Interjú Varga Judittal
Honnan és miért jött át ide a tanárnõ?
Egy hagyományos középiskolában tanítottam
egy pont leérettségizett osztályt és már
régebbóta figyelemmel kísértem az AKG-t, mint
"más" iskolát és kiváncsi voltam
arra, hogy milyen. Jártam órákra, beszélgettem
olyanokkal, akik itt tanítanak és szerettem volna kipróbálni.
Nem sajnálta otthagyni azt az iskolát?
De sajnáltam, nagyon jól éreztem magam ott,
de úgy gondoltam, hogy lépni kell, mert az nem állandó
úgysem.
Mi tetszett a tanárnõnek az AKG-ban?
Érdekelt a kihívás. Hallottam, hogy más
jellegû tanítás folyik, mások az értékelési
szempontok és módok. Kiváncsi voltam, hogy milyenek
az itteni gyerekek ezek között a szabadabb keretek között.
Úgy látom, nagyon hamar része lett az iskolának.
Ezt a tanárnõ is így érzi?
Igen, én is így érzem, remélem így
is van és nagyon örülök neki.
Nem túl merész ötlet egybõl patrónusságot
vállalni?
Biztosan az, de én négy évig osztályfõnök
voltam és nekem hiányzik ez a szorosabb kötelék.
Ezért talán nem lesz annyira új a dolog. Annyiban
az, hogy kisebbek a gyerekek és vannak más jellegû
feladatok is.
Mi a különbség a patrónus és az osztályfõnök
között?
Hivatalosan más fogalom, de osztályfõnökbõl
is van olyan, akinél a kapcsolat hasonlóan személyes.
Aki felhívja a diákot, ha pedig és megkérdezi,
ha bármilyen problémája van a gyereknek. Tehát
nem feltétlenül más a technikai szerep.
Miben mások a gyerekek ilyen körülmények
között?
Talpraesettebbek, önállóbbak, kritikusabbak,
igényesebbek, de ez nem mindenkinél pozitív értelemben
igaz. Nagyon sok embernél megvan hozzá a háttér
képzettségben, intelligenciában. De a kifelé
mutatott magabiztosságnak nem mindig van meg a megfelelõ
támasztéka.
Milyen gyerekeknek jó az AKG, a tanárnõ szerint?
Azoknak is, akiknek van önálló elképzelése.
De azoknak is jó, akik nem akarnak semmit, mert elég tágak
a keretek ahhoz, hogy õk is el tudjanak evickélni.
Van a tanárnõnek másik szakja?
Igen, a fizika.
És azt nem tanítja?
Nem.
Nem is szeretné?
Tanítottam már fizikát, de szívesebben
tanítok matekot.
Milyenek a diákok matekból az AKG-ban?
Az önálló munkamódszer lehetõséget
ad arra, hogy ne vegyék túl komolyan. De mindeképp
kapnak egyfajta magabiztosságot. Harmadik, negyedikben azt érzem,
hogy neki mernek állni egy feladatnak, mert megszokták, hogy
önállóan dolgoznak, míg egy másik iskolában
a tanuló esetleg csak néz és vár, hogy valaki
oldja meg.
Nehéz volt átállni a normális tanítási
módszerrõl az AKG-sra?
Azt gondoltam, hogy hiányozni fog a tábla, mert régen
én többet magyaráztam táblánál
régen, de nem hiányzik. Ha nem kell mindenkivel veszekedni,
hogy "csináld már!", akkor jobb így, személyesen
tanítani.
A tanárnõ fog most tanítani hatodikosokat.
Nem gondolja, hogy teljesen más és nem arra van képzettsége?
A régi iskolában tanítottam felsõbe,
úgyhogy ismerem ezt a korosztályt. Tényleg más,
más jellegû problémák, élmények
vannak.
Mi a véleménye az AKG-s fizikaoktatásról?
Nem kevés a fél év?
