Néhány keresetlen szó

Az elmúlt év végén történt események azt hiszem, igencsak felborzolták a kedélyeket az iskolában. Én úgymond a "partvonalról" szeretném kommentálni a történteket ill. a Pressben megjelent cikkeket, nem valaki "fogadatlan prókátoraként", hanem inkább azért, hogy az objektivitás lehetõleg minél nagyobb teret kapjon (már amennyire ez lehetséges), hogy egy újabb szemszögbõl is képet kapjanak az olvasók.
Van abban valami, hogy Kovács Mikit kicsit elragadták az indulatok, amikor cikkét írta, és "felesleges vádaskodott", de felháborodottságának okait azt hiszem, mélyebben fel kell tárni. Kezdjük az elején azzal, hogy az igény egy használható erõsítés-szettre már akkor felmerült (sõt, a gondolat maga már korábban is), amikor Egyed Péterék remekbeszabott hatsávos Vermona-keverõje visszakerült eredeti tulajdonosához, amely köztudottan sok iskolai zenekar "túros hátú lova" volt. Ez még 1995-ben történt. 1996 elején kezdtük - sokadmagammal - a vezetés kapuit döngetni, hogy történjen már valami erõsítõ-ügyben. Ekkor lettünk leszerelve azzal, hogy várjunk a következõ tanév kezdetéig, akkor rendelkezésre fog állni egy összeg erre a célra. Ebben is maradtunk. A tanév kezdetekor, Korom Pál dalfaragó alkotókörének beindulása tovább sürgette a beszerzést. Mégse történt semmilyen gyakorlati lépés.
Akkor se, amikor tervbe vették Mikiék az emlékkoncert megszervezését. Amikor a vezetéstõl pénzt "koldultak" - igaz, nem személyesen, hanem Simon Tamás, majd Horn Ágnes közvetítésével -, akkor a válasz nem az volt, hogy "várjatok egy kicsit, fiúk, már folyamatban van az erõsítés beszerzése, türelem...", hanem pénzhiányra hivatkozva elutasították az anyagi segítségnyújtást. Egyrészt ezt onnan tudom, hogy végig követtem az eseményeket, és Mikiék mindig elmondták nekem, éppen hol tart a szervezés, ki mit mondott stb. Másrészt mindenki számára nyilvánvaló, hogyha Mikiék tudták volna, hogy útban van az erõsítés, mindent megtesznek azért, hogy az minél elõbb megérkezzen. Viszont ezt nem tették, több mint valószínûleg azért, mert nem tudtak róla. Ebbõl a szempontból lényegtelen, hogy nem mondták meg nekik, vagy nem is volt még akkor szó róla. Egyszerûen el lettek utasítva azzal, hogy oldják meg maguk, pénz nincs. Szembetalálták magukat az iskola teljes közönyével. Holott egy emlékkoncertrõl volt szó, egy tragikus halálú barátukért és zenésztársukért, aki mellesleg az AKG tanulója is volt. Kevés embernek jutott eszébe, hogy akár jelképesen is támogassa a rendezvényt (mondjuk egy kisebb összeggel, vagy bármilyen munkával). Joggal vonhatták le a következtetést, hogy az iskola nemcsak anyagiakban, hanem erkölcsileg sem akarja támogatni, legalábbis közömbös a koncert iránt. Ennek a támogatásnak annak ellenére is mûködnie kellett volna, hogy a Skarabeusz nem kifejezetten "populáris AKG-s tömegzenekar", mivel a megemlékezés ilyen formája erkölcsileg-érzelmileg sokkal magasabb értéket képvisel, mint mondjuk egy temetés… Kovács Miki áldozatos szervezõmunkáján és néhány tanár meg a barátok közremûködésén (mindannyiuk elõtt egyébként le a kalappal) múlott az, hogy egyáltalán létrejöhessen az egész. (Megint hangsúlyozom, szerintem így éreztek, mégha az állításaim nem is igazak.)
Az erõsítéssel kapcsolatos gyakorlati lépések csak ezután történtek meg. Ezt meg onnan tudom, hogy a beszerzés lebonyolításával megbízott Korom Pál Enyedi Danit kérte meg az ügyben való közremûködésre (ajánlat beszerzése, a megfelelõ kiválasztása stb.), s ez november végén-december elején, rohamtempóban kezdõdött el, mivel ekkor már lázas készülõdés volt az ominózus NighTrip-re, amely egyben az új rendszer tesztje is volt "éles" körülmények" között. Az erõsítés a kapkodásnak köszönhetõen lett, amilyen lett (ezt inkább hagyjuk…), a megrendelés körülményeirõl pedig már mások szóltak. (Újfent lényegtelen, hogy ez utóbbi miért úgy történt, ahogy történt, a lényeg az, ami Mikiéknél ebbõl leszûrõdött.)
