Végre...
...vége. Mármint itt a félévnek. Szuper.
Jön a síszünet, hogy a sok fáradt diák végre
kipihenhesse magából a sok-sok felelést, dolgozatot,
matekórát, logaritmust, nyelvtant, alkotót, Sztálint,
miegymást. Végre délig alhatnak. Holnap avatás
(Én is fogok avatni!), meg a suli szülinapja. Majd jól
teleeszik magukat tortával, meg ünnepi menzakajával.
Aztán a gazdagabbja elmegy lesielni a hegyekrõl, a többi
meg marad a városban (csúszkálhatnak a felfagyott
járdán). Néhányan nulltábort csinálnak
(De szép is volt, amikor még nekünk csinálták!
Azok a régi szép idõk!). A tanerõ meg fogalmam
sincs mit csinál. Talán sízik. Vagy felkészül
a következõ k napra. Esetleg értékelõt
ír.
Végre olvad a hó, és néha még
a nap is kibújik a szürke fellegek mögül (jaj, de
szép mondat volt). Csak ne lenne annyi jég! Meg este is lehetne
melegebb (De önzõ vagyok). Mit írhatnék még?
Semmit. Hát ennyi...
-h-
Vissza az ötödik szám
lapjára
Vissza a Press nyitólapjára