Így aztán marad az áldozat. Feláldozzuk magunkat és megragadjuk az evezõket. Így legalább egy helyben maradunk a méltóságteljesen hömpölygõ Marconán. Majd csak történik valami...

2.nap

Nem történt semmi. Hacsak az nem, hogy ismét szép csendesen ereszkedünk lefelé a Marconán. Mosolygó Krokodil szerint azért törtek el az evezõk, mert Roppant Torkolat, a folyó szelleme szeszélyesa hangulatban van. Cserzett kapítány szerint azért, mert kétbalkezes fráterek vagyunk, szerintem meg azért, mert az evezõk korhadtak voltak. Még Bátor Erik, a nagy viking használhatta õket fosztogató túrái során.
Ragyás Jocó a kétoldalt húzódó dzsungelt figyeli, hátha feltûnik valahol egy Shell-benzinkút, míg Igor Monitor, a doki, Ragyás Jocót figyeli egyre aggodalmasabb ábrázattal. Az ipiapacs indiánok egzotikus életérõl tehát egyelõre csak annyit tudok, hogy a földjükön folyik keresztül a Marcona, amelyen szép csendesen ereszkedünk lefelé.

3.nap

Mosolygó Krokodil mindenáron áldozati tüzet szeretne gyújtani a csónakban, de Cserzett kapitán óva intette, hogy ezt ne tegye. És egy törött evezõvel hátbavágta, mert attól tartott, hogy a nyelvi nehézségek miatt indián kísérõnk netán félreértheti a szavait. Ragyás Jocó, a mechanikus minden nagyobb fát Shell-kútnak néz és az a rögeszméje, hogy nyomban ki kell kötnünk.
Ki is kötöttük õt az egyik gerendához, mert Igor Monitor szerint bármelyik pillanatban megõrülhet. Motor és evezõk nélkül amúgy sem tudnánk kikötni, tehát továbbra is ereszkedünk. Ha ez így megy tovább, kénytelen leszek a beszámolómat fejbõl megírni az ipiapacs indiánok egzotikus életérõl...

4.nap

Tulajdonképpen milyen hosszú ez a folyó?
Mosolygó Krokodil szerint a Marcona köti össze az eget a földdel, de mindannyian reméljük, hogy ez nem így van. Ragyás Jocót eloldoztuk, mert elcsendesedett. Most a folyó vizét töltögeti a motorba, abban a meggyõzõdésben, hogy benzinnel van dolga. És biztatóan kacsintgat, hogy mindjárt elindulunk felfelé.
Ettõl eltekintve csendesen ereszkedünk lefelé, holott - talán már említettem - felfelé szeretnénk menni. Az idõ változatlanul gyönyörû, bár a tengerszintre átszámított vérnyomásunk érezhetõen emelkedik.

5.nap

Cserzett kapitány érdekes hírt közöl. Elfogyott a kaja. Mosolygó Krokodil ismét felveti az áldozati tûz ötletét, de egyetlen hátbavágás megint megnyugtatja.
Holnap okvetlenül belefogok az ipiapacs indiánok egzotikus életérõl szóló leírásba, mert ki tudja, mit hoz a jövõ. Igor Monitor szerint például horgászhatnánk. Szerintem is.
De mégsem tesszük . Lehet, hogy azért, mert beletörõdtünk a sorsunkba. Vagy talán azért, mert incs horgászfelszerelésünk...?

6.nap

Az ipiapacs indiánok a náluk idõsebb ipiapacs indiánoktól származnak. Testmagasságuk különbözõ, de vannak köztük egyforma magasak is. Különös módon, ezeket semmilyen megkülönböztetett tisztelet nem övezi. Bõrük színe bõrszínû, testüket meglehetõsen egyszerû ruházat takarja. A svéd légiarõ díszegyenruháját például egyikük sem hordja.
Az ország természeti kincsekben - napfény, víz, levegõ - igen gazdag, de ezek kivitelével nem foglalkoznak, mivel ezek amúgy is kint vannak. Az ipiapacs indiánok feltûnõen egészségesek, ami persze nem vonatkozik a beteg ipiapacs indiánokra. Általában békés termászetûak, de ha bármelyiküknek lekeversz egyet, biztos lehetsz benne, hogy visszakapod.
Táplálékuk zömét különbözõ élelmiszerek teszik ki, annak ellenére, hogy a bélbolyhok számáról és mûködésérõl csak ködös elképzeléseik vannak. Fõ foglalatosságuk, hogy naphosszat indiánosdit játszanak, amit a felnõttek bizony egészen komolyan vesznek.
Hát ilyen az ipiapacs indiánok színes, forgatagos világa...
Ami minket illet, már a tengeren himbálózunk, és csak egészen kis pontnak látszunk. Úgyhogy legközelebb a tengeren hányódó hajótöröttek drámai sorsáról küldök beszámolót
(Hahota)

Vissza az ötödik szám lapjára

Vissza a Press nyitólapjára