Az elmondottak ismeretében képzelje mindenki magát Kovács Mikiék helyébe. Nekik nem adtak tízezer forintot, de aztán lett 650 ezer. Nekik azt mondták, nincs benne a költségvetésben, késõbb meg jön a teljes cucc, méghozzá elég gyors lebonyolítással. A megrendelést aláírták, ahogy aláírták. Másoknak adtak tornatermet meg belépõszedési jogot, takarítani csak másnap kellett, nekik a minimumra korlátozták az egyébként ingyenes koncertre beengedhetõ vendégek létszámát, és feltételül szabták az azonnali takarítást. Hát hogyne érezné magát negatív diszkrimináció alanyának az ember (mégha a NighTrip "volumenében" felülmúlta is az emlékkoncertet)? És teljesen mindegy, hogy részben vagy egészben a szerencsétlen véletlenek és a félretájékoztatás-félrehallás stb. összejátszása, az elõítéletek (vagy a korábban mások által emlegetett kellemes mártír-tudat) alakították ki bennük ezt a véleményt vagy sem. A lényeg, hogy az érzés, a vélemény, a frusztráció kialakult, amely "robbant" a december végi események hatására, és kicsit meggondolatlan dolgok is megjelentek Miki cikkében. De az egész dolog iránti alapérzése: a csalódottság, az elkeseredettség, és az ebbõl származó düh átütött az íráson. Azért érte ez a többséget váratlanul, mert senki nem kérdezte Mikiéket ezekrõl a dolgokról, õk pedig nem olyanok, akik a "piszkos pelenkát" (értsd: a problémáikat) az iskola nagynyilvánossága elé kiteregetik. Hogy a "csont-elmélet" kialakulásának van-e az eseményekhez köze, nem tudom, és ne is menjünk bele.
Viszont felettébb etikáltalannak és ízléstelennek találom, hogy a Press 4. számában a legtöbb cikkíró - többek között Horn György is - csúsztatásokkal vagy konkrétan személyesen Kovács Mikit tartja a "csont-elmélet" (egyik) szülõatyjának. Egyrészt én Mikit ennél sokkal intelligensebb embernek ismerem (mégha csak a megszólalók stílusát nézem is). Másrészt ha a t. újságírók egy személlyel azonosítanak egy csoportot és annak kollektív véleményét (itt: Miki baráti körét), az finoman szólva nem helyénvaló. Miki is egy egyéniség ugyebár, saját véleménnyel, amirõl abszolút nem lett megkérdezve, de a "jólértesültek" azért tudják, hogy csakis õ lehetett az egyik nyilatkozó (vagy/és valakik a "társaságból")… Ha még így is lenne, akkor se lehetne semmi joguk sem õt, sem mást nevesíteni, mert a nyilatkozók anonimitást kértek (a cikk tartalmát és hatását tekintve érthetõ okokból), mely a késõbbiekre is vonatkozik, és teljesen etikátlan magatartás, hogy az írók saját forrásaikból, ismereteikbõl merítve "leleplezik" az interjúalanyokat, vagy utalgatnak kilétükre (megjegyzem, elég egyértelmûen). Ilyen maximum a Kacsa magazinnál járja. Mert a média bizony elég manipulatív tud lenni napjainkban. A cikkírók elérték, hogy mostmár majdnem minden AKG-s Kovács Mikit azonosítja a "csont-teóriával". Ez enyhén szólva nem tisztességes. Találgatni, célozgatni lehet ugyan, de nem egy média-orgánumban, és nem a bizonyosság, tényszerûség szintjén, még akkor sem, ha "csak" egy iskolai lapról van szó.
A NighTrip-mizériáról szólva pedig tény, hogy Sulyok Csabát a jószándék vezette az esemény megszervezésekor, és nem ennek a nyereségébõl akarta megvenni 600-as Merdzsóját és rózsadombi villáját, de az is tény, hogy a tervezési-szervezési-kivitelezési hiányosságok ill. hibák nagy száma elég nagy támadófelülelet kreált saját maga ellen. Megvolt, volt amilyen volt, le kell vonni a tanulságokat.
Végezetül csak annyit, hogy ebben a cikkben a lehetõ legnagyobb objektivitásra törekedve próbáltam felvázolni az események még nem ismert oldalait, melyek által esetleg teljesebb képet kap mindenki a történtekrõl, és jobban megért bizonyos ok-okozati összefüggéseket. Nem volt célom a vádaskodás. Nem keresek felelõsöket. Senki sem az. Vagy mindannyian?
Gyõzõ Gábor

Vissza az ötödik szám lapjára

Vissza a Press nyitólapjára