Ez biztos, hogy probléma. A term. tudosok szeretnének
több órát és ez szerintem is jó lenne,
mert egyrészt az átlagmûveltséghez nagyobb tudás
tartozik, másrészt érdekes dolgok is elõjönnek
az élet mindennapi kérdéseivel kapcsolatban. Ezt pedig
nehéz lenne fél év alatt átadni. Nem szerencsés
ez a helyzet, de nem tudom, hogy változhat-e.
Váltsunk át a magánéletre! Kicsit hivatalos
kérdés: családi állapota?
Hajadon.
Budapesten született a tanárnõ?
Nem. Gyõrben születtem és ott is jártam
középiskolába. Csak egyetemre jöttem fel Pestre
és így ragadtam itt. Már 10 éve Pesten élek.
De kéthetente meglátogatom a családom és Gyõrt.
Miért szereti Gyõrt annyira?
Igazi lokálpatrióta vagyok és Gyõr nekem
otthonérzést, melegséget jelent. És ott a család.
Hiányoznának, ha nem láthatnám õket
kéthetente. Van egy öcsém, aki most érettségizik,
meg egy bátyám, aki már megnõsült és
családja van.
Milyen embernek tartja magát?
Érzékenynek, nyitottnak.
Ez azt jelenti, hogy pl. meg tudja bántani egy gyerek, akinek
elege van a matekból? Igen, de határozottan fejlõdõképes
vagyok.
Történt-e a tanárnõ életében
valami különleges?
Nagyon különleges nem. De sok az utazási élményem.
Legnagyobb Izrael. Ott sokszínû a táj, sokszínûek
az embere, nagyon tetszett.
Szeret utazni?
Igen. Teljesen kikapcsol. És szeretem látni, hogy
mások hogy élnek. Milyen körülmények között,
milyen gondokkal, milyen élményekkel, mit látnak minden
nap.
Mi érdekli egy országban?
Legjobban az utca. Hogy járkálok olyan helyeken, ahol
folyik a mindennapi életük. És ha olyan az ország,
akkor a természet. A legfontosabb dolog a tenger. Ha az van valahol,
akkor gyakorlatilag ott élek. A mûemlékek is érdekelnek,
de nem vagyok egy sznob múzeumba járó.
Milyen nyelveken beszél az angolul?
Tanultam németet, de nem igazán boldogultam vele.
Most az angollal próbálkozom, de nem sok sikerrel. Nehezen
megy a nyelvtanulás és nincs is elég idõm,
hogy tanuljak.
Általában van gondja az idõbeosztással?
Igen, nagyon sok idõmet elveszi az iskola, de majd megpróbálom
átrendezni az életemet, mert nincs idõm, hogy eljárjak
tornázni, színházba, moziba.
Ilyen fontos a tanárnõnek a sport?
Igen, és ennek több oka is van. Egyik az, hogy ha az
ember szellemileg egész nap leterhelt, akkor jó, ha fizikailag
is le van terhelve. A másik pedig az örök nõi hiúsági
kérdés.
Mit sportol?
Aerobicozom. És ha lyukasórám van, akkor Nagy
Icával úszni járunk vagy futok a szigeten, ha nincs
hideg.
Hová jár szórakozni?
Moziba, színházba szoktam járni és sokat
olvasok.
Mit?
Szépirodalmat. Most épp Szerb Antalt, Hermann Hesse-t,
Kundera-t.
Milyen filmeket néz?
Például a Veronika kettõs életét,
A három szín kéket és pirosat, Érzékek
iskolája. Szeretem a Tanut, a Tanitványokat és a Megáll
az idõt és a Hagyjállógva Vászkát.
Zene?
Queen, LGT. De nagyon hangulatfüggõ. És szoktam
jazzklubbokba járni.
Újságok közül mit szokott olvasni?
A Középiskolai matematikai lapokat. Mást nem.
Zárókérdésként: megbánta,
hogy idejött?
Nem.
Akkor köszönjük az interjút.
Én köszönöm, nagyon élveztem.
Vissza az ötödik szám
lapjára
Vissza a Press nyitólapjára